Editors | Ötünk metszete ez a lemez

Interjú Edward Lay-jel, a zenekar alapító-dobosával
Editors
Az amerikai Interpol brit párja: Editors

A borongós gitárzenét az elektronikával lazán ötvöző brit indie-alapzenekar, az Editors idén jelentette meg ötödik, In Dream című lemezét. Az új albumot a zenekar december 8-án mutatja be az A38 Hajó szervezésében a Barba Negra Music Clubban. A koncert kapcsán a dobos-alapító Edward Lay-jel beszélgettünk többek közt a tagcserékről, a lemezt elkészítéséről, s hogy mennyire kérdőjelezik meg magukat a felvételek során.

Többször is felléptetek már Budapesten, például a Sziget fesztiválon és a Millenárison. Milyen emlékeitek vannak ezekről a koncertekről?

A Sziget legendás, egészen különleges hangulata van. A közönség pedig nagyon nyitott és lelkes, szóval csodálatos emlékeink vannak minden budapesti koncertünkről. Arról nem is beszélve, hogy egyedülálló élmény egy ilyen történelemmel bíró városban fellépni, rengeteg felfedeznivaló van felétek – és mi eddig csak épp megkapargattuk a felszínt.

Az idei, In Dream című albumotok az első, amelynek ti voltatok a producerei is.

Igazából véletlenül alakult így, tényleg. Általában elkezdesz számokat írni, majd megmutatod pár producernek, akivel szívesen dolgoznál együtt. Ám miközben dolgoztunk rajtuk, a világtól elvonulva, Skóciában, rájöttünk, hogy valami egészen különlegeset alkottunk. Nem akartuk, hogy azok a különleges hangzások és pillanatok, amikről akkoriban még úgy gondoltuk, hogy a készülő számok demói, elvesszenek. Elhatároztuk, hogy jobban beleássuk magunkat az egészbe és a maszterelést is mi csináljuk, együtt, mint egy rendes zenekar és olyanra keverjük a számokat, amilyenre szeretnénk. Gyakorlatilag a maszterelés folyamatával párhuzamosan tanultuk ki a dolgot. Nem az In Dream az a lemez, amely a világ legtökéletesebb produceri kezelését kapta, de szerintem pont ez a jó benne. Nem így terveztük, de pár hét közös munka után azon kaptuk magunk, hogy mi vagyunk az album producerei is – de nem torpantunk meg.

Jobban vagy épp kevésbé kérdőjeleztétek meg magatokat így, hogy nem vontatok be egy külső producert a munkálatokba?

Tudod mit? Szerintem most sokkal kevésbé kételkedtünk magunkban. A producer alapvetően egy kívülálló elképzeléseivel rendelkezik arról, hogyan is kéne szólnia az adott dalnak. Ez pedig sokszor konfliktusokhoz vezet, ami nem feltétlenül rossz – a feszültség ösztönzően is hathat, ihlető erő lehet. De most, ennél a lemeznél, mindenki részt vett mindenben. Rengeteget beszélgettünk egymással, hogy biztosak legyünk abban, hogy mindenki mindenben egyetért. Az In Dream szerintem jól tükrözi azt, hogy milyen emberek alkotják a zenekart.

Több interjúban is azt nyilatkoztátok, hogy az előző albumotok, a The Weight Of Your Love (a zenekar két évvel ezelőtti albuma, az első a tagcserék után) egy „átmeneti” lemez volt. Hogy éreztek az In Dreammel kapcsolatban?

Szerintem tökéletesen visszaadja a zenekar lényegét, hogy milyen emberek vannak benne, és hogy mi öten, közösen hogyan gondolkodunk a zenéről. Ötünk metszete ez a lemez, nem csak egy-két tagé. Ezért is úgy gondolom, hogy ez az eddigi leginkluzívabb albumunk. Jó példa az elmondottakra, hogy mi voltunk a saját albumunk producerei – ez az összetartás pedig átszövi az egész lemezt. Tökéletesen tükrözi azt a köteléket, ami ötünk között van és azt az egységet, ami a zenekar.

A The Weight Of Your Love-hoz képest az In Dream dalai sokkal elektronikusabbak, sokkal szintetizátorközpontúbbak. Ez annak az eredménye, hogy saját bevallásotok szerint egy „rendes stúdióalbumot” szerettetek volna készíteni?

Szerintem a dalok, amiket Tom írt, most sokkal jobban érvényesültek egyfajta szintetikus hangszereléssel. A The Weight Of Your Love dalai ellenben direkt úgy íródtak, hogy egy szobában, közösen fel tudjuk játszani őket. Új volt a felállás, arra volt szükségünk, hogy közösen dolgozzuk ki a dalkezdeményeket, hogy együtt játsszuk őket – akár a színpadon, akár a stúdióban. Az In Dream esetében viszont lépésről lépésre akartunk haladni, aprólékosan felépíteni valamit, úgy, mint egy rendes stúdióalbumnál szokás.

Az In Dream kapcsán Rahi Rezvanivel nagyon karakteres vizuális világot is kidolgoztatok. Miért pont rá esett a választásotok?

Először pár éve találkoztunk vele, mikor az egyik fellépésünket fotózta és azonnal szerelmesek lettünk abba, ahogy ő a koncertfotózásról gondolkodik. Teljesen különbözött attól, amivel addig találkoztunk: nagyon sötét volt, tökéletesen illet a zenénk hangulatához. Hamar nagyon jó munkaviszony alakult ki köztünk. Az új album kapcsán ő vetette fel, hogy ő figyelne a kapcsolódó vizuális világra. Teljes szabadságot kapott tőlünk, ami minden művész számára fontos dolog, mert ez garantálja, hogy az alkotásaid – a klipek, a borítók, a sajtófotók és így tovább – szinkronban lesznek. Így kerek az egész projekt. A kedvenc albumainkkal kapcsolatban is azt szeretjük, hogy valahogy minden szinkronban van. Ahogy Rahi hallgatja a zenénket és ahogy azt vizualitás szempontjából interpretálja, nos, az tökéletes számunkra.

A zenekar új gitárosa, Justin Lockey több klipet és kisfilmet is rendezett már. Fel sem merült bennetek, hogy inkább ő rendezze a klipjeiteket?

Nem, nem igazán. Mármint, neki is ugyanannyi beleszólása van ezekbe a dolgokba, mint a zenekar többi tagjának és nagyon jó, hogy van valaki, aki kicsit funkcionálisabban áll ezekhez a dolgokhoz. Nagyon fontos tagja a zenekarnak, lényegében ő volt az új album zenei rendezője. Higgadt és professzionális a stúdióban, ráadásul olyan technikai tudása van, ami sokat segített abban, hogy magunk gondozhattuk az idei albumunkat. A lemezfelvételek terén szerzett és egyéb tudása sokat segít abban, hogy kreatívabbak legyünk, mint zenekar.

Rachel Goswell, a Slowdive énekesnője több számban is vendégszerepel.

Több éve beszélünk már róla, hogy kellene egy énekesnő is a számokba. Szóval, amikor felmerült a közös munka ötlete, úgy éreztük, hogy a két hang – az övé és Tomé – tökéletesen kiegyensúlyozná egymást. Szóval megkérdeztük, van-e kedve beugrani és felénekelni pár számot, de ennyi, semmi nyomás – ha nem működik, hát nem működik. Nem voltak különösebb terveink, csupán úgy gondoltuk, hogy jó lenne egy plusz réteget adni ahhoz, amin épp dolgozunk. Szerencsére igent mondott és remek volt a közös munka, végül az új album több számában is énekel. Az egy nagyon termékeny periódus volt.

Leave a Comment