Grandpierre Attila | MINDEN IDŐK
Karácsonyi nagykoncertjére készül az őserőkhöz visszanyúló Vágtázó Csodaszarvas
Már mondhatjuk, hogy szokásához híven idén is az A38 Hajón ad karácsonyi koncertet a Vágtázó Csodaszarvas. Grandpierre Attila gyökerekhez visszatérő, ősi energiákat életre hívó zenekara december 7-én, pénteken lép fel nálunk – ennek apropóján kerestük meg a frontembert, hogy meséljen nekünk legfontosabb zenei élményeiről.
Életed zenészei és lemezei, akik és amelyek miatt zenélni kezdtél és dalokat írsz?
Nagy hatással volt rám az Eric Burdonből áradó életerő, az Eric Burdon and the Animals 1967-1968 közötti pszichedelikus korszaka, a Blue Cheer keménysége 1967-es Vincebus Eruptum lemezén, az MC5 Kick out the Jams (az album 50 éves turnéja az A38 Hajót is megjárta, galériánkat lásd itt – a szerk.) című forradalmi hatású lemeze, és egy mongol énekesnő, aki Vargyas Lajos “Mongolian Folk Music” című lemezén a Sigsirgin ay/In praise of the horse című számot énekli.
Dalok, melyeket bárcsak te írtál volna?
Eric Burdon and the Animals: Inside Lookin’ Out, Troggs: Night of the Long Grass, MC5: Starship, és a mongóliai népzene, a Sigsirgin ay.
Melyik zenei korszak az, ahova, ha lenne időgéped, kérdés nélkül visszarepülnél?
Szívesen körülnéznék Atilla udvarában, meghallgatnám azokat a hun hősénekeket, amiktől a legkeményebb vitéznek is kicsordultak a könnyei. Megnézném-meghallgatnám az i.e. 1300 körül élt trák énekes-zenész-költő-filozófus-mágus Orfeusz énekét, akiről fennmaradt, hogy varázslatos énekével és zenéjével lecsillapította a vadállatokat, táncra indította a sziklákat, megállította a folyókat. Messze került ettől a zenétől a modern ember, de mi érezzük a kapcsolatot, a minden élőt átható zene varázserejének vonzását, és mindent megteszünk azért, hogy visszahozzuk a mai világba az élet legbensőbb erejéből fakadó zene rendkívüli világát.
Mi volt az az első pillanat, vagy azok az első pillanatok, amikor azt érezted: igen ez már több, mint vágyálom, tényleg zenész leszek/vagyok?
1981-ben egy három napos zeneőrületet tartottam, a számomra legőrületesebb zenéket, ezekből is a legőrjítőbb részleteket hallgattam meg újra és újra, százszor és százszor, amíg az őrület fokozódott. A harmadik nap végén született meg bennem az az első önálló zeneszámom, amit teljesen magaménak éreztem, a Túl sokat vártam, ami még soha nem került lemezre, de most talán felkerül a VHK hamarosan megjelenő új nagylemezére, mert most is nagy számnak tartjuk.
Koncertek, amiket sosem felejtesz el?
A Liversing 1967-es balatoni hajón adott koncertjét biztosan nem felejtem el. Addig ugyanis bajban voltam a tánccal, szerettem volna megtanulni táncolni, de sehogyan sem ment. A Liversing koncertjén egymás után következtek a vadabbnál vadabb Eric Burdon and the Animals számok, egyszercsak elkapott az erő, elfelejtkeztem mindenről, és tombolni kezdtem, őrjöngeni, kifejeződött az, ami a belső világomban élt, megjelent a felfokozódott érzés és törvényerejűvé vált a szédületes mozgásban. Ilyet addig még senki nem látott, senki nem tudta, mi történhetett velem, veszélyesnek tűnt. Néhány perc után néhányan csatlakoztak hozzám, és ők is elkezdtek tombolni. Egy ideig úgy tűnt, ellenállhatatatlanul terjed és elharapódzik az őrület, és senki sincs biztonságban. A hajó biztonsági embere úgy megijedt, hogy azt találta ki, kihúzza a zenekar erősítőjét a konnektorból, mert máshogy nem lehet megállítani ezt a folyamatot. Megtette. Erre a Liversing dobosa felállt, nyugodt léptekkel odament ehhez a biztonsági emberhez, leütötte, kivette kezéből a kábelt, visszadugta a konnektorba, és játszottak tovább. Ezen a koncerten jöttem rá, hogy ez az én táncom, a tombolás. Baráti körömben gyorsan elterjedt. Sokat jártunk együtt koncertekre, bulikba, nem ritkán a verekedésig fajult a helyzet, mert a helyi vagányok nem mindig nézték jó szemmel, hogy a mi társaságunk kerül az események központjába. Így kerültünk Bódy Gábor filmjébe is, emiatt a támc miatt, 15 évvel később. Vannak, akik azt mondják, hogy ebből a tombolásból, amit 1967-ben találtam fel, született a hetvenes évek végén a punkok pogója.
Mire számíthatunk idén karácsonyi nagykoncertetek estjén?
Ezen a különleges esten 18 órától Hoppál Mihály sámánokról tartandó előadása hozza közel az ősi szellemi erőket. 19 órakor kezd a Szelindek, ez a falakat mozdító hangerejű, középkori hangszereket fújó, pengető, ütő, vágó és tekerő banda. 20 órakor kerül sor a Vágtázó Csodaszarvas karácsonyi nagykoncertjére. Soha nem hallott új zeneszámmal, a regösénekekre emlékeztető ősi szertartással kezdődik a koncertünk. Közreműködik a Harcosok Táncosa, Droszti Eszter. Koncertünk végén a Szelindekekkel együtt ünnepelünk, majd a közönségnek adjuk át a főszerepet. S hogy hogyan, az természetesen a közönségtől, a pillanatnyi hangulattól függ. Mindenesetre aki hoz magával sípot, zörgettyűt, kereplőt, vagy kedve támad hangját hallatni, hozzájárulhat a közösségi hangulat minél magasabbra emelkedéséhez. Egy biztos: számunkra ez az év legnagyobb eseménye, rajta leszünk, hogy minél többen összekapcsolódjunk az örök életerővel!
