The Best Bad Trip | Hálás és őszinte formája a művészetnek

Március 10-én, a Tom Barman (dEUS) és Robin Verheyen által vezényelt TaxiWars (Tom Barmannal szintén interjúztunk) előzenekara lesz hazánk egyik legizgalmasabb fiatal formációja, a Talentométer tehetségkutató verseny jazz kategóriájának győztes zenekara, a budapesti The Best Bad Trip. A közelgő koncert kapcsán beszélgettünk a zenekar szaxofonosával, Kapusi Viktorral az alakulásról, a hatásokról, New York-ról és a Talentométerről.

Hogyan alakult a The Best Bad Trip és kik a tagjai?

Az együttes tagjait tulajdonképpen gyerekkori barátom, Gasner Márk (dobok) hozta össze. Tizenhat évesek lehettünk amikor újra elkezdtünk haverkodni, a zene miatt. Én akkoriban kezdtem el szaxofonozni, de otthon már szereztem zenéket, billentyűkkel, mindenféle házi készítésű hangszerekkel meg egy laptoppal, teli voltam ötletekkel. Gas pedig két iskolatársával és legjobb barátaival Csernovszky Mártonnal (basszus) és Velsz Kristóffal (gitár) játszottak főképp Red Hot Chili Peppers-, Rolling Stones- és Nirvana-feldolgozásokat. Az első pár közös zenélésnél még hatalmas szakadék volt köztünk, hiszen én először zenéltem másokkal, ők meg már egy jól összeszokott együttes voltak. Viszont volt egy csomó számötletem, és forszíroztam is, hogy találjuk meg a saját hangunkat. Mutattam nekik mindenféle avantgarde, kísérleti zenét, amikre akkoriban kaptam rá, és ők meg vevők voltak rá. Szóval, egyévnyi folyamatos közös zenélés után csatlakozott hozzánk az együttes fakírja, Hegedüs Benedek, aki befoltozta a lukakat, és őszinte nyers energiával egészítette ki a Best Bad Tripet.

Hogyan kezdtél el zenélni, mik voltak a zenei pályafutásod fordulópontjai, és miért éppen a szaxofon lett a hangszered?

Otthon a csapból is kultúra ömlött, szóval nem volt annyira egyértelmű, hogy a zenével akarok foglalkozni. Ugyanannyira érdekelt a filmezés, képzőművészet és az írás, mint a zene. Mindegyikre hobbiként tekintettem. Aztán lassan a zene elkezdte egyre több időmet elvenni, és kedvenc időtöltésemmé vált. Talán azért, mert hálás és őszinte formája a művészetnek, egészen korán volt benne sikerélményem. Kilencéves lehettem amikor apukám kölcsön kapott egy Mr. Bungle lemezt, és azt hallgattuk otthon. Talán akkor gondoltam először arra, hogy milyen jó lehet zenélni. Mindig is ugyanannyira érdekel a zeneszerzés és az improvizáció, viszont mind a kettőhöz kellenek emberek, és ha együtt zenélsz emberekkel, akkor nem árt egy hangszer. És talán azért a szaxofon, mert az énekhangommal soha nem voltam annyira kibékülve, viszont a szaxofon az a hangszer, amelyik talén legközelebb áll az emberi hanghoz.

Mik a Best Bad Trip főbb zenei hatásai?

Fú, ez egy fogós kérdés. Sok van. Talán pont ettől játszunk ilyen megbízhatatlan zenét. Amit mindannyian keresünk a zenében, azok a különleges formák és atmoszférák. Minden, ami valamilyen szinten merész, újszerű és érdekes, az hatással van ránk. De talán a legjellemzőbb hatások: az ötvenes-hatvanas évek free jazz korszaka (Coleman, Coltrane, Sun Ra) A hetvenes években kibontakozó New York downtown scene (Zorn, Bailey, Frith, Lindsay, Lurie), az úgynevezett radikális zsidó jazz zenék, mindenféle keleti nép és műzene (Ravi Shankar, gamelán, tibeti torokének, török népzene, indiai zenék), maga a jazz, a húszas évek és kortárs komolyzenék (Bartók, Riley, Ives, Cage, Feldman) és az elektronikus, rock- és popzenék (Massive Attack, Aphex Twin, Books, Led Zeppelin, Bill Laswell és így tovább). Azt hiszem, majdnem mindent felsoroltam.

Sokat játszol budapesti klubokban, részt szoktál venni zenei workshopokon, például Grencsó István nagymarosi táborában. Milyennek látod a fiatal magyar improvizatív, jazz és avantgárdzenei szcénát? 

Szerintem már az hatalmas dolog, hogy létezik ilyen. Úgy értem, szerintem ez az első generáció, amelynek tagjai ennyire fiatalon elkezdtek érdeklődni a szabadzene iránt is, és van is kitől tanulni. Geröly Tamás a Bartók konziban tanít, Grencsó István workshopokat tart. Szóval szerencsésnek érzem magam, hogy olyan korba születtem, ahhol van erre igény az én generációmon belül is. Jazzben pedig mindig is jók voltak a magyarok, lehet azért, mert gazdag a népzenénk is. Most is rengeteg csúcstehetség van. Főleg a Bartók jazzkonzi diákjai közül találkoztam egy-két nagyon képzett és kreatív zenésszel.

Nemrég teljesült egy régi álmod, New York-ban bejárhattad a kultikus jazz- és avantgárdzenei helyeket. Milyen érdekességeket láttál, hallottál ott?

New Yorkban az volt számomra a legszembetűnőbb, hogy mindenki annyira nyitott, közvetlen és laza, és ezzel szinkronban mindenki száz százalékos erővel, nonstop dolgozik. Ráadásul boldogok, és nem panaszkodnak. Hihetetlenül megbecsülik, ha valakinek határozott elképzelései vannak, és értékelik a kreativitást. Én nyolc napot töltöttem ott, ami relatíve rövid időnek számít egy ekkora nagyvárosban. A harmadik nap már az egyik nagymenő New York-i free dobos brooklyni próbatermében próbáltunk, és majdnem zenélhettem Bill Laswellel is. Rengeteg olyan zenészt hallhattam és láthattam, akik a gyerekkori hőseim, köztük találkozhattam John Zornnal, aki talán a leginkább meghatározta a zenei irányultságomat és a képemet a zenéről. Még egy demót is adtam neki az együttesünkről. Amire másnap e-mailben válaszolt.

Milyen programmal érkeztek március 10-én az A38 Hajóra?

Most erős alkotói fázisban vagyunk, és már van több új kompozíciónk is, amiket a hajón szeretnénk bemutatni. Természetesen meg fognak szólalni a klasszikusok is, és lesz egy-két szabad rész is.

Ha meg kellene nevezned öt kedvenc lemezt, mi lenne az?

Mindig is rossz voltam az ilyenekben, nem szeretem rangsorolni a zenét, pláne nem kiválasztani belőle ötöt. Nagyon nehéz. Inkább mondok ötö lemezt amit mostanában sokat hallgatok: Les Baxter: Jewels of the Sea, Sztravinszkij Tavaszi áldozata, a Dorota első albuma, Nevermen, Joe Maneri: Paniots Nine.

Ha már Best Bad Trip, mi volt életed legjobb és legrosszabb utazása?

Szerintem azt az egész együttes nevében mondhatom, hogy nekünk a legjobb tripjeink mindig az éppen legutóbbi zenéléseink. Múltkor sok kimaradt próba után elmentünk közösen az állatkertbe, aztán egész nap olyan összeszokottsággal próbáltunk, improvizáltunk, hogy nekem személy szerint az a próba volt a legutóbbi best tripem. Életem legrosszabb tripje pedig talán az volt, amikor életemben először hallgattam meg az Aqua együttestől a Barbie Girl című számot. Azóta is rémálmaim vannak attól a számtól.

Mik a közeljövőre vonatkozó terveitek és milyen hatással volt rátok a Talentométer tehetségkutatón való szereplésetek?

A Talentométer óta rengeteg koncertfelkérésünk lett. Hamarosan megyünk a Debreceni Jazznapokra, fogunk játszani a Bánkitó Fesztiválon és a Szigeten is, játszunk külföldön, Csehország, Kolozsvár, és nyáron valószínűleg megyünk Berlinbe. Új arculaton, image-en dolgozunk. Hamarosan elkészülő lemezünkkel még inkább be akarunk robbanni a köztudatba. Lesznek videóklippek, meg menő lemezborítónk, promó videók és lemezbemutató koncertek. A sok változás mellett a zene természetesen változatlanul változatos és eredeti marad.

---

A cikk elkészülését a Cseh Tamás Program és a Nemzeti Kulturális Alap támogatta.