The Best Bad Trip | Az ideális rossz trip, ha más ember vagy a koncertünk után

Fiatalok, zeneileg mégis pofátlanul érettek: The Bast Bad Trip

Az egyik legizgalmasabb fiatal hazai zenekar a jazz környékén kalandozó The Best Bad Trip, mely május 19-én egy hasonlóan formabontó együttes, a Gentry Sultan társaságában koncertezik az A38 Hajó Kiállítóterében. Csernovszky Márton basszusgitárossal beszélgettünk.

Fiatal zenekar vagytok, úgyhogy egyelőre nem elcsépelt a kérdés, hogyan indultatok. Milyen kapcsolódásokból, barátságokból, történetekből lett a Best Bad Trip?
Az egész Algériában kezdődött. Elég fiatalok voltunk. 4 éves korunk óta járunk Gassal (dob) és Kristóffal (gitár) ilyesmi helyekre. Az elején még a szüleinkkel mentünk, de a mai napig előfordul hogy jönnek velünk. Jóban vagyunk velük. Mindig más a fő ok, sokszor csak meg akarjuk ismerni ezeket az izgalmas tájakat, de van, hogy direkt a tarajos sülért megyünk, vagy ilyesmi. Vagy mondhattam volna bármit a sül helyett. De nem is ez a lényeg. Az egyik ilyen tripen egy sámán valami genetikai mutációra hivatkozva kristályokkal hintette be a testünket. Akkor született az ötlet, hogy ezt valahogy zenébe kellene önteni. Később aztán Gas bemutatta nekünk Viktort, aki akkoriban gyíkokban utazott. A hüllők remek kapcsolódási pontot jelentettek, tehát nem telt sok időbe hogy megtaláljuk a közös hangot. A kezdetek kezdetén még nagyon más zenét játszottunk mint most. Amikor Benedek (trombita) csatlakozott akkor már kezdtük megtalálni a saját hangunkat. Az egy vicces sztori. Gassal egy véradáson találkoztak. Egy banális tévedés miatt lehetünk most így öten együtt. Véletlenül egy zacsira kötötték őket. A sors iróniája hogy ezzel a vérrel mentették meg hajdani autóbalesetet szenvedett menedzserünket.

Azt mondjátok, hogy „a komolyzene komplexitása nem képvisel se több se kevesebb értéket, mint a punk zene”. Mi volt az alapelképzelésetek a zenei irányról, amikor a Best Bad Trip elindult? Egyáltalán, minek nevezzük azt a zenét, amit csináltok?
Én személy szerint ezt picit átfogalmaznám, mert ez így félreérthető. Nyilván nem akarom Bartók Béla művészetét leértékelni egy punkzenekar szintjére. Inkább úgy fogalmaznék, hogy egyenlő inspiráló erőként hathat ránk egy komplex zene, amiben rengeteg magasművészeti érték van, és egy punk zene, amiben viszont ott van valami rettentő letisztult, elemi energia (ha őszinte zenéről van szó, nem pedig divatmajmolásról vagy stílusirányzatok erőszakolásáról). Amikor elkezdtünk így, körülbelül a mostani felállásban zenélni (Benedek, a trombitásunk a kezdetek kezdetén nem volt benne a zenekarban) nem volt alapelképzelés. Illetve volt: mindenkinek a sajátja. Szerintem, ami egységessé tette a zenekart már a megalakulásunkkor, hogy mindnyájunkat nagyon sokféle zene inspirált és sok minden belefért az “érdemes” kategóriába. Szerettük volna ezeket a zenei éneket egybegyúrni – mindenki hozta azt, ami ő maga, és amit tud, és mindenki megpróbálta eltanulni a másiktól azt, amit nem. Ezért is egészséges az, hogy más-más hátterünk van, de azért mindannyiunkéban van egy kis zene.

Mennyire vagytok tudatosak, amikor zenét írtok? Mennyi az improvizáció szerepe a zenétekben? Mennyire kötött struktúrákkal, megírt darabokkal álltok színpadra?
Ez sok mindentől függ, legfőképp attól, hogy ki írja a zenét, és, hogy az, aki írja, épp milyen hangulatban van. Ha jól tippelek, minden zeneszerzőnél vannak különböző korszakok és mindig más a munkafolyamat is. Az egyik tudatosabb, a másik kevésbé az. És ez a koncertekre is igaz. Az egyik koncertünkön azt tűzzük ki célul, hogy többet improvizáljunk, merjünk kísérletezni, hagyatkozzunk az ösztöneinkre, a másiknál meg, hogy több írott anyag legyen, több ütős téma és kevesebb keresgélés. A nyelvrendszerünkben pedig igencsak jelentős a szerepe az improvizációnak, legyen szó a klasszikus értelemben vett szólózásról vagy pedig a szabad improvizációról, netán irányított improvizációról.

Kik azok a zenészek (vagy nem csak zenészek, hanem zenészek és alkotók), mondjuk az az 5-10, akik az igazodási pontot, pontokat jelentik a számotokra? Mik azok a lemezek, amik különösképpen hatottak rátok?
Az igazodási pontok mindig elbattyognak erre meg arra. És mindig azt érezzük különösképp erős formáló erőnek, aki épp újat ad nekünk, vagy a legjobban inspirál. Ebből rengeteg van, és nehéz embereket száműzni erről a listáról. De persze vannak a jó öreg etalonok, akik fiatalkorunk óta sokat hozzánk tesznek, és akiket igazán rosszul esne lehagyni, például: Bartók Béla, William S. Burroughs, Isaac Asimov, Flea, John Coltrane, Ornette Coleman, John Zorn, Trey Spruance, Richard D. James, Ibrahim Malouf, Kurt Rosenwinkel. Lemezek: Red Hot Chili Peppers – The Red Hot Chili Peppers, Mr. Bungle – Disco Volante, Secret Chiefs 3 – Perichoresis, John Zorn – Spy vs. Spy, The Tuss – Rush Up Edge, Ornette Coleman összes, stb.

Milyen egy ideális Best Bad Trip koncert? Milyen egy ideális legjobb rossz trip?
Hát hogy egy számot sem játszunk ideálisan. Ha sikerül megélni a koncertet és össze is jönnek az előre eltervezett dolgok. És, ha még ezen felül vannak olyan pillanatok, amik minket is meglepnek, akkor azt nevezhetjük ideálisnak. Az ideális rossz trip, ha más ember vagy a koncertünk után, mint előtte. És nem azért, mert kicsit bedugult a füled. Ha megöltünk egy rossz emléket benned. Vagy ha volt katarzisélményed a koncert alatt. A legjobb, ha valaki álmában nem gondolta volna, hogy valaha is fog tetszeni neki ilyesmi zene, és úgy jön el a koncertünkről, hogy szívesen eljönne megint. Vagy, ha egy általunk tisztelt ember azt mondja, hogy voltak kitűnő részek. Vagy, amikor a rokonaink azt mondják, hogy “de jó hogy nem ebben meg abban a zenekarban víziorgonázol”. Minél több jön össze ezekből, annál ideálisabb a hangulat.

„Koncertjeiken a közönség csupán öt barátot lát, akik azt csinálják, amit a legjobban szeretnek: zenélnek”, így fogalmaz a biográfiátok. Mennyire építkeztek, tervezitek a jövőt? Mennyire gondolkoztok zenei pályában? Vagy csak csináljátok, ahogy és ameddig jól esik?
Tervezzük, és haladunk a céljaink felé. És a céljaink jó részét teszik ki zenei célok. Ezeket általában úgy csináljuk, ahogy tudjuk, és az általában jól is esik. Szeretnénk még tanulni, sok-sok pénzt keresni zenélésből, meg minél több és jobb zenei produkciót létrehozni.

Lemezanyagotok még nem készült. Mikorra várható az első?
Terveink szerint hónapokon belül.

A cikk elkészülését a Nemzeti Kulturális Alap Hangfoglaló Programja támogatta.

Hangfoglaló Program       nka_hu

Leave a Comment