Signore Crust | Törzsi elszállós, rituális témák, ritmusok
Zenéjük akár egy késő esti tengerpart: Signore Crust
A Signore Crust egy visszhangokkal és rituális elemekkel megspékelt sad surf zenekar. Első három számos EP-jük 2016 májusában jelent meg Centerfold Crush címen. Zenéjük akár egy késő esti tengerpart, ahol a hullámok olykor egymásba ismétlődő gitárriffeket, hangos zakatolást, keleties hangzásokat vagy éppen disco elemeket sodornak a partra. Második EP-jük 2017 tavaszán fog meg jeleni Atlas For The Band címen, melynek mindhárom dala felcsendül majd az A38 gyomrában április 16-án, amikor is a spanyol garázsrock színtér egyik legnagyobb ígérete, a The Parrots előtt játszanak majd. Ennek kapcsán interjúztunk Ménesi Móric gitárossal.
Meséljetek a kezdetekről, hogyan alakult meg a zenekar?
2016 májusában jött ki az első EP-nk három számmal. Pár nappal a megjelenés után egyből színpadra is álltunk és körülbelül egy hét leforgása alatt lenyomtunk három koncertet, a Gólyában, a Tilos Maratonon és a Kolorádón. Tök hirtelen történt minden, volt olyan köztünk aki életében először állt színpadon, de nagyon élveztük. Azóta folyamatosan alakult át a zenekar, tagcsere is volt és jelenleg is változó folyamatban vagyunk, szépen lassan elnyerjük a végleges formánkat.
Kik voltak rátok a legnagyobb hatással?
Kurva sokan: zenekarok, filmek, sorozatok. Ami a gimiben mindenkinek megvolt az az indie vonal: megtudtunk őrülni az Arctic Monkeys-ért, Cage The Elephantért, meg, ami megy a Tesco Discókon azokért. Aztán kinőttük ezt és jöttek más zenék , rengeteg műfajt szeretünk, imádtjuk a punkot, az r’n’b-t, de hallgatunk Ricsárdgírt, Wavves-t vagy pétldául Flume-ot is. Nagy kedvencünk a The Neighbourhood , de tényleg mindig más. Most az új The Drums albumot várjuk nagyon.
Az első EP-teket, a Centerfold Crusht még a Fran Palermo-frontember Henri Gonzoval vettétek fel, ez a lehetőség hogyan jött?
Nem volt köztünk senki aki énekelt volna, viszont volt készen három dalunk szuper szöveggel és hangzásvilággal, ezért kitaláltuk, hogy nem várunk tovább vele és felkérünk valakit az ideiglenes énekesi posztra. Szinte egyből beugrott, hogy Henri hangja mennyire passzolna a számokhoz, ezért megmutattuk neki az ötleteinket és megkérdeztük van-e kedve énekelni rá. Volt kedve, szóval simán ment minden, a végén még bongózott is két számban és nagyon király énekdallamokat talált ki.
Tavaly év végén azt nyilatkoztátok a Recordernek, hogy az új EP-teken begyorsítjátok a tempót és elmentek a keleties, nagyon visszhangos, kicsit rituális jellegű zenék irányába. Az Atlas For The Banddel mennyire valósítottátok ezt meg?
Abszolút sikerült. A Centerfold Crush-on minden szám nagyon lassú és sokkal nyugodtabb, melankólikusabb mint a mostaniak. Annyira begyorsítottunk, hogy már pumpa lábdob meg tapsolás is van az egyik dalban, ami eddig elképzelhetetlen lett volna. Persze a lassú tempót még mindig nagyon szeretjük, csak szeretnénk minden anyagunkon kicsit más zenei világot hozni.
Itthon ezt a fajta rituálisabb-keletiesebb stílust kevesen játszák, titeket miért vonz és melyik hazai zenekarokkal érzitek leginkább a közösséget?
Valószínüleg azért kezdtünk ilyet írni, mert ilyesmi albumokat hallgattunk, meg mert éppen nyár volt amikor megírtuk őket. Itthon például a Erik Sumo Band zenéjében található ilyesmi vagy például a Jü zenekarnál (ami nagyon király) (ők május 14-én játszanak majd az A38-on, Elliott Sharp előtt), ahol nagyon fontosak az ilyen törzsi elszállós, rituális témák, ritmusok. Persze mi ezt sokkal popossabb irányból közelítettük meg, mert van benne ének, meg nem tart egy szám 10 percig de azért érezhető valamennyire. Koncerten van, hogy direkt elhúzunk bizonyos részeket.
Az EP mindegyik számához tartozik majd külön borító és valamilyen vizuál borító is. Hogyan írnátok körbe a Signore Crust vizuális világát?
Végül nem lesz külön mindegyikhez, de éppen most lettünk kész a fő borítóval. Minden vizuált igyekszünk mostmár mi csinálni és élvezzük ezeket a folyamatokat is. Van, hogy egy betűtípus alapján kitaláljuk, hogy milyen zenét akarunk majd a jövőben írni, vagy csak kitalálunk egy hangulatvilágot, amihez kikeresünk egy régi fotót és onnan indulunk el. Szóval a vizuális világunk nagy hatással van a zenénkre, éppen ezért is nézünk sok sorozatot és filmet, tök jó inspiráció egy-egy felirat vagy főcím. Most például kis vizuál videókat is csináltunk az Atlas For The Band számaihoz, illetve klipet is tervezünk, amit szintén mi fogunk megcsinálni pár barátunkkal.
Tervek, álmok, rémálmok?
Minél több stílusban elmerülni és mindig olyan zenét csinálni, ami azonos velünk és az aktuális zenei és vizuális világunkkal. Mi mindig is imádtuk azokat a zenekarokat, akik nem azzal lettek híresek, hogy milyen jól gitároznak vagy, hogy mekkora harmóniát írtak, hanem az ötleteikkel és a menő hangulatvilágukkal tűntek ki. Ilyenek akarunk mi is lenni. Plusz tök jó lenne ha bekerülne a zenénk valami sorozatba vagy számítógépes játékba, a FIFA-ba. Rémálom pedig, hogy nincs kimosva a ruhadarab, amit fel akarunk venni a koncertre.
