Ivan & The Parazol | Az áttörés éve

Interjú Vitáris Iván énekes-frontemberrel
Megalkuvás és szabályok nélküli rock 'n' roll: Ivan & The Parazol
Megalkuvás és szabályok nélküli rock ‘n’ roll: Ivan & The Parazol

Harmadik albuma megjelenését ünnepli az Ivan & The Parazol december 3-án és 5-én az A38-on két több szempontból is különleges lemezbemutató koncerttel. Az öttagú rock’n’roll zenekar az általuk kezdetekkor megálmodott The All Right Nows alterego bőrébe bújik (erre utal az album címe), és két blokkból álló, minden eddiginél áltozatosabb műsorral készül az estére. Erről, a fő hatásokról, a lemezhez kapcsolódó kiállításról és dokumentumtumfilmről is kérdeztük Vitáris Iván énekes-frontembert.

Visszatekintve milyennek látjátok az idei évet – mind zenekari szempontból, mind emberileg?

Először érezhettük azt, milyen is nagyobb színpadokon, “jó időben” játszani, illetve teltházas koncerteket adni. Ez egy egyszerre nagyon jó és furcsa érzés. Az ember hozzá kell szokjon ahhoz, hogy rengetegen állnak a színpad előtt, jobban kell figyelnie arra, amit mond, ugyanakkor hihetetlen érzés az az energia, amit ilyen koncerteken kapunk a közönségtől. Ez az év minden szempontból az ‘áttörés éve’ a zenekarnak. Büszkén merem kimondani, hogy hatalmasat léptünk előre, és remélem ez a jövőben is folytatható.

Az állítjátok, ez az eddigi legkiforrottabb hangzású lemezetek. Szerintetek minek köszönhető ez?

Eldöntöttük, hogy ezen a lemezen megpróbáljuk megteremteni a majdnem tökéletes hangszerparkot és felvételi körülményeket. Egy ’70-es évekbeli dob, analóg orgona, gitárok, erősítők vagy éppen egy szalagos visszhang erősíti már a zenekar hangzását. Ahogy egy hangtechnikus ismerősünk mondta, amikor a felvételekről kezdtünk tárgyalni a stúdióban, ezek a hangszerek “nem csak próbálnak olyanok lenni, mint eredetijeik, hanem ezek tényleg azok”. Természetesen a dalok írásában is nagyot léptünk előre. Szerintem koherensebb, sokszor eddig ránk meg nem jellemző dolgot megengedtünk. Nem arra gondolok, hogy mostantól minden gitárszóló minimum hat perces, de a vokálok, a dalokban itt-ott előjövő plusz dallamok vagy különleges hangszerek (például cselló) jelzik, ez az album kísérletezőbb, többet megenged magának.

Mik voltak a fő hatások az új lemez írásakor?

A fő hatás az élet. És minden, ami együtt jár vele. Biztos más is mondta már ezt, de pont ennél az anyagnál annyira élő, és a mi élményeinkből táplálkozóak lettek a dalok, hogy ez írja le legjobban miről is van szó rajta.

A billentyűsötök, Beke István “Bex” több magyar zenekar lemezén is dolgozott már mint producer, viszont a tiéteken még soha. Miért éreztétek azt, hogy ennek most érkezett el az ideje?

Ez nem teljesen igaz, mivel korai dalainkat (Yellow Flavour EP), valamint első lemezünkről a Take My Handet is Bex készítette. Mindig is felügyelte, csinálta, segített a felvételeknél, csak teljes nagylemez most lett először az ő kezeibe kiadva. Szerintem ez a legjobb választás volt. Pontosan tudtuk, hogy mit akartunk, és mivel ezt együtt fogalmaztuk meg, ő is maximálisan tisztában volt azzal, hogy kell szólnia az anyagnak. Bex rengeteget fejlődött a producerkedésben, szakertelmével nem egy zenekar karierrjének adta meg azt a bizonyos kezdő lökést. A tapasztalatoknak köszönhetően most láttuk úgy, hogy elérkezett az idő, neki kell meg csinálnia. És elvállalta. Mi mást tehetett volna?!

Magyar zenekarok esetében nincs különösebb hagyománya a dokumentumfilm készítésének. Hogyan jutott ez eszetekbe?

Inkább úgy mondanám, nem készült sok. De vannak legendás művek, amiket néha napján meg lehet nézni (Kölyköd voltam – Edda, Rockfogyatkozás stb). Szerintem fontos hogy a nézők, a közönség mögé láthasson a dolgoknak. Értsék meg a miérteket, valamint hallhassanak olyanokat is beszélni, akik mondjuk a színpadon nem teszik ezt. Ez nem egy interjú film lesz. Müller András fotósunk, aki már a kezdetektől követ minket, most a lemezírás és felvétel készítés szinte minden fázisát megörökítette. Ebből készül a film. Kötetlen, szókimondó és akciódús.

A dokumentumfilm mellett nyílik egy kiállítás is, kortárs művészek és dizájnerek alkotásaiból, amelyeket az új lemezetek egyes dalai ihlettek. Hogyan jutott ez eszetekbe és hogyan választottátok ki a közreműködőket?

Régi tervem volt valami hasonló projekt létrehozása, ennél a lemeznél szerencsére megvalósulhatott a dolog. Főleg olyanokat kerestünk meg első körben, akikkel már dolgoztunk együtt bármilyen grafikai vagy más képzőművészeti projektben. Így jött össze végül a főleg grafikusokat, kreatív arcokat, sőt zenészeket is felvonultató csapat, akik külön-külön minden dalhoz elkészítették a kis tárgyakat. Megkötés csak annyi volt, hogy a tárgy kicsi legyen, márkája/arculata a dalcím legyen, és egy prototípust le kell gyártaniuk belőle.

Szövegek tekintetében mik az új album főbb témái?

A fő hatások kapcsán már félig megválaszoltam ezt. Én hiszek abban, hogy egy dal akkor tud a legjobban eljutni az emberek szívéig, ha valós, megtörtént eseményekről, érzésekről szól. Ha az így megírt szöveg aztán a zenével is harmóniába kerül, akkor jön létre valami igazán különleges és megmagyarázhatatlan. Több dalnál is jellemző volt most a lemezen, hogy leültünk együtt, és nagyjából öt perc alatt született meg. Valami olyan dolog történik ilyenkor, hogy mind pontosan egy dologra gondolunk, más-más formában, de mégis ez az egység, ez a közös intuíció visz minket magával. Talán ezt nevezik ihletnek.

A kritikusok általában a zenekarok harmadik albumát tartják vízválasztónak. Hogyan éreztek/gondolkodtok ezzel kapcsolatban?

Ez érdekes! Szerintem ezt majd a közönség fogja eldönteni, mennyire vízválasztó. Számunkra mindenképpen az.

 A december harmadikai és ötödikei A38 hajós lemezbemutató koncertekre egy két blokkból álló, minden eddiginél változatosabb műsorral készültök. Mire számíthat a közönség?

Furcsa helyzet, hogy az öt év alatt már született annyi dalunk, hogy most már nagyjából két órát tudnánk megállás nélkül zenélni…emlékszem anno az első bulijainkon úgy kellett sakkozni, hogy ne legyen csak 20-25 perces egy koncert, most meg már jópár dal egyszerűen kiesik a setlistből mert nem fér bele az időbe. A lemezbemutatón mindenesetre azt tervezzük, hogy az új lemez bemutatása mellett egy nagyobb szelekciót el fogunk játszani az eddig megjelent anyagainkról. Fontos még, hogy mivel két koncertet is tarthatunk, a két buli nem fog megegyezni dalsorrend szempontjából. A lemez mindkettőn el fog hangzani teljes egészében, de a többi már meglepetés!

 Vadonatúj fellépőruhákkal is készültök a koncertre. Miért érzitek fontosnak, hogy a megjelenésetekkel is reflektáljatok arra a korszakra, ami inspirál titeket?

Egyrészt fontos az, hogy az öltözetekből is már azonnal lehessen tudni, miről van szó. Egy jó színpadi megjelenés aranyat ér. Gondoljunk csak arra, hány zenekarhoz, zenészhez nőttek hozzá ruhadarabjaik. Másrészt mi szeretnénk az embereket és a színpadot megtisztelni azzal, hogy a helyzethez illően jelenünk meg a deszkákon.

Azt nyilatkoztátok, a lemezcím egyben utalás is a kezdeteitekre. Meséljetek erről!

A The All Right Nows egy alteregó zenekarunk. A kezdetektől használjuk egymás közt, egyszerre egy álca, és egy olyan banda, amivé válni szeretnénk. Szerintem mindenki csinált már valami hasonlót, mi ezzel álcázzuk magunkat titkos fellépéseken, vagy éppen ez a nevünk közösségi felületeken. Persze álcakent most már elég nehéz lesz használni…

Melyek az idei kedvenc lemezeitek, könyveitek, filmjeitek?

Lemez: Alabama Shakes / Sound & Colour. Könyv: Stumpf András / Szörényi – Rohan az idő. Film: Birdman.

2 thoughts on “Ivan & The Parazol | Az áttörés éve

Leave a Comment