Wovenhand | Sosem vagyunk tudatosak

A 16 Horsepower egykori frontembere, David Eugene Edwards két év után (az akkori koncert megnézhető az A38 Rocks Youtube csatornán), szeptember 18-án ismét visszatér az A38 Hajóra – ahol megint egy új lemezt mutat majd be. Az ősszel megjelenő Star Treatment (amit a blogunkon is bemutattunk) klasszikus Wovenhand-album: szakrális, szuperintenzív rock ‘n’ roll, a bluegrass, a folk, a goth-rock és az altcountry elemeivel. Erről a különleges elegyről, a megváltozott felállásról, hitről és még sok mindenről beszélgettünk a kortárs rockszíntér egyik legkülönlegesebb alakjával.

Zeneileg mit találsz mostanában izgalmasnak?

A Wovenhanddel való koncertezést és a Young Spirit dobtársulatot.

Többször is felléptél már Magyarországon – legutoljára például két éve, az A38 Hajón, amikor a Refractory Obdurate lemezetekkel turnéztatok. Milyen emlékeid vannak az itteni koncertjeidről? 

Nagyon szeretünk Magyarországon fellépni, több barátunk is ott él és minden alkalommal csodálatos érzés időt tölteni velük.

A hamarosan megjelenő új lemezetek, a Star Treatment címe utalás az emberiség az éjszakai égbolt csillagaihoz való különleges vonzódására.

Minden, amit tudunk, valamilyen formában kapcsolódik az éjszakai égbolt csillagaihoz, mindenben ott vannak, így adta magát ez a koncepció.

Az album meghallgatása után azt kell, hogy mondjam, hogy talán ez a lemez adja vissza a legjobban, hogyan is hangzik a Wovenhand élőben. Tudatosan törekedtetek erre?

Sosem vagyunk tudatosak.

A Star Treatmenten már a Crime & City Solution-tag Matthew Smith is veletek játszik zongorán és szintetizátoron. Mit adott ő a Wovenhandhez?

Gyűlöletet. Emelett nagyon jó és intuitív zenész, ráadásul szereti azt, amit csinálunk, ami ritka.

Manapság, amikor rengeteg borzalmas dolog történik a világban, az emberek vagy elvesztik a hitüket, vagy túlságosan is ragaszkodni kezdenek hozzá. Szerinted hol érdemes keresni a választ?

Én hiszek Krisztusban és az ő hitében. Én ezt a hitet kaptam, nem pedig a sajátom.

Sosem volt problémád abból, hogy mélyen vallásos emberként rock ‘n’ rollt és punkot játszol, amely műfajok mindig szembementek a különböző vallásokkal?

Erős szükségem van a hitemre, igazából ilyen egyszerű.

Több interjúban is azt nyilatkoztad, hogy sokkal népszerűbbek vagytok Európában, mint Amerikában – ami számomra furcsa, hiszen a zenéd gyökerei a klasszikus blues- és americana-hagyományokig nyúlnak vissza. Szerinted miért van ez így?

Nem tudom, azt hiszem az amerikaiak szimplán többnek/jobbnak érzik magukat.

Hozzátetted azt is, hogy bár az alternatív country világából érkezel, nem úgy játszol a bendzsón vagy a tangóharmónikán, ahogy „kellene” és ezért sokan eretnekként néznek rád. Mesélj erről!

Inkább meghagynám másoknak.

Saját bevallásod szerint nem igazán foglalkoztat, hogy hogyan „készül” a zene és tudatosan próbálsz nem is túl sokat foglalkozni vele. Ez a fajta elhatárolódás egyfajta kreatív katalizátor számodra?

Nem mondanám. Nem igazán tudok énekelni vagy bármilyen hangszeren játszani, szóval csak próbálom a legjobb formámat hozni.

Különösen erősen foglalkoztatnak téged az ősi indián kultúrák.

Igen, része a hagyatékuk és a kultúrájuk az életemnek, annak, amilyen közegben felnőttem és számomra ezt jelenti a valódi Amerika is.

A koncertjeitekre egyfajta rituáléként, vagy szimpla együttzenélésként gondolsz?

Általában csak ideges vagyok és pánikolok.