Šwierkiewicz Robi örökre elszállt a hőlégballonján

Elhunyt az A38 Hajó baráti körének kulcsfontosságú alakja: Šwierkiewicz Róbert, a kiváló képzőművész, a radikális gondolkodó, az örök kísérletező, a mindig odafigyelő, a szeretettelien kedves, a naphosszat merengő, a bátor buddhista, a mindig alkotó csobánci remete, az avantgárd legbátrabb angyala, az örök kíváncsi, a mélyen megértő, a fáradhatatlan mail-artos, a vérbeli empatikus, a minden kútnál mélyebb ember.

Vagy harminc éve kezdődött kapcsolatunk, amikor az A38 Kiállítótér elődjében, a Bazovszky galériában rendeztünk neki kiállítást. Hetekkel előbb a Kopaszi gáti műtermében beszélgettünk vele, válogattuk az anyagot, s csodáltuk azt a végtelenül bátor, szabad és kedves szellemet, amelyből csak úgy zubogott a teremtő erő.

Lett azután ismét kiállítása, nem is egy, később már az A38 Kiállítóterében is, valamint nyilvános beszélgetések, könyvbemutatók, performanszok, akciók, jóformán minden, ami élete lényege és melléktermékeként született, s amely soha nem látott szellemiséggel töltötte fel környezetét.

Egyik kiállításáról írtuk e sorokat:

Šwierkiewicz Róbert képein nem csak az elefántok, de annak minden más eleme is szakrális jelentésű, legyenek azok a szent könyvekből vett lapok imádságokkal, bölcsességekkel, útmutatásokkal, vagy a csipke, amely geometrikus formájával a világmindenséget idézi meg, miközben egyszerű és szolgálatkész marad hétköznapi profán életünk alátétjeként. Ahogyan a kollázsszerű alkotásaira írt szövegei is, pl. Ganésa, a hajléktalanok menedéke, Ájulatban, India feltartóztathatatlan, Szent szenzáció, vagy a rajzolt kerék, ház, nyíl, ember-és állatszimbólumok, ahogyan festett absztrakt vagy figurális kalandjai, de még a sötéttel való kitakarásai is. Sőt, talán utóbbiak a leginkább azok, a sejtelmes erővel feltöltött, üvöltő mágikus feketeségek, amelyek nem az európai ember halfélelmét, hanem a keleti ember ismeretlenbe vetett hitét, erejét, vízióinak alapját képviselik.

Šwierkiewicz Róbert azért nagyon nagy művész, mert alkotásainak látszólag pofon egyszerű elemeit úgy tudja egymáshoz rendelni, egymásra építeni, belőlük új világot felépíteni, hogy a néző képtelen rájönni a kulcsra. És ez azért van, mert a kulcs maga az alkotó, aki nem önmaga fedez fel új alkotói receptet, s azzal házal találmányaként vagy termékeként, hanem megtartotta szigorú alkotási elvként a csodát: hogy minden kép egy-egy csoda, amelyet az ismeretlenből jövő inspirációval, szabad, ösztönös játékossággal, nagy bátorsággal, öntudatlanul, szent alázattal kell megvalósítani.

Ezek a képek attól többek, izgalmasabbak, kibogozhatatlanok, hogy szentek, amit a belőlük hangosan üvöltő nyugodt erő bizonyít a legjobban.

A művész 70. születésnapi kiállítása az A38 Hajón:

Számtalan kiállítása volt Ázsiában, Európában és itthon, a világ megannyi legszínvonalasabb gyűjteményében találhatók meg az alkotásai, megannyi kiadvány kötődik a nevéhez a hindu képes gyermekkönyvtől a legnagyobb szerzői művészeti albumig, s számos díjjal tüntették ki munkásságát.

Mi a hatalmas megdöbbenés, gyász, hiányérzés által sújtva csak röviden annyit mondhatunk: hatalmas ajándék, egy nagyon-nagyon magasra helyezett léc megismerése, igazi óriási kaland és megismételhetetlen öröm volt földi utunkon együtt járni vele, s közös álmokat megvalósítani ezzel a hatalmas emberrel.

Jó utat Robikám! Most az egykor nálunk kiállított hőlégballonodra gondolunk, s már tudjuk, akkor is mire készültél: hogy egyszer úgy emelkedjél fel rajta az égbe, hogy soha többé ne kelljen visszatérned ide, az apró dimenziók és földi bosszúságok világába, hogy végre feltáruljon előtted az, ami mindig is ott munkálkodott és lakozott benned: a Végtelen.

drMáriás

Leave a Comment