Passed | Beért az egész

Interjú az elektronikus hárfapopot játszó zenekarral
Egyszerre merítenek az aktuális tánczenékből és a klasszikus zenei hatásokból: Passed
Egyszerre merítenek az aktuális tánczenékből és a klasszikus zenei hatásokból: Passed

A saját definíciója szerint elektronikus hárfapopot játszó, négytagú Passed jelenleg az egyik legizgalmasabb fiatal magyar zenekar. Az aktuális tánczenékből és klasszikus zenei hatásokból egyszerre merítő együttes január huszonharmadikán, az A38 Hajón mutatja be első, Dead Generationcímű albumát – ennek kapcsán faggattuk őket.

Milyen volt 2015 a zenekar számára? Mennyire sikerült megvalósítani az emberi és szakmai célokat?

Nizalowski Fanni: Nagyon jó volt! Rengeteg pozitív élményünk volt, olyan helyeken léphettünk fel, mint a Budapest Park, felléptünk Bonobo, Parov Stelar vagy Matisyahu előtt – meg játszhattunk a TED-en is. Az volt talán a legjobb, nem?

Farkas Áron: Nem, az A38-as koncertünk volt a legjobb. Vicc nélkül, itt tartottuk az első önálló koncertünket, a tetőteraszon, nyáron – ott pedig valami történt. Azt éreztük, hogy ott tényleg zenekar lettünk. Beért az egész. Nagy félelem volt meghirdetni egy első önálló bulit, mert senki nem tudja, ilyenkor mi fog történni. Szóval a hajó is egy fontos momentuma volt az évnek.

Szabó Levente: Tényleg óriási élmény volt! Emlékszem, amikor vége lett, nagyon euforikus állapotban volt mindenki.

Mondhatni akkor, hogy ott értetek zenekarrá, ott forrta ki magát a produkció?

Nizalowski Dorottya: Igen.

Farkas Áron: Kellett hozzá az összes előző koncert is; de ott valami történt.

Szabó Levente: A célunk pedig most az, hogy ezt még egy szinttel feljebb emeljük január huszonharmadikán, a lemezbemutatónkon.

Fanni, Dóri ti jártasak vagytok zeneelméletben, emellett mindketten tanultok hárfázni is. Mit gondoltok, mekkora hatással volt ez arra, ahogy a zenéről gondolkodtok, a stílusotokra?

Nizalowski Dorottya: Én csak a most megjelenő albumról tudok nyilatkozni, mert az EP nagyon össze-vissza volt, fogalmunk sem volt még, hogy kell dalt írni, de most sokkal összeszedettebbek vagyunk. És pont ezt látom különbségként köztünk és azok között, akik nem nagyon tanultak ilyesmit, hogy mi előre tudjuk, hogy mit akarunk. Nem próbálgatjuk a dolgokat, hogy mi hangzik jól és mi nem, hanem előre ki tudjuk találni. Ez nem jelenti azt, hogy ez a módszer jobb, mert valószínűleg ugyanaz lesz az eredmény, de mindenképpen gyorsabb.

Farkas Áron: Meg így nem csinálunk olyan számot, amiben mondjuk más hangnemben van az ének és az alap.

Szabó Levente: Igen! A hollandoknál épp nagyon menő, hogy egy percig megy az ének egy dalban, és aztán jön a drop, ami teljesen más hangnemben van. Jó, hogy nem esünk hasonló hibákba.

Január huszonharmadikán mutatjátok be első albumotokat, a Dead Generationt. A 1919 EP-tekhez képest milyen irányba indultatok el?

Szabó Levente: A nagylemez jóval kiforrottabb lesz, az biztos – mind hangzásban, mind tartalomban. Kezdjük tudni, hogy mit akarunk mondani.

Farkas Áron: Én is azt érzem, hogy kiforrottabb minden, de ugyanakkor ki is nyíltunk nagyon. Nem csak egyszerűen arról van szó, hogy be merünk vállalni új dolgokat, hanem kijönnek belőlünk olyan ötletek, amiket mondjuk fél évvel ezelőtt kategorikusan elutasítottunk volna. Emiatt pedig őszintébb is az egész.

Szabó Levente: Producerként például az volt egy fordulópont, amikor elkezdtem kevésbé törődni azzal, hogy egy adott ötlethez mit fognak szólni mások. Már nem annyira érzem cikinek, ha valami kísérletezően, vagy furán hangzik.

Nizalowski Dorottya: Szövegek tekintetében is rengeteget fejlődtünk. Mikor az EP-t írtuk, inkább még az volt a helyzet, hogy “kéne valami szöveg” és akkor írtunk valamit. Most pedig már egyedül írom teljesen és azt tudom beleírni, amit akkor érzek, gondolok.

Az album címe Dead Generation lesz, meséljetek a mögötte húzódó gondolatiságról.

Nizalowski Dorottya: A cím erre a generációra vonatkozik, a miénkre.

Miért érzitek halott generációnak?

Nizalowski Fanni: Talán azért, mert ez egy olyan generáció, amelyik nem akar újítani, csak elfogadja azt, ami van. Olyasmik számítanak a legfontosabb dolgoknak, amik valójában nem is értékesek – a telefon nyomogatás, meg hasonlók. Nem az igazából fontos dolgokkal törődnek, inkább csak a külsőségekkel.

Nizalowski Dorottya: Arra is gondolok, hogy most nincsenek annyira kiemelkedő alakok a művészetben, mint mondjuk ötven évvel ezelőtt. Többek között azért, mert most mindenki megoszthatja amit gondol, és így óriási a zaj. Lehet, hogy most is van egy Petőfink, de senkihez sem jut el a művészete, mert teljesen idióta emberek is posztolják a dolgaikat Tumblrön, és azok között elveszik az érték.

Mennyire érzitek feladatotoknak azt, hogy reflektáljatok a korotokra?

Nizalowski Dorottya: Igyekszünk a nagylemezen korunk problémáira felhívni a figyelmet, bár nem vagyok benne biztos, hogy sikerülni fog. Elég nagy vállalkozás, és ahogy észreveszem, kevesen merik kimondani, amit gondolnak. De igyekszünk, és ez a fontos!

Nizalowski Fanni: Az Arlene című dal például az amerikai iskolai lövöldözésekről szól.

Farkas Áron: Nekem az is a célom – és ez szerintem közös –, hogy amikor mondjuk tíz-húsz év múlva visszatekintünk erre az albumra és meghallgatjuk, akkor ez egy korképnek érződjön. Mind zenében, mind gondolatokban,történésekben – próbálunk reflektálni a világ nagy dolgaira. Szerintem ez egy elég jó lenyomat lesz.

A koncertek mellett néha DJ-ztek is, mit szoktatok ilyenkor játszani? Mennyire figyelitek az aktuális zenei trendeket?

Szabó Levente: Szeretjük azt, amikor van egy aktuális menő stílus, mondjuk a trap vagy a garage, és azt továbbgondolják emberek, akik az undergroundból jönnek, és akik tényleg értenek a zenéhez. Az újító basszuszenéket jó érzés játszani! Volt nemrég egy bulink a Onehundreddel, ahol Dóri énekelt élőben, miközben mi DJ-ztünk. A közönség megőrült rá, és ez nagyon inspiráló volt. Ekkor döntöttük el, hogy mi is hasonló bulit akarunk csinálni élőben.

Tervek a jövőre nézve?

Nizalowski Fanni: Megnyerni A Dalt, majd az Eurovíziót, aztán a Nagy-szín-padot!

Farkas Áron: Aztán Wiz Khalifával elmenni turnézni, mert találkozunk majd vele a Volton.

Nizalowski Fanni: Komolyra fordítva a szót: májustól a Zagarral és a Yankkal közösen járunk majd koncertezni.

Szabó Levente: Lesz a Zagarral egy közös bulink a Parkban, amit már most nagyon várunk!

Nizalowski Fanni: Emellett több videoklipet szeretnénk csinálni, mert amikor megalakult a zenekar, már akkor tervben volt, hogy erősen összekötjük a vizualitást a zenénkkel.


A cikk elkészülését a Cseh Tamás Program és a Nemzeti Kulturális Alap támogatta.
cstp-logo-web-smallnka_hu

Leave a Comment