IAMX | Teljesen el lehet merülni benne

Interjú Chris Cornerrel a budapesti koncertje előtt
Zene, jelmezek, film, divat, képzőművészet és performansz: IAMX
Zene, jelmezek, film, divat, képzőművészet és performansz: IAMX

A Sneaker Pimps egykori vezéralakja, Chris Corner jó ideje csiszolja tökéletessé összművészeti szólóprojektjét, az IAMX-et. Pár évvel ezelőtti A38-as fellépése után ezúttal legfrissebb, az eddigi életművet tökéletesen koronázó tavalyi lemezével, a Metanoiával (megtérés, megbánás) érkezik Budapestre március tizenharmadikán. Ennek kapcsán faggattuk a depressziójáról, David Sylvianról, közösségi finanszírozásról és még sok másról.

Öt éve már felléptél egyszer az A38 Hajón, milyen emlékeid vannak arról a koncertről?

Nagyon forró volt, nagyon intenzív, szexi és menő. Tetszett, hogy a koncert valóban egy hajón van, egy különleges show volt egy különleges helyszínen. Imádtam!

Több mint tíz éve zenélsz már – hogy látod a művészi fejlődésedet? 

Szerintem a legfontosabb dolog a művészettel kapcsolatban, hogy előbb-utóbb ráébredsz arra, hogy nincsenek határai. Mindig van még mit tanulni, van hova fejlődni, és amikor elfogadod ezt és elengeded a maximalizmusodat, akkor – hidd el – sokkal jobban fogod élvezni. Szerintem az új album volt az első, aminek a készítését igazán élveztem. Régebben inkább átoknak éreztem, valami olyasminek, amit egyszerűen csinálnom kell. De mára már tisztában vagyok az erősségeimmel és a gyengeségeimmel, megtanultam szeretni az egészet és ez – azt hiszem – rengeteg tapasztalattal is jár.

A Xiu Xiu frontembere, Jamie Stewart egyszer kifejtette nekem, hogy a karrierje egyik legnehezebb szakasza az volt, mikor be kellett ismernie hogy a zenélés inkább árt neki mint segít. Neked is keresztül kell menned hasonlón?

Jó kérdés! Két éve volt egy nagyon sötét és depresszív időszakom, amikor úgy éreztem, hogy a zene az ellenségem. Érzelmileg túlságosan intenzív volt az egész, úgy éreztem, hogy az egész átcsap fölöttem, és ettől nagyon instabillá váltam. A zene nagyon mély – sokszor negatív – érzéseket vált ki belőlem; ha ráadásul a világról vagy az emberekről írsz, az nem segít megmaradni pozitívnak. Azt hiszem, hogy ha valaki olyan zenét csinál mint én, az sokszor elég destruktív lehet. De ebből ki lehet kerülni, és úgy érzem, nekem sikerült sikerült is. Mert a zene ugyanakkor rendkívül sokat tehet hozzád; úgy kell gondolnod rá, mint egyfajta terápiára, és és bár ez sokszor destruktív, végül mégis segít. Mostanra sikerült ezt elfogadnom.

A Metanoián olyan témákról énekelsz mint az álmatlansággal és depresszióval folytatott harcod – ettől nehezebb vagy épp katartikusabb volt az albumon dolgozni?

Egyáltalán nem volt nehéz. Igazság szerint a Metanoiát volt a legkönyebb megírni, mert pontosan tudtam, mit akarok, mi az album üzenete. A pszichológiai munka legnagyobb része már lezárult a számok írása előtt, a terápia során. Tehát az említett dolgokat már lezártam, mire eljutottam odáig, hogy elkezdjek dolgozni az albumon; olyan volt az egész, mint elmesélni egy történetet. Nem volt nehéz. Igazság szerint ez volt a legkönyebben összeálló album az egész eddigi karrierem során.

Több interjúban is azt nyilatkoztad, hogy amikor a Metanoián dolgoztál, sok olyan zenét hallgattál, amit gyerekként nagyon szerettél.

Gyerekként rengeteg mainstream dolgot hallgattam, ahogy ebben az életkorban mindenki, de mindig visszatértem David Sylvian lemezeihez. Nagyon szerettem benne, hogy bármi történt is, meg tudott maradni egyedinek és sosem érdekelte a kommerciális siker. Plusz sokszor énekelt a saját pszichológiai problémáiról, és ehhez nagyon erősen tudtam kapcsolódni. Amikor pedig a Metanoia munkálatai közben hallgattam, újra az a fajta pozitív érzés kapott el, mint gyerekként – olyan volt, mintha újra felfedezném a zenét. Emlékszem, nagyon izgalmas, felemelő és pozitív időszak volt, és újra át akartam élni ezt az érzést. Szóval ismét elkezdtem David Sylviant hallgatni, és ez segített abban, hogy megint pozitívan gondoljak a zenére. Azt hiszem, amikor már hosszú ideje zenélsz, kicsit eltompulsz. A zene egyfajta funkcionális dologgá válik – elfelejted, egykor miért is kezdtél zenélni. Szóval ez a fajta visszatérés a kezdethez sokat segített abban, hogy ismét pozitívan gondoljak a zenélésre.

David Sylvian hatására akartál visszatérni az IAMX gyökereihez is? Csak te és egy számítógép…

Vissza akartam térni a gyökerekhez, azt akartam érezni, ami miatt anno elkezdtem ezt a projektet. Egyszerűbbé akartam tenni a zenémet, nem akartam hogy rajtam legyen a nyomás hogy most valami grandiózus, elképesztően komplex dologgal kell előállnom. Le akartam fejteni minden fölöslegeset, hogy ne maradjon más, csak az IAMX lényege. Ezért is van az hogy a Metanoia elektronikusabb, mint az előző albumok.

A legutóbbi két albumod már közösségi finanszírozással készült, a PledgeMusicon keresztül. Mit gondolsz, ez a jövő a művészek számára, vagy csak egy mód arra hogy sokkal közvetlenebb kapcsolatba kerülhessenek a rajongóikkal?

Szerintem csak egy része, és ez – akárcsak az egész zeneipar – még változni fog a jövőben. Néha olyan az egész, mintha már nem lennének szabályok – tudod, mint a Vadnyugat. Létrehozhatod a saját zeneiparodat! Minden csak attól függ, hogy rakod össze és tálalod a dolgokat. Mi kombináljuk a dolgokat: közösségi finanszírozásban készül az album, de együttműködünk egy független kiadóval is és így tovább. A közösségi finanszírozás jó megoldás lehet, ha van egy stabil rajongótáborod – de ha nincs, vissza is üthet. Mindenesetre a PledgeMusic egy jó platform volt arra, hogy az emberek megmutathassák, hogy még mindig érdekeljük őket, és hogy anyagilag támogatni akarják a projektet.

A Metanoiával az IAMX élő felállása is megváltozott.

Igen, kicsit elektronikusabb lett. Az élő hangzásunkat nagyban befolyásolta az új album. A gitárokat szintetizátorokkal helyettesítjük majd és még hangsúlyosabb lesz a vizuál. Olyannak akartam az egész showt, amiben teljesen el lehet merülni. Szerintem a mostani koncertjeink eléggé különböznek majd az eddigiektől. Régebben például sok balladát játszottunk, lassabb számokat, de most nem lesznek ilyenek. Az egész koncert sokkal tempósabb, energikusabb, intenzívebb lesz, mint az öt évvel ezelőtti!

Vannak esetleg olyan számok az albumon amiket nem játszatok majd, mert túl személyesek vagy szimplán nem illenek bele a fentebbiekbe?

Hát… azt hiszem a koncertek esetében főleg azt akarod, hogy az egész ütős, energikus legyen, és ezért inkább a tempósabb számokat játszod a balladák helyett. Úgyhogy egyszer majd szeretnék egy olyan turnét, amikor csak lassabb dalokat játszunk. Eljátszanánk az összes olyan számot, ami általában nem illik a számlistáinkba.

Szólj hozzá!