Végre egy magyar zenekar, akik gitárt törnek a színpadon: The Beans
King Khan társaságában koncertezik június 12-én az A38 Hajó Tetőteraszán a fiatal hazai gitárpop-kommunitás egyik legígéretesebb zenekara, a garázsrockos The Beans. Vida Áron és Hajnes Bálint arról mesélnek nekünk, hogyan lettek olyanok, amilyenek.
Életetek zenészei és lemezei, akik és amelyek miatt hangszert ragadtatok és dalokat írtok?
Áron: 15-16 évesen kezdtem gitározni, akkor apám megtanított egy Tankcsapda-dalt, de nem annyira tetszett, szóval ugyanazokkal az akkordokkal írtam egy saját dalt, aztán megtanultam a Hiperkarmától az Az kiabál aki fél című számot, ami az első olyan volt, amit magamtól tanultam meg, és azért, mert tetszett. Utána fél évig csak azt játszottam utcazenészként is, egymás után ötször, de meguntam ezt az egyedüljátszós akusztikus dolgot, mert akkor beszippantott egy nirvanás korszak és zajongani akartam. Aztán átestem azon is, és jött a hard rock, Jimi Hendrix, Deep Purple, ilyenek, de az sem ment sokáig. Akkor, 17 vagy 18 évesen meghallottam a YouTube-on Ty Segall Melted című albumát, és ezen keresztül még rengeteg hasonló előadó zenéjét, és ez indított el a zenekarozáson belül azon az úton, amit most járok.
Dalok, melyeket bárcsak ti írtatok volna?
Bálint: Fat Larry’s Band: Act Like You Know.
Áron: Az egész Built To Spill – Perfect From Now On. Irigylem azokat a zenekarokat, amelyek, ha olyan dallamokat játszanak, mint ők, a hangzást mégsem popos, hanem valami egészen fura irányba viszik. Ilyen a Pixies is. Amúgy az I Wanna Be Your Dog, az, ami szerintem nagyon kemény a maga három akkordjával – nagyon sok minden van abban a három akkordban.
A zenekar korábban járt már a Hajón, a velük forgatott kisfilmünk elérhető az A38 Hajó YouTube-csatornáján:
Koncertek, amiket sosem felejtetek el?
Bálint: Nézőként a 2007-es Rolling Stones. Ez volt az első komolyabb koncertélményem. Charlie Watts-ot figyelve találtam ki, hogy dobolni fogok. Ő volt a leghangosabb és ő volt az egyetlen, aki ült, szóval biztos ő a főnök, gondoltam. Előadóként a tavalyi Made In Pécs fesztivált sohasem fogom elfelejteni. Számomra talán az volt a legemlékezetesebb koncertünk. Ja, és persze az első A38-as fellépés az Esti Kornéllal.
Áron: Nemrég voltam Dune Rats-en és Gooch Palms-on. Az tök jó volt, mert olyan volt, mint a YouTube-videókban – az emberek rohangáltak a színpadra és onnan ugráltak le. Nagyon vad volt. Ami meg a saját koncerteket illeti: egyszer, amikor Pécsen játszottunk, volt velünk egy argentin srác, Bruno, akit előző nap ismertünk meg, aztán valahogy megbeszéltük, hogy beszáll pár dalra. Na szóval játszottunk és annyira elvadult a dolog, hogy összetört egy csomó sör a színpadon, borítgatták a kontroll ládákat, bepárásodott az ablak az izzadtságtól, aztán a koncert utolsó dalát félbe kellett szakítani, mert az egyik sör, amit széttörtek az elkezdett folyni a pedál felé és, ha bele folyik a sör a pedálba, akkor vagy elromlik a cucc, vagy úgy megráz az áram, hogy ott halok meg.
Koncertek, amelyek bárcsak sosem értek volna véget? (Akár nézőként, akár előadóként)
Áron: Jó, hogy vége lett mindegyiknek, mert fáradt voltam.
Beans-pillanatok, melyek bárcsak sosem történtek volna meg, de ma már nevetni tudtok rajta?
Áron: A március 15-i hajós bulink.
Bálint: A második A38-as koncert. Mondjuk nevetni a mai napig nem tudunk rajta, még most is érezzük a súlyát. Aki ott volt, tudja, miről van szó, aki nem, de nem is hallott róla, az ne is tudja meg, miről van szó.
Milyen volt az Beans tavalyi éve és mi vár még rátok idén?
Bálint: Az idei év márciusig elég emlékezetes volt, de mostanra egy kicsit leült a dolog. Új anyagban gondolkozunk, mert a régit már iszonyatosan unjuk – én biztosan. Két szám nagyjából megvan, és ha legalább ennyire erős lesz a többi, akkor nem aggódom.
Áron: Szerintem nyugodtan kijelenthetjük, hogy egész jól sikerült 2016. Ahhoz képest, hogy csak egyévesek voltunk, én elégedett vagyok. Most lesz májusban a második szülinapunk, örülök, hogy ez alatt a két év alatt született egy album, amivel tök sok helyre eljutottunk. Idén novemberben remélhetőleg kijön a második nagylemez, és végre valahára egy klip is lesz. Ja, és bevettünk még egy gitárost, Zsoltit (Varga Zsolt – a szerk.), így még zúzosabb lesz a zenekar.
KÖVESD AZ A38 BLOGJÁT!
A cikk elkészülését a Nemzeti Kulturális Alap Hangfoglaló Programja támogatta.
