Anchorless Bodies | Spontánabb és lényegretörőbb
Zeng a haragjuk: Anchorless Bodies
Október huszonötödikén a brit Canvas és az osztrák Tripsitter társaságában mutatja be második lemezét a hazai melodikus hardcore színtér egyik alapzenekara, az Anchorless Bodies! A miskolci band saját bevallása szerint a Testet ölt egy spontánabb és lényegre törőbb album, amivel a zenei spektrumukat is sikerült kiszélesíteni. Erről, a generációs himnuszokról, a Deathwish Records-hoz való szerződésről és még sok másról beszélgettünk Pap Márton énekessel.
Hogyan értékelnétek az Anchorless Bodies eddigi idei évét?
Idén kicsit háttérbe szorítottuk a koncertezést és minden energiánkat abba fektettük, hogy a lehető legjobb dalokat írjuk meg a második nagylemezre. Szerencsére így is sikerült pár nagyon fontos koncerten részt vennünk, például a kanadai Respire-rel való közös buli számomra meghatározó volt, barátaink ugyanis az egyik legjobb lemezt tették le tavaly az asztalra. És természetesen meg kell említeni a Louder Than Bombs support show-n való részvételt is, amely kiemelkedő fontossággal bírt a szemünkben. Az imént említettekkel párhuzamosan pedig a tervezgetés ment a lemezzel kapcsolatban, kezdve a koncepciótól, a fizikai megjelenésen át, a határidők pontos meghatározásáig. Kifejezetten izgalmas időszakon vagyunk keresztül és alig várjuk, hogy megmutathassuk a munkánk végeredményét.
Saját bevallásotok szerint a Harag című számotok minden tekintetben fordulópont volt a zenekar életében. Kifejtenétek ezt?
Számos tekintetben mérföldkőként tekintünk a Haragra. Korábban valamiért sosem vágtunk bele a klipkészítésbe, azonban amikor megszületett ez a dal, rögtön leesett mindenkinél, hogy megvan benne az a bizonyos plusz. Tudod, az az érzés amikor először hallasz valamit és már az első hallgatásnál érzed, hogy ezt még többször akarod és azonnal. Belőlünk legalábbis ilyen érzéseket váltott ki és a visszacsatolások alapján nem mi vagyunk az egyetlenek akik így vannak vele. Amikor a zenei alap készült, a bevett szokás szerint elkezdtem hozzá írni az angol szöveget (szerintem meg is van valamerre egy korai vázlat, érdekes lehet ráolvasni hogyan hangzana úgy), de valahogy sehogy sem illet a szám hangulatához ami jött belőlem, nem voltam abszolút elégedett az ötleteimmel. Aztán egyszer csak beugrott az első sor és az egész szöveg pár óra leforgása alatt kitört belőlem, egymás után jöttek a gondolatok és szófordulatok. Ez volt az a pont, amikor rádöbbentem, hogy a korábbi vélekedésemmel ellentétben, sokkal jobban illetve változatosabban ki tudom fejteni a mondandómat az anyanyelvemen. Szerencsére a többiek és a közönség is pozitívan fogadták a változást, így egyik részről sem volt kérdés, hogy mi az a vonal amit folytatnunk érdemes.
Mennyire értetek egyet azzal, hogy a Harag egyfajta generációs himnusz? Mi járt a fejetekben a következő soroknál: „eljött a mi napunk, zengjen a haragunk”?
Nagyon hízelgő a kifejezés és szeretném ha tényleg így lenne, azonban szerintem még számos emberhez nem jutott el, így talán nem birtokolhatja jogosan ezt a titulust. Azt azonban látjuk, hogy a célját beváltotta és nagyon sok visszajelzést kapunk különféle helyekről, hogy mennyi erőt adott neki ez a dal és segítette a nehéz időkben. Ha ebben a pillanatban vége lenne a zenekarnak, már megérte volna csinálni az egészet, hiszen pontosan ezért létezünk, hogy valamilyen pluszt adjunk a hallgatóságnak. Természetesen úgy, hogy mi is a szívünket tesszük bele és élünk-halunk azért amit csinálunk. Az „eljött a mi napunk, zengjen a haragunk” strófának tulajdonképpen az egész mondanivaló nyomatékosítása a célja, mintegy katarzisként kitörve a nap mint nap felgyülemlő elfojtott indulatokkal szemben. Muszáj leszögeznem, hogy a zenekar az erőszak minden formáját elítéli, így az említett sor véletlenül sem tettlegességre sarkall, csupán arra mutat rá, hogy nem szabad hagyni hogy belülről őröljenek fel minket ezek a negatív érzések.
Mikor kezdetetek el dolgozni a második nagylemezeteken, a Testet öltön? Mennyiben voltak mások az inspirációitok, a dalszerzési metódusaitok ahhoz képest amikor az Everything Might Fall Apartot írtátok?
Mivel tudjuk magunkról, hogy elég lassan halad a dalszerzés, kicsit nyomás elé helyeztük magunkat és még tavaly nyáron lefoglaltuk idén júniusra a stúdiót. Ezzel nem engedtük magunkat elkényelmesedni és korábban is már felfigyeltünk arra, hogy teher alatt születnek a legjobb ötleteink. Ez alapvetően azt is magával hozta, hogy egy spontánabb és léyegretörőbb lemez született, bár ez köszönhető a zenei preferenciáink változásának is. Ahogy korábban is említettem, mindannyian kicsit besokalltunk a rendelkezésre álló keretektől, így az egyedüli motivációt abban találtuk, hogy kiszélesítsük a zenei spektrumunkat. Persze nem komplett stílusváltásról beszélünk, de szerintem egyértelműen érezni a különbséget. Nem közvetlen zenei behatásokról beszélek, de azáltal hogy mindannyian rommá hallgattuk a korai Oathbreaker lemezeket és a Birds In Row, Nails, diszkográfiát (számos egyéb mellett persze), akarva-akaratlanul más végeredmény született, mint az eddig megszokott munkáink. És mindannyian nagyon elégedettek vagyunk a végeredménnyel szerencsére. Örülünk, hogy egy ilyen lemezt sikerült letenni az asztalra, a fogadtatástól teljesen függetlenül.
Közel három év távlatából hogy viszonyultok egyébként az Everything Might Fall Aparthoz?
Nekem már gondjaim akadnak a végighallgatásával. (nevet) De szerintem a többiek is így vannak vele. Ahogy mondtam, egy természetes zenei fejlődés figyelhető meg a munkánkon, amelynek köszönhetően már más szemmel tekintek az EMFA-ra. Nagyon jó és különleges emlékek kötnek hozzá, de az én szememben már a Testet ölt az, amiről az Anchorless Bodies szól.
Az Anchorless Bodies jelentése nagyon szabad fordításban „horgony nélküli testek”, míg az új album címe Testet ölt. Ilyen módon hogy kapcsolódik egymáshoz a két elnevezés?
Nagyon jó megvilágítás, azonban meg sem fordult ez a kapcsolat a fejemben. A lemez koncepciójához egy nagyon találó és sokféleképpen értelmezhető címet szerettünk volna találni és szerintem ez maximálisan sikerült is. Anélkül, hogy nagyon belemélyednék a filozofálásba, egyrészt megközelíthető úgy is, hogy a keserű gondolatok egyszerűen testet öltenek ezen a lemezen, hangszerek kíséretében életre kelnek. Másrészt ugyanezen gondolatok, méyebb jelentéstartalmukat tekintve megölték a testet, a mi testünket, bárki testét, aki kapcsolati hálót tud értelmezni ilyen formában. Harmadrészt viszont úgy is értelmezhető, hogy feloldozást nyújt, összevarrja, összeölti a széthullott testet, erőt adva a mindennapokban és nehéz helyzetekben. Mindig is szerettem a kevésbé direkt fogalmazást, hogy a hallgató maga dönthesse el mit is jelent neki az adott zenemű.
Szövegileg milyen irányba indultatok el a Harag/Inspiration/Home-hoz és az Everything Might Fall Aparthoz képest?
Egészen új kihívás elé kellett néznem, hiszen egy egész lemeznyi magyar szöveget úgy összeállítani, hogy elégedett is legyek vele, utólag visszagondolva elég embert próbáló feladat volt. Teljesen más aspektust kellett alkalmaznom, mint az angol szövegeknél. Egyrészt sokkal nagyobb hangsúlyt kellett fektetnem a rímekre, valamint azt is figyelembe kellett vennem, hogy bármennyire is rajongója vagyok az indirekt fogalmazásnak, egy koherens egészet alkosson az egy-egy dalhoz kapcsolódó mondanivaló, ne csak értelmezhetetlen katyvasz legyen a végeredmény. Tartalmát tekintve valóban megélt és esetenként elképzelt belső vívódások kivetülése ez a dalcsokor, mellyel úgy gondolom hogy bárki megtalálhatja a közös nevezőt és személyes élethelyzetébe ültetheti azt. A célom mindig az, hogy adjak az embereknek egy gondolati pluszt, ami megfogja őket, amibe esetleg tudnak kapaszkodni. Ha akár csak egy pár esetben is sikerül ez, már elégedett vagyok mindennel amit csináltunk.
Október huszonötödikén mutatjátok majd be a lemezt a Canvas és a Tripsitter társaságában, mire számíthatunk majd az este folyamán?
Természetesen az egész lemez terítéken lesz, plusz készülünk egy pár régebbi szerzeménnyel, hiszen bármennyire is szeretnénk az új lemezre fókuszálni, nem szakadhatunk el a gyökereinktől, büszkék vagyunk rájuk és szeretjük őket játszani. Nagyon izgatottak vagyunk az estével kapcsolatban, hogy megmutathassuk az új szerzeményeket is élőben. Plusz a Canvas és Tripsitter társasága is nagyon megtisztelő az este folyamán, így kétségkívül hatalmas buliban lehet része a közönségnek.
A Testet ölt fizikai formátumban is megjelenik majd, erről mit lehet tudni?
Hatalmas vinyl rajongó vagyok, így minden egyes anyagunknál (az első demot leszámítva, arra inkább még szárnypróbálgatásként tekintünk) ragaszkodom ahhoz, hogy ebben a formában napvilágot lásson. Ezen belül a speciális formátumok a gyengéim, így igyekszem én is valamilyen különlegességgel előrukkolni minden alkalommal. Az első EP-nél a madártollak segítettek a turbózásban, a legutóbbi Harag/Inspiration/Home-nál pedig fadobozos verziót készítettünk, így a mostani anyaggal muszáj rátenni még egy lapáttal a dologra úgy érzem. Pláne annak tükrében, hogy valóban a zenekar esszenciájakét tekintek az anyagra. A pontos részleteket nem szeretném elárulni (ha eseteleg korábban jelenik meg a cikk, minthogy az előrendelés beindulna), de annyit talán mondhatok, hogy nem fog csalódni, aki szereti a színes vinyl-eket, kedveli a könyveket, imádja a gyönyörű természet képeket és szeretne egy különleges és nagyon limitált kiadványt tartani a polcán.
Tervek, álmok, rémálmok?
Mindenképpen az új lemez „népszerűsítésén” szeretnénk dolgozni az elkövetkezendő időben, amit aktív koncertezéssel fejelünk majd meg, mind itthon, mind pedig külföldön egyaránt. Konkrét álmaink úgy gondolom nincsenek, ha értő, befogadó és támogató fülekre talál a munkánk, már megérte az egészet csinálni. Persze azért jó lenne előbb utóbb a Deathwish records-hoz leigazolni, haha. Rémálmaink egyike pedig, hogy teljes érdektelenségbe fullad a közönség részéről amit csinálunk és totálisan elvesztjük a motivációnkat. Azt hiszem ez a legrosszabb dolog ami történhet velünk.
A cikk elkészülését a Cseh Tamás Program és a Nemzeti Kulturális Alap támogatta.
