mïus | Alapvető hozzáállásbeli kérdések

Az elektronika minden irányába elkóborol: mïus
Az elektronika minden irányába elkóborol: mïus

A mïus új felállásban, Álmos Gergely önálló projektjeként 2015 óta működik. A még duóként (Horányi Julival) készített két nagylemez után, a korábbiaktól eltérően műfajilag már súlyosabb, sötétebb megoldásokkal operáló harmadik Eigengrau című debütalbum a berlini Sonar Kollektiv gondozásában jelent meg. Álmos Gergely fejében a második lemezt követően kezdett körvonalazódni egy új, teljesen más stílusokat körbejáró hangzás megvalósításának ötlete: ez lett a legújabb EP, az Isola, amelynek számait október huszonkettedikén az A38-on hallhatja majd először a közönség. Ennek kapcsán beszélgettünk vele az idei évről, szigetekről, férfi énekesekről és még sok másról.

Az októberi lesz az idei utolsó mius koncert. Hogyan értékelnéd a projekt idei évét? 

Igen, úgy néz ki az utolsó idei koncert, mert most megint belevetem magam kicsit a filmezés világába. Nagyon aktív évet tudhatok magam mögött. Év elején bekerültem a berlini Sonar Kollektiv istállójába, és több single és videóklip mellett kiadtuk náluk áprilisban a nagylemezemet, az Eigengraut). Ezzel végre sikerült a nemzetközi szintérre eljutni, mégha csak a perifériájára is. Sok munka és év áll még a mïus előtt, de már az a sok személyes szakmai visszajelzés, amit az általam nagyra tartott külföldi és magyar előadóktól kaptam, vagy hogy olyan figurák készítettek remixeket, mint például a Jazzanova tagjai, már önmagában nagyon jó érzés. Ezen felül pedig az sem elhanyagolható, hogy a lemezed ott figyel egy csomó lemezboltban szerte Európában, mint például a Rough Trades, vagy hogy külföldi rádiók játsszák a számaidat.

Egy ideje már egyedül viszed a projektet, Horányi Juli nélkül. Miben más így? Könnyebb, nehezebb?

Igazából úgy fogalmaznék, hogy teljesen más lett. Természetesen az alapok nagyjából ugyanazok, mert még mindig én írom a zenéket, de alapvető hozzáállásbeli kérdések hozták meg az áttörést. Julival nagyon más irányokat lőttünk be fejben, és kellett pár év, hogy ezeket megfogalmazzuk magunkban. Azzal, hogy elváltunk, mindketten felszabadultunk kicsit. Szóval így utólag könnyebb lett minden, pedig azért féltem az elején.

Az isola olaszul szigetet jelent és azt nyilatkoztad, hogy ebben a számban benne van az elmúlt fél-egy éved. Mesélj erről!

Igen, a zenémben mindig a környezetem inspriál, és szerencsére, elég izgalmas volt az elmúlt fél évem. Ezen az EP-n minden szám vagy egy személyhez, vagy egy helyzethez, állapothoz köthető, ami rajtam keresztül a dalokban vetül ki. Az isola részben utal egyfajta elidegenedésre, bezárkózottságra: néha van, hogy görcsösen próbálod megtalálni önmagad, ennek ellenére ugyanazokat a köröket futod a saját szigeteden. Továbbá a cím egy konkrét helyre is utal, ami sokat segített ennek a korszaknak a lezárásában, a dolgok átértékelésében.

Az előző Sonar Kollektives LP-dhez, az Eigengrauhoz képest merre indultál el hangzásilag, dalírási metódusok tekintetében?

Az Isola egyfajta átmenetet, hidat képez a következő, jövőre megjelenő nagylemezhez. Módszertanilag hasonló az előzőhöz, de hangzásban már kezd szakítani, és sokkal súlyosabbnak mondható, és talán egységesebb is. Ugyanúgy nagyon sok általam felvett hangmintával dolgozok, mert fontosnak tartom, hogy valamitől személyes legyen a hangzás, és így építem be a dolgokat, amik körülvesznek, így teszem saját szemszögemből aktuálissá a zenéket. A most készülő nagylemez viszont már metódusokban is szakítani fog az eddigiekkel.

Először dolgoztál férfi énekessel, a lengyel Rafal Skowronskival. Hogyan jött ez a kollaboráció? Volt valami ellenérzésed előtte a férfi énekesekkel kapcsolatban?

Már az előző lemeznél koncepció volt, hogy férfi énekessel akarok dolgozni. Aztán végül négy lánnyal álltam össze. Valahogy azoknak a számoknak jobban állt a női ének. Raffal úgy hozott össze a sors, hogy Kasián (az előző lemezen éneklő lengyel lány) keresztül nagyon megnyílt számomra a lengyel könnyűzenei underground. Nagyon inspiratív, ami ott történik. Hihetetlen, milyen zenei élet és minőség rejtőzik náluk. Rafalt, a Jóga zenekar énekesét borzasztóan tehetségesnek és emellett szerénynek tartom. Nagyon hamar össze is barátkoztunk, úgyhogy a mostani koncertünkre hozza a saját bandáját is, amit nagyon nem érdemes kihagyni.

Ezen a koncerten lesz először hallható élőben a Hegyi Dórival közös Precious Moments, ami a Selected Sounds kiadó Budapest Selected című válogatásán jelent meg. Mesélj erről a dalról!

Ez egy vicces sztori, mert mikor Papp Laci (SSL, NVC) felkért, hogy adjak egy dalt, akkor pont az Isolaról ajánlottam az egyik legelborultabb számot, a HTLAS-t (How.To.Leave.A.Ship). Habár nagyon tetszett nekik a szám, mégsem illett bele a válogatáslemezük koncepciójába, mert inkább egy jó mïusos slágert képzelt el. Ez kicsit felidegesített, nem is tudtam aludni. Dacból egy éjszaka alatt megírtam és összeraktam az új számot, amit aztán Dóri tett teljessé. Lacival azóta is jót nevetünk ezen, hogy majd akkor legközelebb is “felhúz”, ha engem ez inspirál.

Tervek, álmok, rémálmok?

Egyre jobban foglalkoztat a menjek/maradjak kérdés. Egyelőre úgy tűnik csak ez a gátja a mïus zenei továbblépésének nemzetközi porondon. Távoli terv jövőre a Sonar Kollektivnél kihozni az új nagylemezem, addig lesz Balcony TV-s fellépés, tervbe van véve egy videoklip és pár remix is.

Leave a Comment