30Y | A zenekarcsinálás nem egydimenziós

Interjú Beck Zoltánnal az A38-as 30Y-fesztivál előtt

November 21-től 25-ig közel egy teljes hétre az A38 Hajóra költözik a 30Y, hogy különféle programokkal, az 30Y-hoz szorosabban vagy lazábban kötődő programokkal rajzolja körbe a saját világát. Beck Zoltánnal beszélgettünk.

Hogyan jött az ötlet, hogy egy hétre vegyétek birtokba az A38 Hajó fedélzetét?
Valahogy mindig elléptünk az elől, hogy a zenekart, és itt nem csupán a 30Y-ra, hanem a zenekarcsinálásra általában gondolok – egydimenziósnak lássuk. Engem a jelenlét érdekel: hogy miért van az, hogy egy kép, regény, fotó, dal vagy zenemű, színházi játék vagy film egy adott pillanatban képes a teljes univerzum kitöltésére. Még pontosabban: hogy az a teljes univerzum egy adott pillanatban. És az is érdekel, mennyi is az a pillanat: egy-két perc vagy óra, egy nap, egy hét? Élő dolgot csinálunk, olyat, ami általunk jön létre, és addig létezik, amíg mi magunk benne állunk ebben a pillanatban.

De messziről indítottam, ugye? Szóval a Hajó különleges tér, komplex metaforája a létezésnek: egy stabilnak tűnő építmény, amely egy nagyváros emblematikus eleme. Mégis bizonytalan: az állandóan változó folyón áll, maga is ellentmondásos. Egy hajó, ami nem megy sehová, de a hajótestben mégis beutazhatod az egész világot. De azt hiszem, ennél egyszerűbben gondoltam el először: azt gondoltam, szeretnénk megmutatni, mit gondolunk mi 30Y-nak, azon túl, hogy dalokat írunk és játszunk.

Milyen programokat várhat a közönség ezeken a napokon? Miért pont ezeket hozzátok el erre a minifesztiválra?
Inkább majdnem-fesztiválnak nevezném, amit csinálunk. Megkérdeztük azokat az alkotó társainkat, barátainkat, akikkel évek óta, vagy akár egy évtizede együtt dolgozunk különböző módokon, hogy volna-e kedvük velünk egy ilyen koncentrált együttlétre. És ők igennel válaszoltak. Úgyhogy hozunk színházi előadásokat: a Nézőművészetit Kapával, Pepével, Thúróczyval, Matta Lóri Novecentóját, a Karaván Színház Spiró-előadását, Takács Béla és Pamuki Krisztián kiállítását. Csinálunk Made in Pécs napot fiatal pécsi zenekarokkal, meghívtunk még egy csomó zenekart, többek között a Sorbonne-t, a Mongoozt vagy az Óriást, itt lesz Chris Dahl barátunk Párizsból, akivel először 2004-ben álltunk színpadra, lesz Pécs special Random Trip, lesznek pécsi író és színész barátaink. És közben mindenféle, a közönséggel közös dolgokat csinálunk: például pólógyárat, miközben klipet is forgatunk. Alighanem nincs művészeti ág, ami így vagy úgy ne jelenne meg a hajón ezen a héten.

Melyik estet várod a leginkább? Melyik a legkülönlegesebb? Melyik a legnagyobb kihívás?

A Bezzeg a Kurva Beckek mindig különleges élmény a számomra. Egyfelől azért, mert az öcsémmel ketten vagyunk csak színpadon, másrészt meg, mert ezt a koncertet nagyon ritkán játsszuk: idén egy koncertünk volt az Ördögkatlanon. És nyilván az a helyzet, hogy a 30Y koncertek is tényleges kihívást jelentenek, hiszen egymást követő napokon három különböző repertoárú és karakterű koncertet játszunk majd.

Milyen – ha úgy tetszik – tematikus felvetés több napra belehelyezkedni egy sajátos térbe? Mennyire számoltatok és éltek majd a Hajóval mint sajátos terek összességével? Milyen viszonyba kerül ezeken a napokon a popzene és az építészet?
Jó néhány helyszínbejáráson, technikai egyeztetésen vagyunk túl. Arra törekedtünk – közösen a Hajóval –, hogy minden teret belakjunk: a hajógyomor, az orrbár, a kiállítótér egész héten pörög, ráadásul folyamatosan változnak is a terek – az előadások igényeinek megfelelően. Ez alighanem nézőként is izgalmas: hogyan alakul át egy ültetett nézőteres színházi tér egyik óráról a másikra koncerthelyszínné. Ez egyébként a technika számára is komoly kihívás, állati nagy munkát végzett eddig is a hajó csapata, nem győzöm nekik megköszönni a törődést, türelmet és odafigyelést.

Tavaly jelent meg a zenekar legutóbbi lemeze, a meglehetősen bátran kísérletező Dicsőség. Alkotói fázisban vagytok-e éppen? Mikorra várhatóak új 30Y-dalok és merre haladtok tovább az előző albumhoz képest?
Ez a lemez nagyon fontos a számunkra, nem adják magukat könnyen a dalok – legalábbis az élő megszólalás tekintetében. Ráadásul valahogy viszonyba kell hozni a sok-sok ezeket megelőző dallal, hogy a koncert képes legyen elbeszélni valamit, egyben maradjon. Ez pedig állandó újraértelmezésre kényszerít minket a többi dalra vonatkozóan is. Bármit is csinálunk, az mindig rákérdezés a 30Y minden elemére – az azt megelőzőkre és a rákövetkezőkre is. Nem önálló dalokban gondolkodom, inkább történetet mesélek, aminek annyi fejezete van, ahány dalunk – és ez mostanra egy saga, több, mint százötven fejezettel.

Bő másfél évtizedes zenekar vagytok – egy ilyen több napos, különleges eseménysorozatot akár úgy is értelmezhetünk, hogy ez egyfajta házi feladat a tűz, a frissesség ébrentartására. Vagy éppen fordítva? Azért jön egy ilyen ötlet, mert bő másfél évtized után is friss és kreatív a közösség? Egyáltalán, mennyire feladat az, hogy “élesen” tartsátok az együttest?
A számomra csak akkor van zenekar, ha annak jelenideje van. Minket nem a múltunk érvényesít, hanem a mindig aktuális jelenünk. Ezért aztán nem a tekintélyünket akarjuk cipelni mindenhová, hanem érvényes dolgokat csinálni. Ha ezt nem tudjuk, ha a jelenben közlésképtelenné válunk, mindegy, hogy hányan smároltak az első slágerünkre.

A cikk elkészülését a Nemzeti Kulturális Alap Hangfoglaló Programja támogatta.

Hangfoglaló Program       nka_hu

KÖVESD AZ A38 BLOGJÁT!
<a href=”http://blog.a38.hu/feed/” target=”_blank” rel=”noopener”>Az A38 hírei, exkluzív anyagok, interjúk, minden a fellépőkről és a kulisszák mögül. Iratkozz fel az A38 Hajó blogjára itt!</a>

Leave a Comment