1000mods | Az önkifejezés szüksége

A Desertfestek visszatérő vendégei: 1000mods

Alig fél évvel a GMK-s teltházat követően a görög stoner rock színtér nagyágyúja, a 1000MODS áprilisban ismét Európa-turnéra indul, és az eddigi leghosszabb, öthetes headliner-körút természetesen Budapestet sem hagyja súlyos riffek és fuzzos torzítás nélkül. A Repeated Exposure To… dalaival visszatérő négyes az A38 Hajó szervezésében fogja a falakat is megizzasztani a Dürer 041-es termében április 4-én azoknak, akik legutóbb nem jutottak be, és azoknak, akik mosolyogva bólogatták végig a tavalyi év egyik legfülledtebb klubbuliját.

Kétszer is felléptetek már Budapesten: 2011-ben a Blog Music Clubban és 2016-ban a Gozsdu Manó Klubban. Milyen emlékeitek vannak erről a két fellépésről?

Az első alkalom nagyon furcsa volt, akkor turnéztunk először Európában és a budapesti volt az egyik első állomás, szóval fogalmunk sem volt, mire számítsunk – de nagyon jól éreztük magunkat! A tavaly októberi Gozsdus koncert pedig hihetetlen volt! Elővételben elkelt az összes jegy és a rajongóink nagyon szenvedélyesen viselkedtek, elképesztő energiákat kaptunk tőlük, látszott hogy tényleg szeretnék hogy emlékezetesen záródjon az aktuális turnénk.

Tavaly lett tíz éves a 1000mods. Ha visszenéztek az elmúlt évtizedre, mit mondanátok: mi változott, mi maradt ugyanolyan? Van, amit másképp csináltatok volna? 

Gyerekkorunk óta barátok vagyunk, ugyanazokat a zenéket imádtuk, együtt hallgattuk a lemezeket és mint minden tinédzser, mi is arról álmodoztunk hogy majd turnézunk és koncertezünk. Persze nem gondoltuk volna hogy egyszer idáig jutunk. Tíz évvel később is ugyanazok az emberek vagyunk mint a megalakulásunkkor. Persze kicsit érettebbek lettünk, de ugyanúgy élvezzük azt, amit csinálunk, mint eleinte.

Igaz, hogy Billy Anderson maga ajánlkozott fel a Super Van Vacation produceréül? Milyen volt vele dolgozni, milyen emlékeitek vannak a közös munkáról?

Amikor felvettük az első demonkat, küldtünk neki is egy példányt, mert kíváncsiak voltunk a véleményére – mindannyian hatalmas rajongói vagyunk a munkáinak. Aztán mikor készen álltunk arra, hogy felvegyük a debütalbumunkat, megkerestük, hogy vállalná-e a keverését. Ő pedig nagyon pozitívan állt a kérdéshez és végül úgy döntött hogy leutazik hozzánk Görögországba és vállalja az egész lemez produceri munkáit. Hihetetlen élmény volt vele dolgozni! Tanulni a mesteredtől és rengeteg történetet hallani az amerikai underground hőskoráról – még mindig nehéz elhinni, hogy ez megtörtént.

A Super Van Vacation már rögtön a saját kiadótoknál, az Ouga Booga And The Mighty Oug Recordingsnál jelent meg.

Azt szerettük volna, hogy mi dönthessünk a saját kiadványainkról és a terveink közt szerepeltek speciális csomagok és hasonlók is. Eddig a pontig csak a saját albumainkat jelentettük meg itt, de sok tervünk van és szeretnénk olyan zenekarok lemezeit is kihozni, akiket szeretünk.

A Repeated Exposure To… volt az első lemez, amit már a saját stúdiótokban vettetek fel. Változtatott ez a dalírási és felvételi metódusaitokon?

Ez volt az első alkalom, amikor bőven volt időnk arra, hogy megírjuk, finomítsuk és felvegyük a dalokat. Ezt pedig igyekeztünk kihasználni és a lehető legjobb lemezzel előjönni. Több mint három hónapot töltöttünk a stúdióban, leginkább dalírással telt az idő, de próbáltuk a lehető legjobb hangzást is megtalálni minden hangszer számára.

Az újságírók általában azt mondják, hogy mindig a harmadik lemez a vízválasztó, ott válik el, hogy mire is képes valójában a zenekar. Ennek fényében mit mondanál, a Repeated Exposure To… az esszenciális 1000mods lemez?

Haha, nem vagyok benne biztos, hogy ennek a megválaszolására én vagyok a legmegfelelőbb ember. Szerintem nincs olyan zenész, aki száz százalékig elégedett az éppen megjelent lemezével. Ha sokszor meghallgatod az albumod, óhatatlanul is meg akarsz rajta változtatni dolgokat, megbánod, hogy bizonyos dolgokat nem adtál hozzá vagy vettél el a végeredményből. Remélhetőleg a kritikusok majd azt mondják, hogy a Repeated Exposure To… vízválasztó volt!

A Desertfest nemrég Athénba helyezte át a központját és a görög heavy rock színtér mostanában nagyon izgalmasnak tűnik. Egyetértenél ezzel? A gazdasági válság kihatott rá?

Szerintem jelenleg Görögországban van a legnagyobb európai underground színtér, legalábbis heavy rock tekintetében. Sok az ígéretes zenekar és az emberek nagyon támogatják őket, eljárnak a koncertekre és megveszik a lemezeiket. Persze a gazdasági válság nagy nyomást helyezett a bandákra a felvételi költségek, a merch tekintetében, de arra is inspirálta őket, hogy kreatívak legyenek és jó zenét írjanak. Talán ez az oka annak, hogy mostanában olyan sok jó zenekar alakul Görögországban, az önkifejezés szüksége.

Három nem heavy rock/stoner/doom lemez, amit magatokkal vinnétek egy lakatlan szigetre?

Pink Floyd – Dark Side Of The Moon, Nirvana – In Utero, Funkadelic – Free Your Mind.

KÖVESD AZ A38 BLOGJÁT!
Az A38 hírei, exkluzív anyagok, interjúk, minden a fellépőkről és a kulisszák mögül. Iratkozz fel az A38 Hajó blogjára itt!

Leave a Comment