Légies dallamívek, okos struktúrák és tökéletes hangzás: Plini
Tavaly nyáron az Animals As Leaders vendégeként már bizonyított az ausztrál gitáros, Plini, aki márciusban immáron teljes értékű programmal tér vissza az A38 Hajó fedélzetére a lengyel Disperse és a Destiny Potato révén ismerős gitáros/producer, a szerb David Maxim Micic társaságában. Légies dallamívek, okos struktúrák és tökéletes hangzás: ez a három együttható garantált a március 27-i estén a progresszív rock és a djent rajongóinak legnagyobb örömére. A koncert kapcsán faggattuk a zenészt, akiről még Steve Vai is csak szuperlatívuszokban tud beszélni.
Tavaly már felléptél az A38 Hajón, az Animals As Leaders előzenekaraként. Milyen emlékeid vannak arról a koncertről?
Igazság szerint az volt talán az egész turné legjobb klubkoncertje. A fellépés napján reggel még arra is volt időm, hogy kicsit körbejárjam a várost; a hajón pedig a személyzeten át az ételig minden fantasztikus volt – alig várom már, hogy visszatérjek!
Egyetemen építészetet tanultál, gondolod hogy ez hatással volt arra, ahogy dalokat írsz és a zenédről gondolkodsz?
Abszolút – sok építészeti analógiát használok, amikor épp komponálok (úgy építek fel egy dalt, ahogy más mondjuk egy házat, mondhatni). Egy híres halott író mondta azt, hogy az építészet fagyott zene (erre hivatkozott amúgy Gaya Arutyunyan örmény festő-zenész is), én pedig egyetértek vele!
Kik voltak rád a legnagyobb hatással és hogyan írnád le a stílusodat valaki olyannak, aki még nem hallotta a zenédet?
Gitárosként nagy hatással volt rám Steve Vai, John Petrucci, Guthrie Govan és Joe Satriani is. Szóval valahogy úgy írnám le a stílusomat, mint az ő mixük, plusz dalírás terén hatalmas inspiráció volt a Karnivool, a Dream Theater, Tigran Hamasyan és az Animals As Leaders is.
A legtöbb gitáros nagyon titkolja, hogy milyen felszerelést is használ és hogyan, te viszont ennek pont az ellenkezője vagy – a teljes lista megtalálható a honlapodon. Miért? Plusz, mesélj a Strandberghez fűződő kapcsolatodról! LIVEUROPEA program támogatója a tizenhárom európai klub összefogásából létrejött Liveurope, amelynek célja, hogy összehangoltan segítse fiatal európai tehetségek nemzetközi érvényesülését.
Tudod, a felszerelés az csak felszerelés – nincs semmilyen különlegességem, vagy hasonló. Sokat kérdezgettek róla, szóval úgy gondoltam, hogy megspórolok némi időt magamnak és még a kérdés előtt előállok a válasszal. Szerintem jelenleg a Strandberg gitárok a legjobbak és design terén is ők a leginkább előremutatóak. Az elektromos gitárok évek óta alig változtak, de szerencsére ők végre innovatívan nyúltak ahhoz, hogy mit is lehet kihozni a hangszerből, ami tetszik!
Három dolog, amit szerinted minden kiemelkedő gitárosnak el kell sajátítania?
A vibrato, a bending és az, hogy tudja, hogy mikor ne játszon.
Eddigi karriered alatt már többször kis kollaboráltál a modern progresszív és instrumentális zene olyan kiemelkedő figuráival, mint a Sithu Aye, a Modern Day Babylon, Jakub Zytecki a Disperseből vagy Chris Letchfold a Scale The Summitból.
A felsorolt zenészek közül mindenki a barátom, szóval csak annyi történt hogy felkértek arra hogy segítsek be egy számban, vagy fordítva. Inspiráló hallani hogy mások mit játszanak arra a zenére, amit én írtam és izgalmas megpróbálni a mások által komponált zenéhez hozzátenni valamit.
Mostanában sok instrumentális zenekar ért el hatalmas sikert, gondoljunk csak az Animals As Leadersre vagy a Scale The Summitre. Mit gondolsz, mi változott? NYEREMÉNYJÁTÉKHa szeretnél két személyre szóló belépőt nyerni a Plini koncertjére, esetleg egy pólót vagy egy lemezt, nincs más dolgod, mint megosztani a koncert eseményét a #pliniata38 hashtaggel és elküldeni nekünk a megosztás linkjét. A nyertest a koncert napján értesítjük!
Szerintem mindigis volt érdeklődés az éneket nélkülőző zenék iránt – gondolj csak a jazzre vagy a klasszikusokra –, szóval az emberek szerintem csak fejben hozzátették ehhez a listához az instrumentális rockot és metált is.
Szerinted nehezebb egy instrumentális bandának ideológiákat, üzeneteket közvetíteni?
Talán egy kicsit nehezebb annyira direktnek lenni, mintha bele tudnád foglalni az ideológiádat egy dalszövegbe, de attól még médiumként ott vannak a dalok címei, a borító, a klipek és minden más.
Mesélj arról a fejlődésről, amit a Handmade Cities képvisel számodra alkotóként és gitárosként! Mi volt a legnagyobb kihívás a felvételek alatt?
Sokat tanultam a komponálásról és hasonlókról az alatt az idő alatt amíg a dalokon dolgoztam. A legnagyobb kihívás pedig az volt, ami ugyanakkor szórakoztatóvá is teszi a zenélést – hogy megpróbálod az inspirációidat, ötleteidet, elképzeléseidet olyan zenévé gyúrni, ami érdekes és újszerű.
A progresszív zenéket övező kritika közhelygyűjtemény egyik visszatérő eleme, hogy a számok alárendelődnek a technikai tudásnak és a magamutogatásnak. Ehhez képest viszont a te számaid nagyon visszafogottak és kifinomultak. Tudatosan törekszel erre?
Igen. Inkább úgy tekintek magamra mint egy komponistára, aki éppenséggel gitározik, nem pedig úgy mint egy gitárosra, aki zenét ír. Szóval elsősorban arra törekszem, hogy valami érdekessel álljak elő, aminak a gitár része persze, de ennyi. Nem célom, hogy olyasmit írjak, ami csak egy váz ahhoz hogy megmutathassam, mekkora király vagyok a hangszeremen, haha.
KÖVESD AZ A38 BLOGJÁT!
Az A38 hírei, exkluzív anyagok, interjúk, minden a fellépőkről és a kulisszák mögül. Iratkozz fel az A38 Hajó blogjára itt!
