Mariam Wallentin | Nem hiszek a határokban
Június 6-án, a Fire! Orchestra tagjaként tér vissza Budapestre Skandinávia egyik legkülönlegesebb énekesnője, Mariam Wallentin. Az iráni származású Wallentin férjével, a Fire! trió ütőhangszeresével, Andreas Werliinnel alapította Wildbirds and Peacedrums nevű, az A38 Hajón is fellépett duóját. Werliin révén került a Fire! Orchestrába is, miközben számtalan együttműködés mellett Mariam The Believer elnevezésű szólóprojektjén is dolgozik. A skandináv bigband budapesti fellépése előtt már szóra bírtuk a zenekarvezető Mats Gustafssont, most Mariam Wallentinnal beszélgettünk a közelgő koncertről, a szólóprojektjéről, a migrációról, valamint arról, hogy milyen egy óriási élőlény tüdejében alkotni.
A Wildbirds and Peacedrums duó tagjaként már kétszer is jártál Budapesten, egyszer az A38 Hajón és egyszer a Sziget fesztiválon. Most pedig a Fire! Orchestra tagjaként lépsz fel is ismét Magyarországon. Milyen volt az első közös fellépésetek a stockholmi Fylkingenben, és mi az ami azóta is elbűvöl a zenekarban?
Néhány évvel ezelőtt Mariam The Believer néven szólóprojektet is indítottál. Mi volt ezzel az elsődleges célod?
A Mariam The Believer a fő szólóprojektem, szükségem volt a Wildbirds and Peacedrumsnál levegősebb, szárnyalóbb zenére. Ha a Wildbirds and Peacedrums a föld zenéje, mely a testünk pulzálását követi, addig a Mariam And The Believer az égbolt zenéje, ahol a szinti hangok a hullócsillagok szerepét töltik be.
A Wilbirds and Peacedrums duó dolgozott együtt kórusokkal, ütősökkel, szimfonikus zenekarokkal. Nils Frahm meghívására is egy kórussal léptek fel az idei Barbican fesztiválon is. Milyen együttműködésekről álmodsz még?
Annyira szerencsés helyzetben vagyok, hogy több álomszerű együttműködés részese lehettem. Dolgoztam izlandi kórussal, szimfonikus zenekarokkal, Ben Frosttal, Mats Gustafssonnal, Michachouval, a Deerhooffal vagy a Konono No.1-nal. Ha álmodni is lehet, akkor szívesen csinálnék egy női előadókból álló formációt PJ Harvey-val, Joanna Newsommal és Diamanda Galasszal.
Szerintem a Wildirds and Peacedrums és a Mariam The Believer egyike a leginkább alulértékelt zenekaroknak Európában. Mit gondolsz, mi lehet ennek az oka?
Ó, köszönöm. Én sose becsülöm alá a hallgatót. Biztos vagyok benne, hogy sokkal több fület érne el a zenénk, ha megtalálná azokat. Szerintem nagyon sok jó zene vész el a kapitalizmus tengerében, gondolok a zenei PR-cégek és marketingstratégiák negatív hatására. Mi mindig is független kiadókkal és helyi promóterekkel dolgoztunk, aminek vannak határai. De én nem szeretném magamat berántani egy mainstream marketingjátékba, hosszú távon biztosan jobban járok a jelenlegi állapotokkal.
A családod félig iráni, félig svéd. Az édesapád az iráni iszlám forradalom alatt hagyta el Teheránt és költözött Svédországba. Ebben a kontextusban mit gondolsz a jelenlegi migrációs válságról, ami komoly hatással van Európa kül- és belpolitikájára?
Édesapám helyzete annyiban volt más, hogy ő egy-két évvel a forradalom előtt érkezett Svédországba tanulni, és amikor kitört a forradalom, itt maradt. Ennek ellenére elég erős személyes kötődésem és érzelmi harcom van kérdéssel kapcsolatban, a befogadás és a hovatartozás hiánya nálam is problémákat okozott. Lehet, hogy naivnak hangzom, de nem hiszek a határokban, nem hiszek az elkülönítésben és elválasztásban, nem hiszek a „mi” és az „ők” ellentétében. Én bennünk hiszek. Abban, hogy ugyanazok vagyunk és együtt kell dolgoznunk, segítenünk kell egymást. Az életünk oly rövid, és mindegyikünk megérdemli azt, hogy méltó életet éljen le és élvezze azt.
Mik a jövőre vonatkozó terveid?
Most turnézunk a Fire! Orchestrával, többek között ugyebár nálatok is játszunk, új EP-t adunk ki és koncertezünk a Wildbirds and Peacedrumsszal, de a fókusz a Mariam The Believer új lemezén van, amit nagy valószínűséggel a nyáron fejezünk be.