Szeder | Erzsi nénitől Lianne La Havasig

Új dalokkal és a már jól ismert régiekkel érkezik az A38 Hajóra május 25-én Szeder-Szabó Krisztina, akivel eddigi pályafutását néztük át tüzetesen.

Először is tisztázzunk egy lényeges kérdést. Miért vagy te Szeder?
Anyukám vezetékneve a Szeder, amit felnőtt fejjel vettem fel a Szabó Krisztina mellé, mert abból csak a gimis osztályomban is volt még egy. Tehát családi kötődésem is van hozzá, másrészt tetszett a szó hangzása, illetve egy izgalmas gyümölcs, egyszerre édes és savanyú, és nyomot hagy maga után. Innentől kezdve meg már minden adta magát.

Mesélted valahol, hogy indie/rock-rajongó voltál (és még az is lehet, hogy ma is az vagy), mégis a finomabb, akusztikus zenélés mellett kötöttél ki. Hogy alakult így?
Alapvetően most már a koncerteken, mint a második lemezemen is, elektromos gitáron is játszom. De egy ideig valóban túl sok volt a “hangos” zene, a megnyugtatóbb hangzásra volt szükségem. Egy idő után azonban elkezdett hiányozni a hangoskodás, úgyhogy most teret engedek mind a két igényemnek.

Kik a dalszerző-énekes kedvenceid, kik inspiráltak, inspirálnak leginkább erről a térfélről?
Lianne La Havas a legújabb kedvencem, aki mind szövegileg, mind zeneileg nagyon be tud találni. A franciák közül Camille, benne azt szeretem, hogy nagyon kreatív és újító, és képes nagyon megőrülni. A másik nagy kedvencem, amit rommá hallgatok, bár ez zenekar, nem dalszerző-énekes kategória, a Young The Giant.

Mi volt az az első pillanat, amikor az érezted, hogy „na, akkor tényleg zenész lesz belőlem”? Mik voltak a pályafutásod legfontosabb indító lépései és mérföldkövei?
Az első mozzanat az volt, amikor a francia szak után elkezdtem a Kőbányai Zene Stúdióban tanulni, ugyanis ez volt az első időszak, amikor hivatalosan is csak a zenével kellett foglalkoznom. Aztán amikor először konstatáltam, hogy tényleg a zenéből élek, és nem kell már más melókat elvállalnom a megélhetéshez. A mérföldkövek: amikor elkezdte játszani a Reggeli dalt a Petőfi Rádió és hirtelen sok emberhez eljutott a zeném, a tavalyi teltházas müpás koncertünk, illetve azok a koncertek, ahol érzem, hogy egyre nagyobb tömeg mozdul a dalaimra, és egy közös flow-élmény tud kialakulni, mint a tavalyi akváriumos vagy kobucis koncert.

2014-es első kiadványod egy EP volt – miért nem kerekedett belőle nagylemez?
Az a lemez közösségi finanszírozással jött létre, ezért egyrészt voltak anyagi keretei, másrészt akkor még nagyon friss volt a formáció; nem szerettem volna még nem összeért dalokat rakni rá. Alapvetően elég gyorsan szerettem volna egy jó minőségű anyagot, hogy utána legyen egy jó referenciánk, és el tudjunk kezdeni koncertezni.

Akkoriban számtalanszor kerültek elő veled kapcsolatban a „franciás” és „sanzonos” jelzők. Milliószor meséltél arról – most is említetted -, hogy francia szakos voltál, de hogy találtál rá erre kultúrára, honnan a kötelék?
Gimnáziumban találtam ki tízedikben, hogy inkább franciát tanulnék német helyett. Egy nyár alatt bepótoltam két évnyi anyagot, majd annyira jó tanárhoz kerültem, hogy egyből az OKTV-re készültünk, ahol nyertem is. Erzsi néni volt az, aki a francia kultúrát először megszerettette velem. Aztán ez utazások és a francia szak révén mélyült. Érdekes, mert azóta sokszor megkaptam, hogy olyan “franciás” fejem van. Azért most már nem főleg innen gyűjtöm a zenei inspirációimat, de valószínűleg mindig kicsit át fog hatni ez a franciás érzés, még ha nem is tudok róla.

A második lemezeden – ami, ha úgy vesszük, tulajdonképpen az első – kifejezetten markánsan változott a hangzásod is, meg egyáltalán a dalszerzői-szövegírói világod. Odalépősebb lett, elektromosabb, sokszínűbb, néhol poposabb, a szövegek pedig bátrabbak és személyesebbek. Mi mindennek volt köszönhető ez a változás és színesedés?
Nagyon megváltozott az életem, ahogy betörtek a Reggeli dallal az első sikerek. Elkezdett az egész környezetem megváltozni, én is nagyon sokat változtam, és minden, addig elnyomott részem és érdeklődési köröm feltört belőlem. Így lyukadtam ki újfent az elektromos gitárhoz, és mertem bátrabb szöveges és zenei megoldásokhoz is nyúlni. Ha tetszik, jobban magamra találtam, bár ez a folyamat folyamatosan tart, és kell is hogy tartson.

Mi minden történt veled az elmúlt két évben? Részt vettél például egy külföldi dalszerzői kurzuson. De minden bizonnyal más fontos dolgokról is be tudsz számolni.
Megjelent a második – vagy ha úgy vesszük első – lemezhez két videóklip, a Feri fenekéhez és a Kezem a hátadonhoz. Elég sok felé adtunk koncertet, hogy vigyük a hírét a lemeznek, mint ahogy azt fent említettem is a mérföldköveknél. Ezenkívül idén februárban kijött egy francia lemezem is C’est d’air címen, ahol az eddig meg nem jelent, régi dalaim szerepelnek, amik nagyon sanzonosak, illetve az egyéb franciás hangulatú dalaim franciára lefordítva. Ez egy régi tervem volt, ugyanis elég jó nyitási lehetőségnek érzem külföld felé. Közben pedig a zenekar is megújult körülöttem.

A hajós koncertre új dalokat is ígérsz. Hogy állsz az új lemezzel? Mikorra várható?
Nagyon sok új dalötletem van, de még idő, amíg összeállnak. Megint kacsintgatok új irányok, illetve új hangszerek felé is. Ősszel tervezünk kijönni minimum egy kislemezzel, aztán majd kiderül, hány dal érik be addig.

Mik a terveid az idei évre? Hogy fog kinézni a nyári szezon?
A fent említett terveim mellett a megújult zenekar által adta lehetőségek kiaknázása, még dúsabb hangzás elérése, még profibb színpadi megjelenés. Szerencsére sok felé megfordulunk a nyáron, ahol ezt “gyakorolhatjuk”.

Leave a Comment