Bajdázó | Rendszeren kívül

November 18-án mutatja be az A38 Hajó Kiállítóterében Boldog a hegy című új lemezét az alig kategorizálható, sajátos zenében utazó Bajdázó. Gugyella Zoltán basszusgitárossal beszélgettünk.

Hogyan indult a Bajdázó? Hogyan találtatok egymásra? Hogyan alakult ki, milyen ihletekből, milyen hatásokból állt össze az a zene, amit börzsönyizenének neveztetek? És, tényleg, miért börzsönyizene?
Zsiga, Ákos és én már korábban is barátok voltunk. 2009-ben kezdtük el a Bajdázót, persze már korábban is voltak közös zenekarok, például Zsiga és én már 1989-ban együtt játszottuk a rakenrollt a pesti klubokban. A Bajdázó Zsiga ötlete volt és kezdetben „klasszikus” folkot játszottunk. Aztán 2011-ben, amikor hárman maradtunk, elkezdtünk kísérletezni. Így született meg a Lekapcsolom… album, ami viszonylagos ismertséget hozott a zenekarnak. Mivel elég nehézkes volt meghatározni a zenekar stílusát, Zsiga egyszer előállt a „börzsönyizene” megjelöléssel, ami aztán megtetszett a médiának is.

Hogy ne csak a zenéről beszéljünk: összességében mik azok a művészeti teljesítmények, előadók, zenekarok, filmek/filmesek, irodalmárok/könyvek, vagy akár más művészeti produkciók, produktumok, alkotók, akikkel definiálhatjuk a közös világotokat?
Mindhárman eléggé eltérő zenéket hallgatunk és szinte nem is jut eszembe olyan zenei világ, ami közös pont lenne mindannyiunknál. Zsiga a folk, a jazz és a klasszikus rock and roll/blues irányából jön, Ákos főleg az ambientet kedveli én pedig a Beatles, Radiohead, shoegaze tengely körül keringek. Ebből jött ki a Bajdázó.

Jó darabig úgy tűnt, hogy nem lesz többé Bajdázó, aztán mégis lett. Mitől nem akart lenni, és miért lett mégis? Mi történt, ki merre haladt, ki mit csinált a külön töltött időszakban?
Ezt Ákos fogalmazta meg a legjobban egy, a Kulter.hu-nak adott interjúban:
A Bajdázó régóta nem létezik, és bizonyos értelemben most sem létezik. Nem aktív zenekar. Ennek a hibernált állapotnak több oka is van, amelyek részben magántermészetűek, részben publikusak. Már amennyiben ez az egész bárkit is érdekelhet. A zenekar valóban befejezte az aktív működését úgy három és fél éve, mégsem szűnt meg, talán azért nem, mert egyszerűen nem tud megszűnni. A nem működő Bajdázó búvópatakként mégis létezett, nem tudom, hol, de létezett. Közben pedig viszonylag aktívvá vált a horhos, amelyben egy ideig a Bajdázó utolsó felállásának háromnegyede részt vett. A horhos persze nem a dalformákból építkezett, hanem az ambientes atmoszférákból. Zsiga, a Bajdázó énekes-dalszerzője az elmúlt években írt azért néhány új dalt. Megmutatta, elkezdtünk dolgozni velük, és lett aztán ez az új lemez.

Hogyan állt össze az új Bajdázó lemez? Mennyire volt könnyű vagy nehéz alkotói folyamat? Hogyan zajlott a dalszerzés és aztán a stúdiómunka? Halmos András személyében új tag is érkezett. Ő hogyan került a zenekarba?
A lemezen hallható hat dalból ötöt Zsiga hozott, egy ambientes darabot pedig Ákos. Az egyszál-gitáros verziókat addig csiszoltuk a próbákon, amíg kellően „bajdázós” lett a hangzás. A keverés és a végleges hangzás kialakítása az én feladatom (illetve inkább azt mondanám, hogy a kedvenc időtöltésem), ahogy ez a korábbi lemezeknél is történt. András csak ezután jött a képbe: hallotta, hogy lemezt csinálunk és jelezte, hogy szívesen dobolna rá. Szaván fogtuk és a dobsávok feljátszásával elég jól összeállt az anyag. Furcsa, hogy a dobok a legvégén kerültek a felvételre, miután a zenei alapok és az ének már készen volt.

Merre tovább? Mik a Bajdázó terveire a közeljövőre? Álmok, rémálmok, titkos tervek?
Nincsenek terveink, most a lemezbemutatóra készülünk, ami az A38-on lesz, azután nem tudjuk mit hoz a jövő. Ha lesz igény rá, lehet, hogy lesznek máshol is koncertek, de mivel eléggé rendszeren kívüliek vagyunk, az is lehet, hogy megint eltűnünk egy időre. Én személy szerint annak örülök a legjobban, ha minél több emberhez eljut a zenénk, mert meggyőződésem, hogy sokan vannak még olyanok, akiknek adna valamit a Bajdázó zenéje, de ezidáig még nem is hallottak róla.

Leave a Comment