Esti Kornél | Fontos és bátor gesztusok

Tíz év: Esti Kornél

Első idei koncertjét az A38 Hajón adja majd az elmúlt tíz év egyik legkarakteresebb hazai gitárpop zenekara, az Esti Kornél. Ráadásul különleges setlisttel készülnek az estére, ami a legismertebb dalaik mellett olyan ritkán játszott kedvencekre épül mint a Tátott szájjal vagy a Kalkutta. Ennek kapcsán pedig – tavaly április után – újra interjúztunk velük többek közt arról, hogy mennyire az identitásuk része a banda, milyen érzés volt a tizedik évfordulót megünnepelni és szóba került a felnövés kérdése is.

Idén ünnepeltétek a zenekar fennállásának tizedik évfordulóját. Mi jut eszetekbe először, ha visszagondoltok az elmúlt tíz évre? 

Veres Imre (gitáros): A legjelentősebb koncertjeink, a kimerítő, de izgalmas dalíró próbák és a sorozatos ökörködések turnébuszban. Voltak persze kevésbé felemelő, sőt egészen borzasztó pillanatok is, de szerencsére nem ezek jutnak először az eszembe. És ez így van rendjén.

Lázár Domokos (gitáros-énekes): Tojástartók felhalmozása a József Attila utca 27. szám alatt próbaterem (=Lázárék mélygarázsának) visszhangcsillapítása céljából. Már a kezdetekkor nagy hangsúlyt fektettünk a „big label” soundra. Amúgy meg mindig más jut eszembe, ma éppen egész jó kedvem van, szóval most inkább a vidám pillanatok. Ezek pedig leginkább a turnékon (buszban és benzinkútokon) történnek.

Több interjúban is azt nyilatkoztátok, hogy már a személyiségetek, az identitásotok része az Esti Kornél. Meséljetek erről!

VI: Nyilván mindnyájunk életének nagyon fontos része az Esti Kornél, és habár egyikünk sem a zenekarozásból él, jóval több ez nekünk, mint egy egyszerű hobbi. Mivel a dalaink nagy része igazi csapatmunka eredménye, ezért mindenkinek van szerepe az ún. Esti Kornél-hangulat létrehozásában, már ha van ilyen. És persze a zenekar terjedő híre minimális mértékben azért kihat a zenekaron kívüli életünkre is.

LD: Igen és persze az is benne van, hogy – és ez nagyon triviális, de azért elmondom – az alkotót (azaz minket) nem nagyon lehet elválasztani az alkotás tárgyától (jelen esetben a daloktól). Azok mi vagyunk, illetve a gondolataink egyfajta leképeződései. Ilyen értelmben még jó, hogy a személyiségünk része a zenekar, hiszen az mi magunk vagyunk. Meg azért elsősorban én mindig dalszerzőként gondoltam magamra és a fejemben csak ezután következik bármilyen más identitásra vonatkozó kategória (jogász, magyar, seggfej stb.). Bár amúgy ez is összeér, mert abban, hogy zenészként olyan vagyok amilyen, a többi identitásom is közrejátszik. Szóval a határok összemosódnak és amúgy meg nem is nagyon szoktunk ezen gondolkodni, csak ha rákérdeznek.

A tíz éves koncerten több olyan zenész is a színpadra lépett veletek, aki valamilyen módon kapcsolódik a zenekar történetéhez. Kik ők?

VI: Likó Marci és Németh Robi régóta jelen van a zenekar életében, hiszen mind a Vad Fruttikkal, mind a HS7-tel sokat játszottunk együtt, így az elmúlt években számos kötődési pont kialakult köztünk. Robival például több Kornél-tagnak is van közös zenekara (Pegazusok Nem Léteznek), Áron és Marci pedig tök jó haverok lettek az évek során, szerintem a Veszprém környéki kötődés is egy jó alapot adott ehhez (nevet).

Vendégünk volt még Csernovszky Márk, aki zseniális zongorajátékával rendszerint kisegít minket az akusztikus koncertjeinken, így adta magát a dolog, hogy a 10 éves jubileumra is meghívjuk. Valamint volt még egy extra meglepetésünk a közönség számára, ugyanis a ráadás blokkban két dal erejéig megidéztük a 2012 előtti Esti Kornél felállást is.

Van olyan dolog, amit szerettetek volna elérni az eddigi tíz év alatt, de nem sikerült? Tűztetek már ki célokat az elkövetkezendő tíz évre?

VI: Ha azt vesszük, hogy honnan indultunk és hová jutottunk el ez alatt a tíz év alatt, szerintem nagy hiányérzetünk nem lehet. Azt semmiképp sem gondoltuk volna 2006-ban, hogy tíz évvel később Budapest egyik legmenőbb helyén, 1200 ember előtt fogjuk behúzni az első ikszet. Nálunk az elsőszámú cél mindig is az volt, hogy jó dalokat és jó koncerteket csináljunk, a mi felfogásunkban ez határoz meg minden mást a zenekar körül, és ezt átmentjük a következő tíz évre is. Nyilván vannak gyenge pontjaink, és voltak elszalasztott lehetőségeink is, szeretnénk ezeken kalapálni az elkövetkező években.

LD: Ez teljesen így van, nem is tudnék mit hozzátenni. Nálunk tényleg mindig a dalok voltak a fontosak és a következő tíz évben is erre fogunk koncentrálni. Vannak nálunk sokkal ügyesebben „nyomuló” zenekarok, akik nagyon profik a marketingben, a PR-ban, ebben lenne mit fejlődnünk biztosan, de egyrészt személy szerint pl. engem ez kifejezetten untat, meg szerencsére a zenekarban többeknek is ez a szakmája. Monduk, ha jobban belegondolok, azért a 20 éves koncert után szeretnék kicsit elvonulni a balatoni nyaralómba, amit a vaskos jogdíjakból veszek. Már csak kéne egy normális rádió, ami hajlandó játszani a dalainkat. Vagy be kéne törnünk a tőzsdén az Esti Kornél részvényekkel. A következő próbán fel is vetem ezt a többieknek.

Ehhez kapcsolódóan: a saját példátok alapján mit mondanátok, mi a kulcsa annak, hogy egy zenekar ennyi ideig nem csak a felszínen maradjon, de egyre nagyobb legyen?

VI: Nem tudok erre univerzális választ adni, minden zenekarnak megvan a maga kémiája, ennek megfelelően a belső erőviszonyok alakulásának sajátossága. Szerintem a legfontosabb, hogy egy zenekar „jól érezze magát”, vagyis megtalálja azt az alkotási és működési formát, amiben a leghatékonyabban tudnak dolgozni és az eredményt kifelé is hitelesen prezentálni. Mi azt tapasztaltuk, hogy hosszabb távon a közönség meghálálja, ha egy zenekar azt adja a színpadon, amit valójában megtestesít.

LD: Ezenkívül nagyon fontos még az is, hogy nem szabad azon görcsölni, hogy a felszínen maradunk-e. Ennél sokkal fontosabb kérdés például, hogy az a közeg, nevezzük most csak Magyarországnak, ahol élünk, meddig lesz elviselhető hely egy alkotó ember számára. Nekem nincsenek túl megnyugtató gondolataim ezzel kapcsolatban. Pont emiatt fontos, hogy ne cenzúrázzuk önmagunkat. Meryl Streep éppen ma mondott egy olyan beszédet a Golden Globe-gálán, ami arról szól, hogy a kirekesztés mennyire elfogadhatatlan és mennyire aggasztó, hogy az Egyesült Államok elnöke egy rasszista és szexista barom. Ezek szerintem fontos és bátor gesztusok.

Szerintetek a felállásotokat leszámítva miben változtatok a leginkább az évek során?

VI: Mindenekelőtt felnőttünk, bár az állatkodások a buszban és a próbák alatt szerencsére megmaradtak. Tizenhat-tizenhét éves kis gimis pubik voltunk, mikor a zenekar alakult és ebben az életszakaszban tíz év alatt nagyon sok minden változik az ember körül. De a koncertezéshez, az alkotási folyamathoz és az egymáshoz való hozzáállásunk szerintem alapvetően nem változott és ez egy nagyon biztató jel.

LD: Több idő kipihenni egy éjszakai hazaérkezést, viszont rosszabbul bírjuk  bírjuk az alkoholt, így kevesebbet fogyasztunk. Amúgy meg nyilván egy csomó mindenben, a zenekart tekintve pedig talán kicsit tudatosabbak lettünk, ami nem mindig segít az alkotásban, mert sokkal szigorúbb leszel magaddal szemben, sokkal több témát kidobsz, szóval magasabban van a léc magaddal szemben. De ez persze jó és nyilván a végeredménynek jót tesz, csak lelkileg néha eléggé nehéz ezt a fajta „maximalizmust” kezelni.

A blogunkon, illetve az A38 Hajón mutattátok be negyedik, Éjszaka van című lemezeteket. Most, hogy kicsit több mint fél év eltelt a megjelenése óta, mit gondoltok róla, hogyan értékelitek? Elkezdtetek már dolgozni a folytatáson?

VI: Én azt gondolom, hogy az Éjszaka van eddig a zenekar legérettebb, legkompaktabb albuma és szerintem ezzel az együttes többi tagja is egyetértene. A koncerteken pedig azt tapasztaljuk, hogy az emberek tök jól rezonálnak az új dalokra, már a lemezbemutatón is rengetegen énekelték a szövegeket, pedig pár nappal a koncert előtt jelent meg. Ugyanakkor nyilván ott motoszkál a kisördög, hogy lehetett volna ez még jobb, még tökösebb, szerintem egy zenekar soha nem lehet teljesen elégedett a lemezével.

Én például azért sem szeretem újrahallgatni a régebbi albumainkat, mert hallom, hogy mai füllel mit csinálnék, csinálnánk másképp, például „itt tuti más effektpedált használnék” vagy „úristen, ezt az utolsó harminc másodpercet igazán megspórolhattuk volna”. De ezt ott, akkor, amikor csinálod és benne vagy, nem tudod úgy megítélni, mint egy bizonyos idő eltelte után. Meg nyilván az ember ízlése, „füle” is változik az évek során.

Új dalokon szerintem a január 21-i koncert után fogunk elkezdeni dolgozni, az utóbbi hónapokban elsősorban arra koncentráltunk, hogy az Éjszaka van dalait minél több helyre elvigyük, illetve a tíz éves koncert minél ütősebb legyen.

Január huszonegyedikén különleges koncertet adtok majd az A38 Hajón; több ritkán játszott kedvenc is bekerül majd a setlistbe. Mondtok példákat? Mitől lesz még különleges ez az este?

VI: A műsor gerincét most kivételesen azok a dalok fogják adni, amelyeket a „húzódalok” és az aktuális lemez dalai jellemzően kiszorítanak a setlistből, de ugyanakkor nagyon szeretjük (szeretnénk) őket játszani. Így le fogunk porolni olyan számokat is, amelyeket már évek óta egyáltalán nem vagy csak egyszer-kétszer játszottunk, mint példul a Tátott szájjal vagy a Kalkutta. Természetesen jó pár dal ott lesz a legnépszerűbbek közül is, de most szeretnénk a másik végéről megfogni a dolgot. Ezenkívül lesznek most is vendégeink és tervezzük, hogy egy-két dalba jobban belenyúlunk, hogy még egyedibb legyen az élmény. Egyelőre most ennél többet nem árulhatok el, a Facebook oldalunkon időről időre úgyis el fogunk árulni újabb részleteket.

Leave a Comment