Új kislemez | Szabó Benedek és a Galaxisok: Soha nem veszi fel / Olasz film (töredék)
Ódák az egyedülléthez és a Városligethez: Szabó Benedek és a Galaxisok
A Zombie Girlfriend és a Gyökkető frontembereként ismertté vált Szabó Benedekkel tavaly már interjúztunk, most pedig nálunk mutatja be legújabb kislemezét, a Soha nem veszi fel / Olasz film (töredék)-et, illetve az első számhoz kapcsolódó klipet is. A jövőre érkező harmadik Szabó Benedek és a Galaxisok albumot felvezető két dal biztosan felcsendül majd a zenekar október huszonnyolcadikai Felső Tízezerrel (akikkel szintén interjúztunk) közös koncertjén is – de alább már most is meghallgathatóak, a frontember kommentárjaival kiegészítve.
A kislemez írásáról Szabó Benedek a következőket mesélte:
Azt találtuk ki, hogy a jövő év elején megjelenő harmadik albumot két, egyenként kétszámos kislemezzel vezetjük fel – ez az első ilyen kiadvány, a második valamikor november környékén jön. Ezeket úgy szokták hívni, hogy dupla a-oldalas kislemez, ami azt jelenti, hogy mind a Soha nem veszi fel, mind az Olasz film (töredék) szerepel majd a nagylemezen is. Ez eddig elég unalmas, úgyhogy hagyjuk is, a lényeg az, hogy mindkét számot elég régóta játsszuk élőben, úgyhogy aki látott minket valahol 2016-ban, emlékezhet rájuk. Ezek az első felvételek, amiken tényleg játszik az egész zenekar – jobban is szólnak, mint bármi, amit eddig csináltunk. A dobokon kívül mindent Lázár Dodi (Pegazusok nem léteznek, Esti Kornél) lakásán vettük fel, a dobokat pedig Kirschner Péternél a csömöri Lily stúdióban. A borító újra – ahogy eddig – Mészáros Anna munkája. A kislemez szokás szerint ingyenesen letölthető, de ha valaki úgy döntene, fizet érte, megkapja a Már megint című bónuszdalt is, amit nagyon szeretek.A Soha nem veszi fel című szám, illetve a hozzá tartozó klip:
A Soha nem veszi fel idén januári szám, akkor kezdtem dúdolgatni a dallamát, amikor sokadszorra is hiába hívtam valakit. Sokáig nem szerettem, aztán szép lassan rájöttem, hogy nagyon jól működik koncerten és lemezen is. Azokról szól, akiket elvárások nélkül szeretünk, még akkor is, ha hülyeségeket csinálnak. Elsőre annak tűnhet, de ez nem kifejezetten szerelmes szám; ez az ember lehet barát, tesó, akárki. A klipben szereplő kutya (akit egyébként Motyónak hívnak és örökös rendezőnk, Rusek új szomszédjától kölcsönöztük) szerintem alkalmas eszköz ennek a kétértelműségnek a bemutatására, mert ugye ő nem szerető, de még csak nem is testvér, hanem kutya. A videó pedig óda az egyedülléthez és a Városligethez, amit nagyon szeretek és ami már nem sokáig fog így kinézni – ezért is örülök, hogy sikerült egy ilyen varázslatos fényű délutánon forgatnunk. Nem egy történetet mesél el, hanem egy érzést; van benne valami, ami a japán filmek és regények jellegzetes és lefordíthatatlan hangulata, a mono no aware világát idézi. Mintha azt mondaná: itt van egy őszi délután és itt vagy benne te.
Az Olasz film (töredék) és a hozzá készült homemade videó:
Az Olasz film (töredék) esete más. Különböző okokból nagyon fontos nekem ez a szám. Egyrészt azért, mert a legtöbb Galaxisok-számtól eltérően tényleg hasonlít azokra a zenékre, amiket egyébként hallgatni szoktam, másrészt a szövege miatt, amit – annak ellenére, hogy elég rövid – jó sokáig tartott befejezni. A cím történetét is nagyon szeretem: a fél gyerekkoromat az unokatestvéremék kiskőrösi házában töltöttem, ahol folyton videotékába jártunk vagy az otthoni VHS-gyűjteményből szemezgettünk. Az apukájának megvolt az a szokása, hogy a teljes filmek mellett részleteket is felvett, ha éppen lemaradt az elejéről, így volt olyan kazetta, amin az állt, hogy “Terminátor 2, A burzsoázia diszkrét bája, Olasz film (töredék)”, és tényleg ott volt a végén húsz perc egy ismeretlen olasz filmből. Ez bennem valamiért nagyon élénken megmaradt, maga a szám pedig tényleg két töredék az életemből, az egyik a bajai évekből, a másik a közelmúltból.
A kislemez megvásárolható Bandcampen, alább pedig a már említett Mészáros Anna által készített borító:
