Vágtázó Csodaszarvas | Merünk élni a zenével

"Minden próba és koncert nagy kaland": Vágtázó Csodaszarvas
“Minden próba és koncert nagy kaland”: Vágtázó Csodaszarvas

Idén sem telhet el a december Vágtázó Csodaszarvas koncert nélkül: Grandpierre Atilla őserejű (nép)zenekara minden eddiginél különlegesebb programmal készül tizedikére. Az egyik zenedarab látomásos világa például előadás közben mintegy tíz-tizenöt percen át megelevenedik az Ébrenálmodók Rituális Színház jóvoltából. Emellett fellép még Lengyelország vitathatatlanul legjobb world music zenekara, a szláv népzenét modern nagyvárosi stílusokkal ötvöző Warsaw Village Band (akikkel szintén interjúztunk). Ezek kapcsán beszélgettünk a frontemberrel arról, hogy sajátították ki a szocialista országok a népzenét az ötvenes években, az életvágy és a biológia kapcsolatáról és arról is, hogy milyen volt számukra az idei év.

Ez lesz idén az utolsó Vágtázó Csodaszarvas koncert. Hogyan értékelnéd az idei évet a zenekar szempontjából?  

Minden próba és koncert nagy kaland, rendkívüli élmény a számunkra, újabb és újabb felfedezés, az élet és a zene még mélyebb összetartozásának, még szédítőbb végtelenségének és lelkesítő, boldogító, gyógyító erejének felfedezése és megtapasztalása. Összehangolódva, egymással belső világunkban összekapcsolódva létrejön egy olyan tudatmező, amelyben táptalajra talál a zene, és szervesen növekszik. Talán az a kulcs, hogy merünk élni a zenével, a zenélés adta lehetőségekkel, merjük tisztelni a zene végtelen, kozmikus titkát, élni tanulunk a zene teljes erőinek felfedezésétől, dől a titokzatos forrásból az energia lényünk mélyebb, kozmikus éltető gyökereihez. Számomra ez a lényeg, ami a belső világban történik, a fejlődés, az élet, az éltető érzések frissessége, borzongató ereje. Így születnek az új számok az új lemezünkhöz. Az idén néhány őserejű, hátborzongatóan örömteli új számmal gazdagodtunk. Hozzá kell tenni, az örömteli események mellett nem egy nehézséggel is meg kell küzdenünk. Nem könnyű a próbákat összehozni. Nagyon örülnénk annak is, ha több koncertre nyílna lehetőségünk. Ugyanakkor az idén rendkívüli elismerés érte a zenekart, amikor a világhírű Warsaw Village Band az idén kezdődött, másfél éven át tartó lengyelországi magyar évad megnyitására a Csodaszarvast kérte fel. Ugyanakkor kevesebb meghívást kaptunk, mint tavaly.

Évek óta hagyomány, hogy a decemberre a Vágtázó Csodaszarvas egy különleges fellépéssel készül. Mi különbözteti meg számodra ezeket az alkalmakat az év többi koncertjétől?

Mióta felfedeztem, hogy a Világegyetem él, és jelképe a világító Világfa, a karácsonyfa, és ennek nyomán megírtam Karácsony című könyvemet, a decemberi időszak számomra kozmikus titokat hordoz. Talán ez a felismerés mozgatott meg annyira, hogy egyszer, amikor éppen Indiában voltam kutatóúton, álmomban megelevenedett egy 3000 évvel ezelőtti Karácsony-ünnep, láttam, ahogy a Fények királynője fehér ruhában, sok fehér ruhás kislánnyal, piros övekben, fejdíszeiken fényekkel ünnepi szertartást mutatnak be, táncolnak, énekelnek, és hallottam, mit énekelnek, legalább olyan elevenen, mint a valóságban, olyannyira, hogy az óriási örömtől fel is ébredtem hajnal fél ötkor, és ott találtam magam Indiában, nyitott teraszajtónál, s bennem még zajlott az álom, élt a látomás, s nem bírtam az örömtől, ott táncoltam én is velük a teraszon, és amikor ráeszméltem, hogy ez mennyire csodás, felvettem a diktafonomra. Az ősi Karácsony olyan érintetlenül teljes valóságában költözött át belém, s rajtam keresztül a mába, mintha meg sem kottyant volna az azóta elrepült háromezer év. Azóta is tovább él bennem, érzem, hogy különleges erők tölti fel újra és újra a vágyakozást az élet tiszta, teljes, tündéri szépségű forrásaival. A sors úgy hozta, hogy miközben a karácsonyi világtűz lázában, A Zene lakodalma varázserejétől is lelkesítve megalakítottam a Vágtázó Csodaszarvast, a Petőfi Csarnok akkori igazgatója, Fogarasi Lajos felkérésére legelső koncertünk is éppen decemberre esett 2005-ben. Azóta minden évben számunkra nemcsak születésnap, újjászületés és megmártózás az Csodaszarvas egész élettörténetében ez a decemberi alkalom, hanem különleges ajándék, százszoros fénnyel ragyogó ünnep, jutalom.

Egy sor különlegességgel készültök a december tizedikei koncertre: veletek lesz például az Ébrenálmodók Rituális Színház. Mi lesz az ő szerepük az este folyamán?

Nemrég egy délután ismét rámtört A Zene lakodalmának varázsos világa, ismét hatalmába kerített, hallottam további dallamokat, láttam további táncokat, mindezt részletesen, teljes valószerűséggel, s mintha rámnevetett volna azzal együtt ez a többezer éves világ. Az eltelt idő nem vett el szemernyit sem életteliségéből, sőt makulátlanul őrzi ez a világ a hamvasságát. Ahogy lenyűgözve láttam-hallottam mi folyik itt ebben a téren-időn kívüli világban, észrevettem, kár lenne ezt hagyni újra elmerülni anélkül, hogy nyomait ne őrizném meg, s gyorsan felvettem a diktafonra, amit át tudtam menteni. S már tudtam is, az Ébrenálmodók Rituális Színházzal életre tudjuk kelteni ezt a látomást, s benne azokat az ősi képeket, érzéseket, archetípusokat, amelyek mindannyiunk közös tudattalanjában, vagy inkább mélyebb tudatában, időtlen idők óta élnek és zenélnek. Nagy Misi, az Ébrenálmodók Rituális Színházának alapítója a régi barátom, s amikor megkérdeztem, lenne-e kedvük ezt a frissen született éberálmot megvalósítani, igent mondott. Így fogalmazta meg ars poetikájukat: „Színházunk gyökerei régebbi baráti kapcsolatokra nyúlnak vissza. A társulat tagjait összetartó erő a közös élet- és világszemlélet: az Univerzum működésének törvényein alapuló ősi hitünk és teremtő erőnk felélesztése. Ugyanakkor fel kívánjuk hívni a figyelmet korunk égetõ problémáira, melyek mögött nagyrészt egy általános értékrend nélküliség és az emberi hit elvesztése áll. Mindezek azonban ösztönzõ erőt is hordoznak magukban arra, hogy nyitottak legyünk a világban lezajló, elkerülhetetlen, kozmikus változásokra, és hogy a bennünk rejlő lehetőségeket felismerjük.”

Fellép még továbbá a Warsaw Village Band, akiknek saját bevallása szerint az egyik legnagyobb álma volt, hogy a Vágtázó Csodaszarvassal léphessenek fel. Mi fogta meg őket ennyire a zenétekben, honnan jött a kapcsolat?

Tavaly itt játszott az A38 hajón a Warsaw Village Band, akik régóta egyike legnagyobb kedvenceinknek. Ott is voltam a koncerten. A koncert alatt egyszercsak bemondták, hogy azért is nagyon örülnek, hogy itt játszhatnak Budapesten, mert itt olyan kiváló zenekarok születtek, mint a VHK, akik egész Európára nagy hatást gyakoroltak rendkívül energikus, életteli zenéjükkel. Koncertjük után beszélgettem Maciej Szajkowski-val, a WVB vezetőjével, s ennek során derült ki, hogy régóta a népzenében rejlő őserőt játszó zenét tartják a legnagyobb becsben, és ezen a téren éppen a Csodaszarvast. Amikor a lengyelországi turnénkon a koncertjeinket látta-hallotta, Maciej ben felmerült az ötlet, hogy a legjobb lenne egy közös lemezfelvétel. Most kerül erre sor, december tizedikén az A38 hajón, és másnap a stúdióban is.

Ráadásul ha jól tudom, közösen játszatok majd el két Warsaw Village Band számot a koncerten, másnap pedig együtt stúdióztok. Igaz ez?

Maciej-éknak és nekünk is nagy tervünk, hogy együtt játsszunk. Terveink szerint a koncertjeink után az est tetőpontjául közösen játszanánk 2 WVB és 2 VCSSZ számot, és ezt videóra is felvennénk. Másnap a stúdióban vennénk fel egy, az Északi Kárpátok Rzeszowskie körzetéből származó régi népdal inspirálta közös szerzeményt. Megőrizve a VHK-s hagyományokat, élőben vennénk fel, de mivel a nagy stúdió sem elég 17 zenész játékának egyszerre történő felvételéhez, ezért 3+3-as csoportokban vesszük majd fel, hárman a Csodaszarvasból, hárman Maciej-éktól zenélünk egyszerre, majd erre játszanak rá a többiek.

Turnéztatok Lengyelországban, mik a tapasztalataid, más népek másképp fogadják a Vágtázó Csodaszarvas zenéjét?

Megdöbbentő volt, hogy Lengyelországban mennyire értékelték a zenénket, a belőle áradó energiát és életigenlést. Maciej úgy fogalmazott, hogy ez történelmi esemény volt, az első csepp az óceánban, szenzációt jelentettek a koncertjeink, és bár nagyon sok zenekart látott már a világon, a rengeteg közül a VCSSZ kimagaslik, és ez az egyik kedvenc zenekara. Hozzátette: a népzenét az ötvenes évektől minden szocialista ország kisajátította magának, csak Magyarországon volt a táncházmozgalom független, inkább ellenzéki – és ennek köszönheti igazi népszerűségét a világon, a magyar népzene az egyetlen, amely ellenzéki erőt hordoz. Ami annak idején a szocializmusban hátrány volt, az utólag fordítva sült el. A magyar népzenében olyan erők őrződtek meg, amelyek máshol nem maradtak fenn. Egy lelkes lengyel videós, aki ütőgardont is tanult, azt mondta a koncertünkre: a zenénk életerejétől az ember szívében feltámad egy rég nem érzett, különös fájdalom.

Erre az alkalomra jelenik meg a legújabb könyved, a Lélek és Világegyetem – a lélek újjászületése. Mesélj erről! Mennyiben kapcsolódik az eddigi, inkább csillagászati témájú munkáidhoz?

A modern ember elidegenedett önmagától és a Világegyetemtől. A lélek egy csodálatos világ, amit csak saját magunk tudunk felfedezni, és csakis belső világunk felé forduló tiszta figyelemmel, gyermeki fogékonysággal, életünk igazi mivoltára igazán kíváncsian, mert csak ettől mozdul meg a lélek s ad hírt magáról – érdeklődés hiányában a lélek elmarad. Minél mélyebben tudunk elmerülni belső világunkban, annál átfogóbb, magasabb létszintre emelkedünk, s belső világunk legmélyén ott találjuk az életvágyat és a tudásvágyat. Felfedeztem, hogy az életvágy az egész világot átható természettörvényből, a biológia alapelvéből fakad, mert ez az egyetemes életelv az, ami szervezetünket is az élet fenntartása és továbbfejlesztése felé irányítja. A biológia alapelvét Bauer Ervin elméleti biológiájának segítségével meg tudtam a legnagyobb hatás elveként fogalmazni. Kimutattam, hogy a legnagyobb hatás elve, amely kimondja, hogy minden élőlény a lehető legtovább és a lehető legmagasabb energiaszinten vágyik élni, a fizika alapelvénél általánosabb kozmikus természettörvény. A fizika alapelvéből levezethető a fizika összes alaptörvénye, ezek pedig áthatják az egész Világegyetemet, mindig és mindenhol érvényesek. A fizikai okok és okozatok az egész fizikai világot átfogva egyetlen gigantikus oksági hálózatot alkotnak. A kvantumfizikai határozatlanság éppen a valóság legalapvetőbb szintjén, az elemi részecskék szintjén lép ki ebből a gigantikus fizikai oksági hálóból, lehetővé téve, hogy az ezen a legmélyebb szinten fennálló határozatlanságot a biológia, az élet határozza meg. Itt lép be a lélek a képbe, a világ legmélyebb szintjén, az elemi részeket képes mozgatni az életvágy és a tudásvágy céljainak megfelelően. Ugyanaz a kozmikus, az egész világot átható életvágy tölti ki az egész Világegyetemet, így az életvágy összeköt bennünket minden élőlénnyel, sőt az egész Élő Világegyetemmel. A lélek akkor nyeri vissza teljes épségét, ha visszakapcsolódik éltető forrásához és hajtóerejéhez, a kozmikus életvágyhoz. A lélek és a Világegyetem kapcsolata teszi az életünket felemelővé, széppé, maradandóvá legszebb, legfelemelőbb, legmaradandóbb érzéseink révén. Ezek az élet-szépséget átélő, az életet teljes szépségében felvirágoztató érzések az igazán fontosak az életben és a Világegyetem számára is ezek a legfontosabbak az egész valóságból. Ezért is óriási lehetőség számomra minden Csodaszarvas-koncert, mert ilyenkor teljes mivoltomban rácsatlakozhatok a zene, a tánc, az átlényegülés, egyfajta közösségi szertartás hullámhosszára, feltöltődhetek az élet kozmikus áramerősségével.

One thought on “Vágtázó Csodaszarvas | Merünk élni a zenével

Leave a Comment