Készülő lemezébe ad betekintést pénteken az A38 Hajón a colorStar
Kislemezbemutatóval érkezik az A38 Hajóra a colorStar. Mindeközben készül már az új album is. Szalay Péter gitáros-dalszerzővel beszélgettünk.
Tavaly 20 éves születésnapját ünnepelte a zenekar. Volt annak a pillanatnak valamiféle korszakzáró jellege, vagy egyszerűen csak „megálltatok” egy pillanatra?
Igyekeztünk megadni a módját, ami az A38-as koncerttel és az elkészült kisfilmmel szerintem sikerült is. Nagyon jól esett, hogy a jegyeladások alapján akár két előadást is csinálhattunk volna. Az utolsó igazán nagy korszakzárás amúgy 2012 körül volt, amikor két, addig meghatározó tag – Farkas Zoltán és Szinovszki Márton – hagyta el a zenekart. Most már az új perióduson belül nyithatunk egy remélhetőleg még újabb korszakot, aminek a hívószava az aktivitás, az intenzívebb jelenlétre törekvés lehet. A születésnapi film konklúziója is ez: nem nosztalgiázni szeretnénk, egyszerűen csak megadjuk a módját az ünnepnek, és megyünk tovább. Az ötleteket, a kreativitást tekintve rengeteg tartalékkal rendelkezik a zenekar.
A legújabb colorStar-dal:
Dalokat játszó zenéből érkeztetek, a colorStar valamiféle ellenreakcióként is született, leginkább azzal az igénnyel, hogy onnantól valami mást csináljatok, mint addig. A colorstarra jellemző folyamatzenés narratívákhoz képest aztán pár éve visszaszivárgott a dalforma. Mesélnél erről a folyamatról?
A 90-es évek végi, 2000-es évek eleji nagy acid-hullám hatalmas ízlés- és felfogásbeli változást hozott nálunk, olyannyira, hogy a korszak „hagyományos” rockzenéje nagyjából-egészében szinte teljesen elment mellettem, sőt egy időben az egész műfaj valami avítt, anakronisztikus dolognak tűnt számomra, annyira beszippantott a folyamatzenék, az elektronikus hangszerelés világa. Ennek ellenére a colorStar mindig is a tradíció és a modernitás ötvözetében utazott, nyitva hagytunk kapukat, tehát már az elején sem játszottunk tisztán instrumentális zenét, az éneknek volt helye már az első két albumon is. Aztán a harmadik lemeztől kezdve egyre fajsúlyosabbá vált a jelenléte – egyszerűen érzésből így alakult, egyre inkább kívánták az éneket azok a témák. Aztán ahogy lassan visszaszivárogtak nálunk is a dalközpontúbb zenék, egyre tudatosabban törekedtünk az ének jelenlétére és a szövegvilág kialakítására.
A mostani koncert kislemezbemutató, de közben készül a zenekar új nagylemezanyaga is. Mikorra várható a megjelenés és mire számíthatnak a hallgatók? Hogyan dolgoztok az új anyagon?
Úgy tűnik, hogy az új album készítésével kapcsolatos teendők – a zeneszerzés, a szövegírás és a stúdiómunkálatok – oroszlánrésze ezúttal elsősorban rám hárul. Ennek egyrészt kifejezetten örülök, mert régóta voltak dolgok, irányok, amiken változtatni szerettem volna a colorStar-lemezeken, és most talán lehetőségem is nyílik rá, másrészt a colorStarra jellemző állandó kísérletezés, dús hangszerelés miatt ez óriási feladat. Persze a lehetőségeihez mérten mindenki odateszi magát, bedolgozik, ha épp kissé kaotikus életszakaszban van is a zenekar – Máté Szabi például két remek alapötlettel gazdagítja az új koncepciót, és Sándor Dani is beszállt a szövegírásba. A megjelenés őszre várható.
JEGYVÁSÁRLÁS
Nemrég szintén nekünk meséltél a téged ért legfontosabb zenei hatásokról. Most, miközben készül az új Colorstar-album, mik azok a zenék (vagy nem csak zenék, hanem más művészeti produktumok), amik hatnak rád?
Először is saját magunkhoz, az első három albumunkhoz fordultam inspirációért, valahogy azt a vonalat szerettem volna továbbgondolni, visszakanyarodni egy instrumentálisabb irányba. Aztán, ahogy telt az idő, egyre jobban beindult a fantáziám, és azt vettem észre, hogy mindegyik dalhoz született ének és szöveg egyaránt – szóval rá kellett jöjjek, hogy az a bizonyos korszak – legalábbis egyelőre és abban a formában – most nem fog visszatérni. A szövegek mentén ugyanakkor egy olyan egységes koncepció kezdett kirajzolódni, aminek alapján, megfelelő mennyiségű idő, anyagiak, és kapacitás birtokában most akár egy filmmel megtámogatott konceptalbumot is kihozhatnánk. A sztori egy cyberpunk-geek karakter története lenne, aki besokall a virtuális valóságoktól, egyre jobban elvész ezek labirintusában, egyre inkább szimulációnak érzi magát és a világot is, paranoiás szorongásait pedig a tudomány teóriái, felfedezései csak még jobban meg- és felerősítik (kvantumfizika, szimulációs elméletek, sötét anyag, stb.).
Részben az inspiráció is innen származik: elsősorban a modern fizika észbontó világából, illetve ezek társadalmi hatásaiból – Sophia, az állampolgárságot nyert robothölgy például egy teljes dalt kap az albumon. De nagyon fontosak a filmélmények, (Szárnyas fejvadász 1- 2, Ex Machina, Csillagok között, Mátrix, Truman Show) és talán még fontosabbak az olyan sorozatok, mint a Mr. Robot, az Utópia, a Fekete tükör vagy a Stranger Things.
Ami meg a zenét illeti, mindezek kapcsán elkezdtem tanulmányozni, újra felfedezni a rock hasonló indíttatású nagy klasszisait: a Pink Floyd-féle The Wall, és Pink, a főhős figurája a legkézenfekvőbb analógia, ám ott vannak a Bowie-perszónák, Halloween Jack, a Thin White Duke, vagy az Outside album, aztán Tommy (Who) vagy a Rael-figura a Genesis Lamb-jéről.
Hangzás, hangulat szempontjából a modern cuccok mellett főleg a new wave inspirált, a proto new wave berlini Bowie-Eno-albumok mellett az ezek nyomán felemelkedett nemzedék, és ha csak egész rövid kis motívumok erejéig, de itt ott felbukkan a repetitív-kortárs világ is. De egyes dalokban megjelenik a world music-hatás is, az arab zene, a sivatagi blues, sőt, a készülő kislemez egyik dalában még a gospel, és a Primal Scream stones-os korszaka is felmerült.
Mik az idei év legfontosabb tervei a colorStar számára?
Természetesen az új album, és a hozzá kapcsolódó események, tartalmak megvalósítása, év vége felé pedig az idén húsz éve megjelent első, Heavenicetrip! album köré szeretnénk egy nagyobb szabású előadást összehozni.
