Run Over Dogs | A tempót jól bírjuk, sőt egyre jobban

Idén öt éves a hazai desert rock színtér lángoló koponyákkal díszített zászlóshajója, a többek közt a Queens Of The Stone Age és a Kyuss bűvöletében alkotó Run Over Dogs. Czeglédi Szabolcsék ez idő alatt turnéztak Európában és Amerikában, megjelentettek két kiváló nagy- lemezt, a Nagy-szín-pad! tehetségkutatóban egészen a döntőig meneteltek; március 15-én ezeket ünneplik majd. Interjúnk a frontemberrel.

Ötödik születésnapját ünnepli februárban a Run Over Dogs. Fél évtizeddel ezelőtt gondoltátok volna, hogy egyszer majd ennek kapcsán beszélgetünk? 

Wow…Fél évtized, ez azért így rémisztően hangzik, maradjunk inkább az „ötödik születésnapnál”, az barátságosabb. Egyébként igen, én gondoltam volna. A 2012-es alakulásunk óta ugyanannyira szeretjük egymást, ugyanannyit basztatjuk egymást, és szerintem a kezdetek óta tudtuk, látszott hogy így lesz. Nem mintha ez az öt év olyan hosszú idő lenne és nem mintha a barátság megromlásán kívül más nem vezethetne egy zenekar feloszlásához. Még mindig gyakran járunk együtt szórakozni, a tempót jól bírjuk, sőt egyre jobban.

Mivel készültök a születésnapi A38-as koncertre?

Sok olyan számot fogunk eljátszani, amik az elmúlt időszakban kikoptak a repertoárból. Amikor ezt mondom, főleg első lemezes dalokra, és a két akusztikus jellegű számra gondolok. Szeretnénk egy jól passzoló vizuállal készülni, amivel az elmúlt években nem törődtünk sokat, és szeretnénk meghívni minden olyan zenészt, aki ebben az öt évben közreműködött felvételeken, vagy koncerteken. Egyelőre senkinek nem szóltunk, de nagyon szeretnénk, hogy Németh Juci, Nóvé Soma (Middlemist Red), Domokos Tibi (Óperentzia), Weil Andris (Ethnofil, Kistehén), Börönte Tomi (mirrorinside) fel tudjon velünk lépni, legyen ez egy meghívó! Rajtuk kívül pedig egy-egy számra szeretnénk olyan zenészeket meghívni, akiket bírunk, és akik minket bírnak.

Szerintetek az indulásotok óta milyen irányban változott a hazai zeneipar és benne ti? Milyen tanácsot adnátok egy kezdő zenekarnak?

Szerintem a 2000-es évek indie hullámának 2008-2009- es halála után kicsit visszaesett a koncertlátogatók száma és – bár még elég fiatal voltam – ha jól emlékszem, elég sok zenekar megfeneklett akkor. Meg tényleg érezhető volt a válság, a fiatalok inkább cigit vettek, mint koncertjegyet. Szerintem akkortájt, mikor mi alakultunk, valami elkezdett mocorogni, de lehet, hogy baromságot mondok és csak azért érzem így, mert én is benne voltam a sztoriban. Nem a Run Over Dogs volt a zenekar, akik miatt újra menő lett koncertekre járni, de az Ivan & The Parazol, meg a Middlemist Red felívelések is ekkor indultak, szóval talán ez igazolja az előző gondolatomat. Eleinte azon pörögtünk, hogy a mi koncertjeinken miért nincsenek fiatal lányok, mint a többi feljövőben lévő banda koncertjén, aztán mindig mondták, hogy talán nem kéne köpködtünk, meg káromkodtunk, meg a sört a fejünkre borítani. A hazai zeneipart tekintve szeretik az illetékesek azt mondani, hogy milyen sokat változott pozitív irányba, és tényleg vannak értékes szakemberek, és kiemelkedő koncertlehetőségek magyar zenekarok számára, amik szerintem korábban is voltak. Én nagyon hiszek az ügyben, főleg a zenei export része érdekel, de még mindig rengeteg kutyaütő, lehúzó arccal találkozunk, és tisztelet a kivételnek, az ország klubjainak nagy százaléka sajnos meg sem közelíti a nyugati színvonalat, és sajnos hosszú éveken át elég mélyen belénk nevelték az ízléstelenséget, amit nagyon nehéz lesz kikalapálni és igényt teremteni az élőzenére. Azonban, hogy valóban értékteremtő zenekarok juthatnak támogatáshoz lemezfelvételre, videoklipre, hazai és külföldi turnékra, az nagyon ráfért már az iparágra. Kezdő zenekaroknak azt mondanám, hogy bandázzanak sokat, alakítsák ki a Vittulájukat és Beat On The Bratjüket és pörögjenek ezerrel. A legfontosabb pedig, hogy ne vállaljanak el minden szart, mi ezt néha elfelejtettük.

A hazai alternatív zenekarok mintha enyhe tartózkodással viszonyulnának a tehetségkutatókhoz, míg ti érezhetően profitáltatok az R33 és a Talentométer megnyeréséből, valamint ott voltatok a Nagy-szín- pad döntőjében is. Mi az álláspontotok ebben a kérdésben?

Mindenki tartózkodással viszonyul, aki elindult és nem nyerte meg. Mert akik általában ellene vannak ezeknek, pontosan tudom róluk, hogy elindultak ilyen "versenyeken", csak aztán más úton jött össze nekik a siker és szeretnek erre köpködni. Azért azt le kell szögezni, hogy ezek a tehetségkutatók sokszor értéket képviselnek, nem úgy, mint azok, amik a nagy kereskedelmi csatornákon mennek és csak a kiszipolyozásról szólnak. Nekünk ezek akkor nagy élményt jelentettek, és az első lemezünk felvételét – és vele a legszebb nyarunkat – az R33 tehetségkutatójának köszönhetjük, ahol nagyon sok segítőkész embert ismertünk meg Németh Juci, Vasaló Áron, Bánházi Gabi, Pernye, Gébriel személyében, a Talentométeren nyert 2000 kilométernyi benzin meg gyakorlatilag megmentette a seggünket az első Európa turnénkon 2014-ben. Óriási hírnévre a tehetségkutatókkal nem tettünk szert, inkább a szakma szeretett meg minket ezek hatására. Nyilván tisztában vagyunk vele, hogy csomó másik tök jó zenekar nyerhetett volna helyettünk, mert lehetetlen összehasonlítani a zenekarokat, szubjektív. De vegyük jelenlegi tök jó példának a Keret Kikeltetőjét, amin a legtöbb menő, fiatal underground zenekar elindul és publicitást kap. Úgyhogy az enyhe tartózkodással viszonyulást elfogadjuk, de ezzel nem azért nem hoznak ki minket a sodrunkból.

Többször is turnéztatok már külföldön, mik a tapasztalataitok, hogyan fogadtak titeket? Volt különbség az amerikai és az európai élmények között?

Volt szerencsénk két Európa turnén és egy amerikai turnén részt venni, valamint pár külföldi nyári fesztiválon. Nem egyszerű helyzet egy hónapig összefagyva, szállás nélkül, ülve aludni a buszban, mellé minden nap ki/bepakolni és száz százalékot nyújtani a koncerteken, de megvan a varázsa, amit mi nagyon szeretünk. Velem a harmadik nap után nagyon nehéz volt közös szót érteni az első turné során, mert ezek a körülmények kimerítőek és arra összpontosítottam, hogy az esti koncertek jól süljenek el, és ne látszódjon, hogy fél órája még egy összehányt liverpooli wc-ben törölgettem magam tisztára, miközben az egyik kezemmel fogtam az ajtót, mert nem volt rajta zár. Nyilván kényelmesedtünk, Amerikában már egy nyolc méteres lakókocsival turnéztunk, New Yorktól Los Angelesig egész nap fekve vedeltünk, kártyáztunk, jó zenéket hallgattunk és közben a télből a nyárba, a sivatagba mentünk, ami óriási energiával és jókedvvel töltötte fel a csapatot. Közönség szempontjából legnehezebb terep talán Anglia, ott nehezen olvasod ki az emberek szeméből a véleményt, ők nem fognak táncra perdülni, a leghálásabb a mi tapasztalataink szerint pedig Németország és az USA közép, közép-nyugati része, Kentucky, Arizona, Nevada. Nem könnyű megvetni a lábát egy zenekarnak ezekben az országokban, nagyon jó, agilis promóterekre van szükség, vagy rengeteg pénzre. Persze a legjobb, ha mind a kettő megvan, de ezzel nem hiszem, hogy bárkinek újat mondanék.

Sok másik hazai zenekarnak is segítettetek már ilyen téren, mennyire nehéz most egy magyar bandának a határon túl egy viszonylag korrekt fellépési lehetőséghez jutnia? Kivel éreztek közösséget egyébként a jelenleg is aktív magyar zenekarok közül?

Túl sok hazai zenekarnak azért sajnos nem tudtunk segíteni, nem annyinak, amennyinek szeretnénk, vagy ahányan ezt megérdemelnék. A Puma Danger-t vittük magunkkal a második Európa turnénkra, rajtuk kívül pedig a Middlemist Red-nek szerveztem már egy külföldi turnét, most pedig épp befejeztem a második turnéjuk booking részét. Azt látom, hogy őket egyre többen ismerik, korábban ugye felléptek a legfontosabb showcase fesztiválokon, ahol kivívták bizonyos szakmai körök elismerését. A mostani turnéjuk sokkal nívósabb, nagyobb volumenű lesz, mint az előző. Nehéz bekerülnie egy angolszász rockzenét játszó magyar zenekarnak a nyugati véráramba, hiszen gyakran felteszik a kérdést a szervezők, hogy minek hozzak ide egy ilyen bandát, mikor azokból nálam is Dunát lehet rekeszteni? Akik befogadják a magyar zenekarokat, nyitott gondolkodású szervezők, akik túllátnak a földrajzi korlátokon és meglátják, hogy semmivel sem rosszabb ez a zenekar, mint egy német, holland, francia, vagy egy angol, sőt, csak esetleg nagyobb energiát kell fektetni eleinte a promócióra, ha UK felirat helyett HU szerepel a zenekar neve mellett.

Más a helyzet azonban például a Bohemian Betyars-szal, akik elképesztő energiával nyomják a világzenét, és tök mindegy lenne, hogy magyarul, vagy szerbül, vagy svédül nyomják, egyszerűen nem tudod róluk levenni a szemed és nagyon elkap. Jelenleg exportképes zenekarnak az én szűk látókörömben a Middlemist Red-et, az Apey & the Pea-t, a Fran Palermo-t, a Gustave Tiger-t és a Bohemian Betyars-t látom, de rajtuk kívül is egy csomóan odaérhetnek, mint például a Dope Calypso, a METEO, Mayberian Sanskülotts, vagy a legújabb zenekarok közül a The Beans, Tape Delay, a Deep Glaze, vagy a Platon Karataev és még ezer másik, szóval nem állunk rosszul.

Két éve jelent meg a második albumotok, a Cold Sweat Of Lust? Mikorra várhatjuk a folytatást? Mennyire változtatta meg az első két lemez dalaihoz való kapcsolódásotokat, hogy már évek óta játszátok őket élőben?

Nyáron szeretnénk újra egy olyan alkotói folyamatot, mint 2015 nyarán, mikor az előző lemezünk írásához leköltöztünk három hónapra Kecskemétre a próbatermünkbe. Azt mondanám, hogy egy éven belül szeretnénk új lemezzel jelentkezni. A második lemez dalait nem játszottuk még rongyosra, hiszen mostanra nem vállalunk be minden bulit, ezért kevesebbet koncertezünk, mint az első lemez idejében, úgyhogy még mindig bírjuk a legújabb anyagot, sőt néha olyannyira frissnek érezzük, hogy pár ital utal kihívás őket eljátszani.

Amerikában és itthon is felléptetek a Lo Sound Desert című, a desert rock színtérről szóló dokumentumfilm premierjén. Számotokra miért fontos inspiráció mondjuk a Kyuss, vagy a Queens Of The Stone Age vagy a Fu Manchu?

Nem érdemes semmi különöset ebbe belelátni, valaki a sportkocsikat szereti, valaki hűtőmágnest gyűjt, mi meg ezeket a bandákat nagyon szívesen hallgatjuk. Engem nagyon elkapott az a forróság, hogy hallatszik a lemezeiken, hogy ezek egy sivatagban íródtak miközben rengeteg tequila fogyott. Ettől függetlenül nekem 26-27 fok fölött lőttek, szóval e tekintetben nehezebb helyzetben vagyok.

Mit jelent számotokra a hitelesség?

Hogy vállaljuk a felelősséget mindenért, amit teszünk. Készültek már rólunk borzasztó rossz videók, járattuk már le sajnos magunkat színpadon és zenekarilag biztosan bántottunk már meg embereket, és ha valaki ezeket felhozza nekünk, lehet, hogy rosszul esik, de elfogadjuk, tovább tudunk lépni. Szerintem egy viszonylag jól körülírható, karakteres, egyszerű zenekar vagyunk, akik nem születtek cool-nak, nem tudnak jól öltözködni, sokat káromkodnak és néha megbotránkoztatóak, de ettől függetlenül egész sokan kíváncsiak ránk.

Tervek 2017-re?

Szórakozás, lemezírás, zenei fejlődés.

A cikk elkészülését a Nemzeti Kulturális Alap Hangfoglaló Programja támogatta.