Wrekmeister Harmonies | Mit is akart pontosan elérni Sztálin?

Egy különös, öntörvényű zenész-zeneszerző: JR Robinson
Egy különös, öntörvényű zenész-zeneszerző: JR Robinson

A JR Robinson vezette Wrekmeister Harmonies az utóbbi évek legsúlyosabb és legizgalmasabb összművészeti kollektivája, amely letaglózó drone-ból, posztrockból, ambientből és beborult metálból épít varázslatos hangtájképeket és katartikus drámát. Az idén a Godspeed You! Black Emperor tagjaival kiegészült zenekar december negyedikén először lép fel Budapesten, hogy bemutassa legújabb, Light Falls című albumát. A Primo Levi önéletrajzi munkatábor-regényén, a Mi az ember?-en alapuló lemez magyar bemutatója kapcsán beszélgettünk az excentrikus válaszairól ismert főhőssel Sztálinról, baseballról és az is kiderült, melyik netflixes sorozatot nézi mostanában.

A zenekar a nevét Tarr Béla Werckmeister harmóniák című filmje után kapta. Miért érezted szükségét annak, hogy megváltoztasd az írásmódját, vagy ahogy te fogalmaztál, “elbaszd”? 

A Werckmeister Harmóniák egy fantasztikus film. Egy másik klasszikus a Forrest Gump. Gondolom semmilyen szinten nem számít “menőnek”, de nekem az egyik kedvencem. Tom Hanks elképesztően jól játszik benne és a CGI is megejtően béna. Illetve mostanában láttam még a The Witch című filmet is, ami szintén tetszett, bár kicsit nehezen értettem a párbeszédeit. Mondjuk ez nem meglepő, mert óangolul íródtak, amit mára elég nehéz dekódolni. Természetesen a kedvenc szereplőm a kecske volt, Black Phillip. Plusz a gyerekek is fantasztikus alakítást nyújtanak benne, még az a baba is, akit ellopnak a film kezdetén.

Két éve a The Quietus összehozott számodra egy interjút Tarr Bélával: olyan volt, amilyennek elképzelted? Volt olyan pontja a beszélgetésnek, ami nagyon veled maradt azóta is?

Be kell ismerem, nagyon ideges voltam az interjú előtt. De Tarr Béla nemcsak elképesztően intelligens, hanem nagyon kedves és közvetlen is. A verandáján ülve sörözgetett és úgy egy órán át beszéltünk. Úgy tűnt, kényelmesen érzi magát, ahogy a kicsit bő ruháiban üldögélt a verandán, itta a sörét és élvezte a panorámát. Bárcsak én is tudnék élvezni egy délutáni sörözést, de sajnos nem megy.

A legújabb Werkmeister Harmonies album címe a Light Falls Primo Levi önéletrajzi munkatábor-regényén, a Mi az ember?-en alapul.

Itt szeretném Saul Bellow egyik kirohanását idézni, ne veszítsd el a fonalat! “Életed vége felé ki kell alakítanod egyfajta fájdalom-napirendet. Időigényes és unalmas, mint kitölteni valamiféle hivatali papírt. Először csak katalogizálnod kell a rendszeres fájásokat és zsibbadásokat, mint a reuma, de aztán foglalkoznod kell a nagyobbakkal is, mint az igazságtalanság, árulás és hasonlók. Hozzászoksz az üresség érzéséhez, az lesz a normális. Talán életed alkonya egy egérrágta katonai dzsekiben ér majd, valamint egy ócska mackóban, amikor épp lecsúszol a bárszékről délután háromkor, miközben a másik két törzsvendég épp rajtad röhög. Lezuhanni a lépcsőn és eltörni a nyakad hirtelen egészen vonzó jövőkép lesz.”

Amikor egy új albumon dolgozol, a koncepció révén találsz rá olyan történetekre, mint Primo Levié vagy a Night Of Your Ascension egyik központi karakteréé, Don Carlo Geslualdoé, vagy épp fordítva, az ő eseteik ihletik a koncepciót?

Tudod mi foglalkoztat mostanában? Hogy mit is akart pontosan elérni Sztálin. Ismered a valódi történetét annak, hogy mi is történt a bal karjával? Számára a hatalom volt minden és vérszomjasabb volt annál, hogy azt szavakba lehessen önteni. Rendszeresen terrorizálta még a saját embereit is. Átverte a magyarokat. A felesége öngyilkos lett. Azt hiszem biztos készült már egy opera vagy egy Pink Floyd-album róla, szóval annyira nem kell koncepciózusnak lennem.

A Night Of Your Ascension egyes részeit tényleg egy krematóriumban vettétek fel?

Igen.

Számodra mi a fő különbség a Light Falls és a többi Wrekmeister Harmonies lemez között?

Láttad már a Netflix egyik idei sorozatát, a Luke Cage-et? Részese annak a Marvel univerzumnak, aminek Jessica Jones és Daredevil is. Zseniális az egész, például van egy rész a Daredevilben, amiben bemutatják Jessica Jonest, aztán az ő saját sorozatában meg Luke Cage-et, de mind részei ugyanannak a sztorinak, ami pár New York-i szuperhősről szól. A főellenségek mindegyikben nagyon eltaláltak, de az én személyes kedvencem Vincent D’Onofrio mint a gengszterfőnök Wilson Fisk a Daredevilben, egyértelműen az ő karaktere a legjobb. Valahol azt olvastam hogy D’Onofrio egyszer tartott egy, a privát írásaira alapuló felolvasóestet egy brooklyni nightclubban, ahol egy soft jazz trió kísérte, na, azt nagyon megnéztem volna.

Több interjúban is azt nyilatkoztad, hogy a zenekar minden lemezének megvan a maga privát üzenete. Számodra mi a Light Fallsé?

Gyerekkoromban nagyon sokat hallottam a The Beatles-albumokon elrejtett titkos üzenetekről. Talán az Abbey Roadon voltak ilyenek? Állítólag ha egy részt visszafelé játszottál, akkor hallhattad, ahogy a tagok azt mondogatják, hogy “Paul halott” – én sosem hallottam ki ezt. Egy másik nem annyira titkos dolog hogy ha LSD-t veszel be és elkezded nézni az Óz, a nagy varázslót miközben a Pink Floydtól a Dark Side Of The Moon szól, rájössz, hogy a három dolog összhatása tényleg lenyűgöző. Persze ezt is kipróbáltam, de csak egy bad tripem volt tőle. Szóval nem ajánlom. Egy másik LSD-hez köthető mítosz amit hallottam az a Pittsburgh Pirates egyik dobójátékosáról szólt, aki állítólag bedrogozva hozott össze egy no hittert (azaz a másik csapatnak nem jegyeztek fel érvényes ütést, az ütőjátékos egyszer sem ütötte el a labdát). Szerintem ez még igaz is lehet.

Pár alkalommal felléptél úgy is, hogy levetítették Benjamin Christensen kultikus filmjét, a Haxant, amihez te élőben komponáltad az aláfestő zenét.

Nem messze Salemtől nőttem fel, ahol a híres boszorkányperek is zajlottak. A történész Georg Lincoln Burr szerint ezek voltak “azok a kövek, amelyeken a papi uralmat összetörték”. Az iskolámban nagy hagyománya volt annak, hogy az osztályokat évente elvitték Salembe, ahol újra eljátszották nekünk ezeket a pereket. Betty Paris, Abigail Williams, Cotton Mather – szóval szinte mindegyik fontosabb alak – felbukkant a helyi színészek jóvoltából. Abban az évben mikor utoljára láttam ezt a műsort, egy hónapot ki is kellett hagynom az iskolából, mert egy verekedés során agyrázkódásom volt. De nem volt rossz, az idő legnagyobb részét a nagymamámmal töltöttem, egész nap kávéztunk és dohányoztunk.

Azért is kérdeztem ezt, mert ha jól tudom, a Wrekmeister Harmonies lényegében úgy indult, hogy az elkészült filmedhez szerettél volna aláfestő zenét írni.

Igen, ez így volt.

Marissa Nadlerrel együtt dolgoztál már a Night Of Your Ascensionön és utánad pár nappal, december tizenhetedikén ő is fellép majd az A38 Hajón. Milyen volt vele dolgozni?

Marissa Nadler egy elképesztően tehetséges énekes-dalszerző.

Már így is elképesztő azon művészek névsora akikkel a zenekar fennállása óta együtt dolgoztál, de van még olyan, akivel nem sikerült, pedig szeretnél?

Diamanda Galás.

Mekkora szabadságuk van egyébként a művészeknek, akikkel együtt dolgozol, mekkora teret hagysz az improvizációnak lemezfelvételkor?

Tudom, hogy Budapesten nem igazán népszerű a baseball, de egyet elárulok neked, David Ortiz a sport egyik legendája. Idén vonul vissza, de nem tudom mikor volt utoljára olyan formában mint most a Boston Red Soxnál. Egy csapattársa, John Baker a következőket mondta róla: “amikor megragadja az ütőt az olyan, mint egy minijáték a meccsen belül. Ő egy teljesen más szint.” A baseball lényege, hogy csapatban kell dolgoznod és annyi hazafutást összehozni, amennyit csak tudtok és Ortiz legnagyobb erőssége a kreativitása a pályán. Türelmes. Tudja, melyik dobások az övéi. Teljes kontrollja van a játéka fölött és mesteri ütőjátékos. A menedzsere és a csapattársai is tisztában vannak ezzel és hálásak Big Papinak, bár biztos hiányolni fogják jövőre.

Tarr Bélát és Krasznahorkai Lászlót leszámítva egyébként mennyire ismered a magyar kultúrát?

Bár nem ismerem személyesen, azt hiszem Csihar Attila magyar. Na és persze ott van a klasszikus zene rengeteg ikonja: Liszt Ferenc, Ligeti György, Bartók Béla..és persze Harry Houdini és Gábor Zsazsa.

Leave a Comment