Retröxx | A metál energiái, a VHS korszak hangulata

Szeptemberben kilencedikén debütál az A38 Hajó ingyenes, hazai előadókat bemutató synthwave sorozata, a The Demogorgon Party, melyen fellép majd az idei év feltehetően legfontosabb hazai albumával előrukkolt Megahit, a Terminal Danger, valamint a NewRetroWave színeiben is bemutatkozó Retröxx – akik ez alkalomból interjút is adtak nekünk. Szóba került a Parkway Drive, a nyolcvanas évek, Rob Zombie, komfortzóna és még sok más.

Meséljetek a kezdetekről, hogyan és mikor alakult meg a Retröxx?

Isten igazából 2015 nyarától számítjuk a projekt hivatalos létezését. Én (Salgó Norbert) mindig is éltem-haltam a 80-as, illetve 90-es évek zenéiért, főleg a retro akciófilmek és a „ZS” kategóriás horrorfilmek dallamaiért. Évekig nem tudtam, hova tűntek ezek a zenék, és valamiért gondoltam egyet, majd kisebb kutatómunkát végeztem a témában. A YouTube segítségével megtaláltam gyerekkorom kedvenc filmzenéit (Rocky 4, Haláli Fegyver, Menekülő Ember, Tango & Cash, stb), és ezzel párhuzamban ráleltem a manapság egyre népszerűbb retrowave műfajra. Nem hittem el, hogy ma is léteznek hozzánk hasonló ízlésű őrültek, szóval egyből küldtem Bencének (Sánta Bence) a wave-hadakat. Leginkább a Dance With The Dead, Dynatron, Mitch Murder, Perturbator szerzeményeket pörgettük és ezek hallatán úgy döntöttünk, nekilátunk mi is. Hátha kisül belőle valami jó. Bencével amúgy szembeszomszédok vagyunk, úgyhogy könnyebben megy így a meló.

Hogyan definiálnátok a stílusotokat?

A synthwave ugyan tengernyi alműfajt takar, mégis ez a legmegfelelőbb szó a Retröxx zenéjére. Próbálunk változatos hangulatvilágot és markáns dallamokat prezentálni, azonban elkerülhetetlen ennél a stílusnál, hogy klisékbe ütközzön az ember. Mi viszont szeretjük a kliséket és a retro atmoszférát, haha.

Egyikőtök egy metálzenekar dobosa, a másikótok egy progressive house producer, mennyire engedtétek, hogy ez kihasson a Retröxx számokra?

Elég perverzek vagyunk zeneileg, szóval bármilyen ötletet felhasználunk, ha érezzük benne a potenciált. Szeretjük, ha van a zenében egy kis kontraszt. A legelső dalaink között van például: az Insane, ami egy lájtosabb hangulattal indít, majd a végére repülnek a fejek. Vagy ott van a Rampage. Abszolút headbangelős nóta.

Tulajdonképpen megpróbáljuk a metál energiáit a VHS korszak hangulatával ötvözni. Ezt szerintünk élőben lehet majd a legjobban érezni, hiszen kiegészültünk egy gitárossal Kovács Dániel személyében, így egy sokkal ütősebb produkcióra lehet majd számítani.

Az interneten keringenek remixeitek olyan számokból, mint a Parkway Drive-féle A Deathless Song vagy a W.A.S.P.-féle Wild Child. Ezek ötlete hogy jött?

Igazából Slagi elkezdte poénból bepötyögni a dalokat, utána Bence is hozzápakolta az ötleteit, majd csodálkozva konstatáltuk: „Haaaver, ez zseniálisan szól.” Emellett mindketten éljük a rock/metál zenéket, és szerintünk ez a két különböző világ remekül megfér egymás mellett. Másfelől meg szerencsés dalokat választottunk, mert eredeti formájukban is kiválóan megkomponálták őket.

Mi vonz titeket a nyolcvanas években? Mit mondanátok, miért lett újra divatos mostanában a korszak esztétikája?

Nehéz kérdés. Először is azt kell látni, hogy amit pl.: a nyolcvanas évek filmjeiben látunk, az igazából egy illúzió. Egy olyan illúzió, amelyet sokan át akarunk élni. Csakhogy ez nem így megy, hahaha. Van a retro életérzésben egyfajta lazaság, egy nosztalgikus valami, amit tényleg meg akarunk tapasztalni, és mi ugyan még nem is éltünk, amikor ezek a zenék, filmek készültek, mégis a saját kis képzeletbeli világunk, komfortzónánk részét képezik.

Szerintünk arról lehet szó, hogy az emberek alapvetően a múltban élnek, mert „fiatalon minden jobb volt”, és ahhoz, hogy ezt újból és újból átélhessük, elkezdünk lépéseket tenni a cél érdekében. Esetünkben ezek a lépések a zeneszerzésben nyilvánulnak meg. Lehet, hogy iszonyatosan nagy hülyeségeket hordunk most össze, de körülbelül tényleg ennyire nehéz definiálni ezt az egészet.

Milyennek látjátok a hazai synthwave színteret, mi lehetne jobb, mi lehetne rosszabb?

Mivel reneszánszát éli a wave, egyre több igényes producer, projekt bukkan fel, és nagyon örülünk, hogy a szcéna létezik és kiválóan működik. Igazából nem tudunk rosszat mondani. Mindenki tisztel mindenkit, kölcsönösen segítünk egymásnak és másoknak is. Tökéletes példa erre a The Neon Droid által kezdeményezett Hungarian Synthwave Allstars válogatás, melynek bevételét karitatív célokra használtunk fel. Akárhogy is nézzük, ez azért menő. Külön öröm látni, hogy van igény a synthwave bulikra és mi is részesei lehetünk ennek, hiszen az A38 porondján debütál a Retröxx.

Meséljetek az élő fellépéseitekről: szimplán DJ-ztek, vagy élőben variáljátok át a számaitokat, esetleg más módszeretek van?

Eleinte azon morfondíroztunk, hogy DJ-zni kéne, de hamar elengedtük ezt a dolgot. Habár Bencének hazai pálya a DJ-zés, de Slagi elég viccesen nézne ki egy DJ pult mögött, miközben ugrál és tekergeti a potikat, hahaha. Tehát úgy döntöttünk, megcsináljuk a live band-et, és odatesszük magunkat. Így a zenekar egy DJ-ből, egy gitárosból és egy dobosból áll. A gitártémák miatt lényegében teljesen új hangzás felé mozdultunk el, de nyilván a dalok alapjai megmaradnak. A próbákból kiindulva elég ütősnek ígérkezik a dolog. Meglátjuk….

Ha a Retröxx egy film lenne, melyik lenne?

Valószínűleg egy Rob Zombie által megírt John Carpenter film, melyben Kurt Russell a főszereplő, a zenét pedig a Children Of Bodom írta, hahaha.

Tervek, álmok, rémálmok?

Szeretnénk orbitális magyarországi bulikat csinálni a haver producerekkel, illetve nyilván külföld felé is nyitni fogunk, ha elérkezettnek látjuk az időt. Jelenleg egy George Michael remix (kettőt találhatsz, melyik dal) utolsó mozzanatait végezzük, majd nekilátunk az új daloknak. Mindemellett szeretnénk egy nagylemezt, és szívesen dolgoznánk filmek, esetleg játékok zenéin is.