Ambient elektronikus indie-pop: Hien
A jelenleg Bostonban tanuló Hien egy év után újra Magyarországon koncertezik, megosztva zenei élményeit, inspirációit közönségével. A június harmincadikán az A38 Hajón debütáló vadonatúj műsorának zenei világát már a bostoni tanulmányok ihlették, nem véletlen a címválasztás sem. Pluged című koncertjén vállaltan az elektronikus hangzásé lesz a főszerep. A megújuló hangzás és repertoár mellett újdonság lesz a zenekar összetétele is, melybe az eddigiektől eltérően Hien is szerepet vállal, tehát már nem csupán énekesnőként fog a színpadon állni. Ezekről a változásokról is mesélt a nekünk adott interjúban.
Mi volt az, amit hiányoltál a hazai felsőfokú könnyűzenei képzésekből, ami miatt külföldre jelentkeztél? JEGYVÁSÁRLÁS
Nem tanultam még felsőfokú zenesuliban otthon. Azok a szakok amik engem a legjobban érdekelnek (electronic production and design / music business), azokat nem itthon tanítják a legmagasabb szinten. Az elsődleges szempont nekem a Berklee volt, nem a külföld. A Berklee nem csak a hazai zeneiskoláktól különbözik, hanem a legtöbb külföldi zeneiskolától is. A zenének sokkal több aspektusát lehet itt megismerni. Itt a szakok amik közül választhatsz: előadóművészet, zeneszerzés, jazz-komponálás, komponálás, filmzeneszerzés, hangmérnök, sound design, music business, zeneterápia, zenepedagógia. A zenei stílusok közötti határ pedig teljesen elmosódik, ugyanis rengeteg olyan tantárgyat vehetünk fel, ami lehetőséget ad arra, hogy bármilyen stílusban elmélyülhessünk akár gyakorlati vagy elméleti szinten. Emellett nekem az angolszász oktatási rendszer jobban bevált, mert az átfordítható készségeken több a hangsúly. Főleg ha művészetről beszélünk, fontos az, hogy egy olyan szabad rendszerben fejlődjenek a művészek, ahol a kreativitásuk határtalan lehet. Bostonban az egyetemeken azt vettem észre, hogy jobban figyelnek arra,hogy adjanak kiugrási lehetőségeket a kimagasló diákoknak, amellett hogy együtt is fejlődjenek egy magas mérce mellett.
Milyen elképzelésekkel, elvárásokkal jelentkeztél a Berklee College Of Musicba és így, egy év után mennyi valósult meg belőlük?
Mindent megtaláltam ott, amit elképzeltem, sőt túl is mutatott rajta. Olyan irányokba vitte el az érdeklődésemet és annyit tanultam magamról emberileg és művészileg, hogy ezt korábban nem is gondoltam volna. A következő nagy leckém az, hogy megemésszem azt a sok dolgot ami történik velem. Belevágtam a sound design és az elektronika világába, valamint a zene biznisz tanulmányokba. Nem gondoltam volna, hogy egyszer a Montreux-i jazz fesztivél kreatív igazgatójától tanulhatok, hogy egy Broadway workshopba bekerülök, hogy Magyarországot képviselve magyar és roma népdalokat éneklek a Berklee International Folk Festivalján, hogy mikrotonális éneklést tanulok közel-keleti stílusban,vagy hogy koncertpartitúrákat írok rézfúvós zenekarra afrokubai stílusban “Hangszerelés” órán. Ami pedig a legmeglepőbb mindemellett, hogy az összeset élvezem, de mégis egyre egyértelműbb az, ami én vagyok és amiben szeretnék és tudok elmélyülni. Egyszerre érzem azt, hogy ez a végtelenségig bővül, közben pedig specializálódik. Egyébként meg talán pont ezt hívjuk tanulásnak. A legfontosabb emlékeztető viszont az, hogy izgalmas százféle dolgot csinálni és felfedezni, de sosem akarok azért foglalkozni a zenével, hogy én váljak a világ legjobbjává, hanem azért mert mindenhol a szeretetet keresem és nekem a zene tudja a legjobban kinyitni a szívemet. Az pedig csak hab a tortán, hogy a Berklee ezt ezerféleképpen meg tudja mutatni.
Voltak koncertjeid Bostonban? Ha igen, milyen volt a fogadtatásuk?
Tavaly nyáron az első szemeszteremben csináltam egy önálló koncertet,ahova eljöttek körülbelül százan. Akkor még kollégiumban laktam, úgyhogy összeszedtem egy hattagú zenekart a szomszédokból. Csomó idegen eljött, nem csak Berklee-sek, hanem random emberek, akik pont Boston utcáin sétáltak aznap este. A közönség nyitott és jó fej volt. A zenekari gyakorlatomon pedig összeállt a Middle Eastern Fusion zenekarunk. Velük sok szép koncertélményben volt részem, többek között a Berklee Encore gálán,ami az egyik legnagyobb esemény a suliban, ahova meghívják az összes támogatót, akik az ösztöndíjakat adományozzák, valamint a szír menekültek számára csinált az iskolánk a Harvard és az MIT diákjaival együtt egy jótékonysági eseményt, ahol szír népzenéket fúzionáltunk jazz-zel. Sokféle formációban felléptem már, néha attól függően,hogy azon a héten éppen kikkel lógtam. Az egyik barátommal, Wiggz-zel aki egy elképesztő elektronikus zenei producer, koncerteztünk párszor trióként az egyik hegedűs barátnőnkkel. Volt egy rajzművész, akinek az volt a szokása, hogy a koncertünkön a tánctér közepén elővett egy vászont és lerajzolt minket úgy, hogy körülötte táncoltak az emberek a house zenére, amit játszottunk.
A júniusi visszatérő koncerted műsorát már a bostoni tanulmányok ihlették. Mesélj erről, mik lesznek a legnagyobb újdonságok?
A hangzás lesz a legnagyobb újdonság. Nehéz mindig leírni szavakkal,de ha muszáj lenne,akkor azt mondanám ambient elektronikus indie-pop. Lesznek új dalok,amiket már én producáltam, lesz egy kis magyar folk és közel-keleti folk is és persze régi dalok is új hangszerelésben.
Ha mondani kellene mondjuk három-négy előadót, akinek a fellépései támpontot adhatnak a tiédhez, kiket mondanál?
Ez nagyon nehéz kérdés, mert nem tudom senkinek a zenéjéhez hasonlítani az enyémet, mert vagy van valami amiben tök más, vagy nem akarom az Ő neveikhez hasonlítani az enyémet,mert még egyáltalán nem tartok ott. Ha viszont muszáj,akkor legyen: MØ, Ghost Loft, FKJ egy kis Tigran Hamasyan inspirációval a folk miatt.
Nem csak a műsor változott, hanem a zenekarod összetétele is: például te már nem csak énekelni fogsz. Mi inspirálta ezt?
A gitárnál Erdős Szabi lesz,akivel társszerzők is vagyunk. Zongora/szintinél Reviczky Balázs,akivel az MR2 Akusztikon játszottunk együtt. Vannak új tagok: Weisz Nándi elektromos- perkával és dobbal az Infusion Trioból és Alpár Balázs a Fugato Orchestrából basszuszintivel. Én pedig elhatároztam,hogy megtanulom használni élőben az Ableton Push midi kontrollert, most fogok életemben először élőben játszani rajta.
Mennyire van benne a döntés(ek) hátterében, hogy magad mögött hagyd a tehetségkutatós múltadat? Egyáltalán, mennyire azonosítanak még téged a Megasztáros szerepléseddel?
A Megasztár egy óriási lépcsőfok volt nekem, rengeteget köszönhetek annak a időszaknak. Az is én voltam,csak 14 évesen, úgyhogy nem akarom elhagyni, csak remélhetőleg továbbérni és fejlődni. Nyilván sokat változtam zeneileg, már mást képviselek, de ez így van rendjén, hisz ez az az időszak,amikor talán a legtöbbet változik az ember. Aki hall és lát itt-ott, az tudja,hogy a zenei világom már nagyon nem az,ami akkor volt. A döntéseimet a zene iránt érzett szenvedélyem vezérelte akkor is és most is.
Most hogy érzed, mekkora az átjárhatóság itthon? Már csak abból a szempontból is, hogy szerinted lehetséges tehetségkutatós sztárból egy saját jogán is izgalmas és elismert előadónak lenni?
Persze, hogy lehet. Egy saját jogán izgalmas és tehetséges művészt teljesen mindegy, hogy milyen közegbe rakod, ha tényleg ott az igazi autentika és spiritusz, nem ronthatja meg semmi: sem egy tehetségkutató, sem egy művészeti iskola, sem az, hogy nem ismerik el. Tudnak lenni segítő és hátráló tényezők, de akinek el tudja bármi is venni a kedvét és a hitét a művészetben, az sosem volt művész. Ami a sikert és az elismert előadót jelenti, az pedig teljesen relatív, de mindenképpen elérhető.
A Nagy Duettben anno elénekelted az A Csitári hegyek alatt című magyar népdalt, de vannak közel-keleti gyökereid is. Mit gondolsz, az, hogy több kulturához is kapcsolódsz, átok vagy áldás?
Ugyanannyira nincsenek közel-keleti gyökereim, mint ahogy magyar gyökereim sem. Viszont magyarnak érzem magamat és vonz a közel-keleti zene olyannyira, hogy beépítsem a hangzásvilágomba akkor, amikor kikivánkozik belőlem. Azt gondolom, hogy nem függ származástól és vallástól sem az, hogy milyen zenét játszhatsz, ha téged megérint és másokat megérintesz vele, akkor a zene betölti a szerepét. Imádom, hogy rengetegféle emberrel találkozom Bostonban, pont azért tudok azonosulni a sokszínűséggel, mert én is az vagyok. A kultúrsokk és a rengeteg impulzus hatására meggyőződtem arról, hogy teljesen mindegy ki milyen nyelvet beszél, ki mit ért el az életben, ha én érzem a szeretetet körülötte, akkor azonosulok vele, ha nem érzem, nem érdekel. Ez lesz mindig a legfontosabb számomra bárhol is élek.
Tervek, álmok, rémálmok?
Hosszútávra nincs konkrét terv egyelőre, szeretném kiélvezni az egyetemista éveimet. Inspirálódni, tanulni és kreálni. Aztán pedig amikor néha késznek érzek valamit, minél több embernek a lehető legjobb úton átadni: itthon bejelentkezni 1-1 dallal, projekttel, koncerttel. Az egyik legnagyobb vágyam és álmom az,hogy a hozzám legközelebb álló művészekkel találkozzak és alkossunk valamit. A legmerészebb álmom a sok közül jelenleg az,hogy bevigyem az elektronikus zenét a Broadwayre. A rémálmom az, hogy egyszer csak nem lesznek szürreális álmaim.
A cikk elkészülését a Cseh Tamás Program és a Nemzeti Kulturális Alap támogatta.
