Új dal | The Luckies: All The Same

Kiforrott indie beatrock dalok: The Luckies
Kiforrott indie beatrock dalok: The Luckies

A The Luckies, az ország egyik legfiatalabb zenekara bár csak tavaly alakult, már el is készítette első lemezét, mely december 8-án jelenik meg, találóan The Luckies’ First Album címmel – és a banda aznap rögtön be is mutatja az A38 Hajón, a The Bluebay Foxes társaságában. A tizenkét dalos albumon a srácok jól összefoglalták elképzelésüket arról a modern, mégis klasszikus értékeket felmutató stílusról, amit képviselnek. Amiből most az A38 blog olvasói is kaphatnak némi ízelítőt, hiszen nálunk hallgatható meg először a lemez egyik legfogósabb száma, az All The Same.

Meséljetek a kezdetekről, hogyan alakult meg a zenekar?

A kezdetekről nagyjából annyit tudunk mondani, hogy nagyon gyorsan történt minden, mert ugye egy hónap alatt megvoltunk az EP-vel, és aztán csak jöttek a jobbnál jobb megkeresések, ajánlatok. Pár hónap után már Kathy Zsolt dolgozott velünk.

Kik voltak rátok a legnagyobb hatással?

Legnagyobb hatással a nagylemezre a Rival Sons, Gary Clark Jr., Band Of Skulls, Reignwolf voltak, és naphosszat tudnánk sorolni azokat a zenészeket, akiket nap mint nap hallgatunk és merítünk a munkáikból. Akiket kiemeltünk, azok csak pusztán azok, akikre a gitárosaink, Springer Márton és Horváth Soma nagyon felnéznek.

Tavaly, szinte napra pontosan egy évvel ezelőtt még az Ivan & The Parazol (akikkel szintén interjúztunk) előzenekaraként léptetek fel az A38 Hajón, idén pedig már önállóan léptek fel a saját lemezbemutatótokon. Kívülről tehát úgy tűnhet, hogy gyorsan vettétek a lépcsőfokokat, ti hogy látjátok ezt? 

Ez így igaz, tavaly december 3-án játszottunk Ivánék előtt. Most meg saját esténk van, elég hihhetetlen, itt is megköszönnénk az A38-nak. Belülről ez a tempó elég kellemes, és nagyon büszkék vagyunk minden sikerünkre, például arra, hogy kijutottunk a Szigetre és a VOLT-ra. De nyilván minden egyes alkalommal, amikor belegondolunk abba, hogy saját lemezbemutató az A38-on, megnő a pulzusunk.

Az Ivan & The Parazollal amúgy is szoros a kapcsolatotok: Beke István Bex volt a The Luckies’ First album producere, ami ráadásul a zenekar Modernial Records nevű kiadójánál jelent meg. Meséljetek erről!

Azóta elég szorosnak mondható a két társaság kapcsolata. Konkrétan nyaralni is elmentünk közösen, és rengeteget segítenek bármi is legyen a kérdés. Viszont a mi kiadónk a Gold Record. A Modernial úgymond sublabel-ként támogat minket. Persze a lemezt Bex (Beke István, az Ivan & The Parazol billentyűs-producere) producerelte és masterelte is. Őt kértük meg, mert nem ismerünk mást, aki így tudná, mit akarunk, és mit szeretnénk hallani. A lemezt az Origo studióban vettük fel, ahol Cserny Kálmán segítette a munkánkat, de Bex már végig ott volt és vezényelte a folyamatot, ami öt napig tartott.

Ehhez kapcsolódóan: milyennek látjátok a hazai zenei színteret? Melyek szerintetek a legizgalmasabb kurrens hazai zenekarok?

Mi a magyar zenei palettán elég sok jó zenekart látunk, és abszolút példaértékűnek találjuk őket. Ivan & The Parazol, nyilván tőlük tanulunk a legtöbbet, de ott a Blahalouisiana, a Middlemist Red (velük is), a Mongooz and the Magnet. Rengeteget lehet meríteni belőlük, és hatalmas inspiráció látni ezeket a zenekarokat és a sikereiket.

A tavalyi No Longer Blue EP-hez hasonlítva miben látjátok a fő különbséget aközött és a The Luckies’ First Album között? Zeneileg milyen irányba indultatok el?

Azért választottuk ezt a dalt (All The Same) annak, amit kiadunk először, mert nagyjából megmutatja azt a képet, amit a nagylemeztől lehet várni zeneileg. A kiforrottabb riffek, összhangzattanilag biztosabb akkordmenetek és dallamok is mutatják, mennyit segített már egy év a zenekar életében. Azt akarjuk, hogy a rock ’n’ roll meg bluesos gyökereket szélesítse mind az az inspiráció, ami minket ér, és ezáltal érdekesebb dalokat akarunk írni. A nagylemeznél is megfigyelhető lesz ez a változás és egy sokkal modernebb irányba indulunk el. Az igazság, hogy nem is játszunk már bluest, ez indie beat és rock’n’roll keveréke.

Ígéreteitek szerint a december nyolcadikai lemezbemutatótok egy hatalmas show lesz. Mit várhatunk, mi az, ami már publikus?

Azt ígértük, nagy lesz, ezért összeírtunk egy másfél órás setlistet. Jön Schoblocher Barbi a Blahalouisianából, jön Magnus a Mongooz and the Magnetből. A dalokat még nem áruljuk el, de biztos tetszeni fog a közönségnek, mert a próbákon már alig bírunk magunkkal. Hívtunk magunknak egy vastagító orgonást, Sashegyi Somát, aki egy rakat dalban támasztja alá a nagylemez hangzását. Ami biztos, hogy rendhagyó lesz, és aki eljön, tuti nem bánja meg.

Tervek, álmok, rémálmok?

A terveink elsősorban itthonra szólnak még. Most állapodunk meg a Gold Recorddal, és nagyon kíváncsiak vagyunk, meddig tudunk eljutni itthon. Az biztos hogy rajtunk nem fog múlni semmi, mindent bele fogunk adni. A nagylemeztől meg rengeteget várunk, mert legalább fél évnyi kőkemény munka van benne. Nagyon szeretnénk bekerülni a Nagy-szín-pad versenybe és legalább annyira szeretnénk kikacsintani külföldre is egy kicsit. Közös álmunk, hogy pár év múlva fogjuk a sátorfát és kimegyünk Angliába.  Rémálmaink nincsenek, imádjuk ezt csinálni. Sosem pihenünk, mindig van mire pörögni.

Leave a Comment