Úrfi | Nekem ez terápia

Az Úrfi név Száraz Bencét takarja, aki az elmúlt pár év alatt összegyűlt számait először február harmadikán fogja bemutatni a közönségének, a Say Yes Dog előzenekaraként. Ennek kapcsán beszélgettünk vele inspirációkról, a magyar nyelv szépségeiről, dalszövegekről és legújabb klipjéről/számáról, a Sáskákról, mi olyan előadókból is elismerő szavakat váltott ki, mint a Magna Cum Laude.

Mesélj az Úrfi projekt kezdeteiről!

Igazából mindig is akartam énekelni, csak annyira nem ment, hogy például mikor szerepleltem Illés Lajos musicalében, a rendező finoman megkért, hogy ha lehet, inkább mondjam prózában. Szóval egy musicalben én voltam a negatív főhős és az egyetlen, aki nem énekelt… Aztán egyedül költöztem, és akkor már mosogatás meg, gitározás közben lehetett nyomni torkom szakadtából. (Bár a szomszéd néha így is volt, hogy lekopogott, hogy ugyan hagyjam már abba.) Ezek mellé jött a felismerés, hogy évek óta semmit nem csinálok a saját örömömre, még hobbim se nagyon van. Viszont van bennem egy rakás feldolgozandó feszültség. Ráadásul alapból zenekaroknak dolgoztam a legtöbbet, ha nekik csinálok klipet és borítót, magamnak miért ne? Egyszerűen, minden részletében, adta magát az egész.

Volt valami különösebb oka annak, hogy az első és a második kliped/dalod között több év telt el?

Igen, egészen egyszerűen nem éreztem magam késznek rá. Nagyon fontos volt, hogy megcsináltuk az „Amikor kezdődik a borzalom” klipjét, mert rengeteg tanulsággal szolgált, és elkezdődhetett ez az egész Úrfi ügy. Viszont akkoriban tele voltam bizonytalansággal, akár zeneileg, akár rendezőként, de leginkább emberileg. Én, ha most megnézem azt a klipet, ezt a bizonytalanságot látom és hallom. Édesanyám azt mondta, hogy erre ne hívjam fel külön a figyelmet, mert nem jó marketing stratégia. Ebben tökéletesen igaza van, de én olyan előadó akarok lenni, aki a saját dolgaival kapcsolatban is őszinte tud maradni.

Szerintem nincs ezen, mit elhallgatni, hiszen akkor is beleadtam a tudásom legjavát, és leszűrtem a megfelelő következtetéseket. Addig nem akartam kijönni semmi újjal, amíg nem voltam benne biztos, hogy sikerült magamban leküzdeni a fent említett bizonytalanságokat. Ez két évbe került, és úgy érzem minden nap megérte, amit erre szántam.

Hogy állt össze a legújabb kliped/számod, a Sáskák? Hogy állt össze a kettő mögött húzódó koncepció?

Akár milyen kreatív munkáról van szó, van egy bevett stratégiám, hajnali 3-4 között elmegyek a két utcányira lévő éjjelnappaliba, veszek három zacskó chipset, és addig sétálok és agyalok, amíg az első kettő el nem fogy. Aztán hazamegyek, és míg a harmadikat is elmajszolom, addig rögzítem a friss ötleteim. A „Sáskák” egy ilyen séta alatt jött össze teljes egészében. Előtte való napokban volt egy beszélgetésem az egyik legjobb barátommal ahol elhangzott, hogy „felzabál minket a tudomány”. Innen jött a „Töltsük meg a Mindentudás gyomrát” sor. Amikor ezt leírtam, azonnal tudtam, hogy a klipben könyveket fognak enni a szereplők.

Saját bevallásod szerint az Úrfi „szövegcentrikus panaszkodóspop” – mit jelent ez pontosan?

Imádom a magyar nyelvet, és tökéletes formátum a dalszövegek számára. Kihagyott ziccer lenne egy ilyen eszközt csak annyira használni, hogy legyen mit a zenére énekelni. Ez a szövegcentrikus része. És hát, nekem ez terápia. Ez kell ahhoz, hogy a mindennapokban higgadt és jó kedélyű tudjak maradni. Szóval gyakran belenyúlok a számomra legkínosabb témákba is. Ettől függetlenül cseppet sem tartom negatívnak a zeném. Tök jó, hogy ezeket ki adhatom magamból.

Milyen számodra a jó dalszöveg?

Evidens lenne rávágni, hogy őszinte. De ha jobban bele akarok menni, akkor szerintem a legfontosabb, hogy a helyükön legyenek használva az eszközök. Szerintem bármi megengedett, ha oka van. Csak azért nem kell káromkodni egy szövegben, hogy kemény legyen, viszont ha már semmi más nem fejezi ki azt, amiről szól a dal, akkor viszont bizony, elő kell venni a mocskos szavakat is. Vagy amitől pillanatok alatt a plafonra kerülök, ha egy szövegíró csak azért dekódolja a szövegeit, vagy azért tömi meg költői képekkel, mert fenn szeretné tartani az intellektuel, megalternatív költő imidzset de közben a dal tartalma nem indokolja.

Ezen kívül szeretem, ha valaki el tudja mondani, hogy miről szól a szövege. Amikor valaki egy ilyen kérdésre azt válaszolja, hogy „ha magyarázni kell, már rég rossz” vagy „mindenkinek mást kell, hogy jelentsen” mindig az az érzésem, hogy valójában ő maga sem tudná megválaszolni, csak jól csengő szavakat rakott egymás után. Persze nem akarok általánosítani, meg hát, sok dologra még nincs rálátásom.

A zenélés mellett alkalmazott iparművészként dolgozol. Ez mennyire épül bele a dalaidba, hat ki a stílusodra?

Nem nagyon tudom megítélni. Annak ellenére, hogy végtelenül jó érzés, hogy ez tölti ki a mindennapjaim, meg van az a veszélye, hogy néha nehéz eldöntenem, hogy valamit azért csinálok-e úgy ahogy, mert az a stílusom, vagy azért, mert már csak rutinból oldok meg egy-egy kérdést.

Vannak olyan zenészek, zenekarok, amelyeknek a vizuális világa különösen kedves számodra?

Ó nagyon is! Woodkid számomra remek példa volt, hogy na, igen, ezt így is lehet csinálni. Elképesztő, hogy mennyire tudatosan, egyben tart mindent, zenét és vizualitást, egyaránt. Mellette a Twenty One Pilots évek óta az egyik kedvenc formációm, és szerintem náluk is remek összhang van a grafikák, klipek és a zenéjük közt. Dédelgetett álmom egyszer előttük zenélni. Ezen kívül nem rég találtam rá a St.Vincent nevű hölgyeményre, akinek brutál jó klipjei vannak. Imádom, amikor a videó nem csak illik a zenéhez, de hozzá ad egy új jelentésréteget.

Több interjúban is élesen bíráltad a mai popzenék legnagyobb részét. Mit jelent számodra a popzene és mi a bajod azzal, amit mostanában az emberek annak hívnak?

Hát, őszintén… Nem tudnám definiálni a pop-ot. Ez egy kicsit béna úgy, hogy én szerintem pop zenét csinálok, de tényleg nem tudom. Ahogy a környezetem használja, azzal meg csak annyi a bajom, hogy mindig van egy erős pejoratív zöngéje. Mintha a pop csak és kizárólag valami profitorientált, bugyuta történet lehetne. Persze ez is a része, ráadásul szerintem nincs is vele baj. Én teljesen értem, hogy miért létezik ez a jelenség, csak szerintem a „pop” ennél sokkal többről szól.

A bemutatkozó koncerted február harmadikán lesz a Gozsdu Manó Klubban, a Say Yes Dog előzenekaraként. Mire számíthatunk majd, mind a közreműködő zenészek, mind a setlist tekintetében?

Van egy nagyon meghatározó élményem arról, amikor egy-egy barátom, barátnőm átjött, és először rá tudtam magam venni, hogy megmutassam nekik a kis szösszeneteim. Egyszerre volt ijesztő és izgalmas. Ezt az élményt szeretném valahogy újra élni, vagy egy új szintre emelni. Szóval egy egyszerű, de intim produkcióval készülünk. Kiválló barátom, Nemes Dávid (ex-Claps For Caroline, Breathfield) fog gitáron közreműködni. A későbbiekre nézve, tervben van egy komplett zenekar beindítása, odáig, viszont egy laptop fog minket kisegíteni.

Emellett gőzerővel dolgozol az Úrfi debütalbumán is, mi az, amit már most tudni lehet róla?

Ami biztos, hogy Nóniusz Gáborral fogok együtt dolgozni. Gábor nagyon egyenes, és mindig szembe mondja, ha valami nem megfelelő. Én imádom ezt az attitűdöt. Rám is fér. A dalok már mind megvannak írva, jelenleg a hangszerelésen dolgozunk. Az album címe „Koszorúk” lesz, ami egy két részes dalról kapta a nevét. Ez a két szám a megfelelési kényszeremről szól, azt hiszem debüt album címnek pont ideális.

---

A cikk elkészülését a Cseh Tamás Program és a Nemzeti Kulturális Alap támogatta.