Az évfordulókra mindig mások emlékeztetnek // Zságer Balázs, Žagar

15 éve jelent meg a Žagar pályafutásának egyik fontos mérföldköve, a Török Ferenc rendezte Szezon filmzenelemeze, az Eastern Sugar. A zenekar most, az A38 Hajó felkérésére, a már ismert lemez-újrajátszó sorozat keretében előveszi a másfél évtizeddel ezelőtti albumot.

Hogyan emlékszel vissza az Eastern Sugar című lemez készítésére? Milyen típusú kihívást jelentett filmzenét készíteni a Szezonhoz? Hogyan nézett ki a munkafolyamat?
Ez volt az első filmzene, amit egy egész estés mozihoz csináltam. Az egész egy jó kalandnak indult; első körben tét nélkül különböző hangulatú vázlatokat készítettem, amelyeket aztán Török Feri rendezővel odapróbálgattunk a jelenetekhez. Utána jött az ötlet, hogy a főszereplő kissé nihilista alföldi fiatalok életérzését a blues motívumaival tudnám a legjobban kifejezni – így jöttek aztán a pentatonos gitár-riffek és a szájharmonika is. A főcímdal, az Eastern Sugar készült el a leggyorsabban – az első stáb-meeting után hazamentem és azonnal megírtam a dalt, amihez aztán Ligeti Gyuri írt spontán szöveget. A füstös  ’Hol van az a Nyár’ feldolgozás meg onnét jött hogy Edinával anno tényleg vendéglátóztunk a Balatonon –  aztán felmerült, hogy mi lenne ha a filmben is szerepelnénk egy jelenetben.

Azóta is készítesz alkalmazott zenéket. Melyeket emelnéd ki ezek közül? Melyik miért volt különleges vagy izgalmas?
A Mission London és az Éjszakám a Nappalod című filmek akció jeleneteihez izgalmas volt zenét csinálni. Aztán érdekes volt Hajdú Szabolcs Off Hollywood című mozijához is zenélni, itt konkrétan élőben a film nézése közben rögzítettünk soundtracket Márkos Bercivel. Szerettem Török Feri Apacsok című tévéfilmjét is, amely a Cseh Tamás féle indiános korszakról szólt, de azt hiszem, a drámai, meghittebb pillanatokhoz szeretek igazán zenét csinálni, meg a katartikus végejelenetekhez.

Korábbi koncert, néhány dallal a Szezon-lemezről:

Milyen szerepe volt a Szezonnak a Žagar pályáján? A címadó dal, az Eastern Sugar például kifejezetten nagy sláger lett.
A soundtracket úgy szerettem volna kihozni, hogy a filmben épp csak pár percig megszólaló betétdalok teljes 4-5 perces számok formájában kerüljenek fel a lemezre, megtartva a film dramaturgiáját. Akkoriban elég sokat koncerteztünk és színpadra állítottunk pár szezonos számot is, amik meglepően jól működtek, és aztán sokat formálódtak is élőben. Az Eastern Sugar mellett a Train, a Karcag Blues és a Party Animals sokáig a koncertrepertoár alappillérei voltak. De talán az album sikeréhez a film olyan kultikussá vált mondatai is hozzájárultak, mint a Kevesebben vannak, mint Karcagon a könyvtárban vagy a Nem szeretik azok a Balatont, aki itt lakik annak nem akkora szám ez vagy a Nem bírom Pestet tudod jól, lazacigit?

Miért döntöttetek úgy, hogy most újra színpadra állítjátok az albumot? Éppenséggel egészen máshol tartasz, másfelé jársz, mint zenész. Milyen ilyenkor visszagyalogolni az időben?
Nem igazán vagyok az a nosztalgiázó típus, az évfordulókra is mindig mások emlékeztetnek. Most is a Hajó felől jött a megkeresés, hogy 15 éves a Szezon lemez és hogy van-e kedvünk újrajátszani. Pont az új Žagar-album megjelenése előtt voltunk és hát mindenre gondoltunk, csak nem a Szezonra, kértünk egy kis gondolkodási időt, aztán úgy döntöttünk, hogy miért ne. Egyébként ez alkalommal újra ott lesz velünk a színpadon Ligeti Gyuri és Kutzora Edina is.

Ha már az újabb dolgok: az új Žagar-lemez egy komoly paradigmaváltás volt a zenekar életében, egy kicsit át is alakultatok, egy egészen új terep. Milyen ebben a világban létezni? Mit látsz, merre haladtok majd tovább?
Paradigmaváltásnak azért nem hívnám, inkább az úton levés egyik újabb állomásának, ami remélhetőleg aztán ismét egy újabb stációhoz vezet majd. Egy ideje olyan szabad világot szeretnék hangokból alkotni, amely függetlenné tesz minden klisétől és elvárástól. Próbálom valahogy úgy élni az életemet, mint amikor egy hagymáról mindig lehántasz egy újabb réteget – el akarom hagyni a számomra már nem izgalmas és lényegtelen dolgokat és a velük való foglalkozást, és minél kevesebb áttét nélkül egyensúlyra törekedni – ami aztán újabb zenei megközelítésekhez, filozófiákhoz is vezet. Szerencsére a zenekar tagjai is elég nyitottak az ilyen változásokhoz.

Milyen egyéb projekteken dolgozol e pillanatban?
Az új Žagar-koncertanyag csiszolgatása mellett jelenleg a Changing Grey nevű side-projektemmel dolgozunk egy lemezen már egy ideje. Emellett Bernáthy Zsigával is összeraktunk egy izgalmas dub-techno live-actet. Aztán egyre jobban érdekelnek az ambient és a hipnotikus, mélyebb zenék – ezeket főleg DJ-ként hallhatja tőlem a közönség.

Mesélj, milyen meghatározó kulturális élmények – film, könyv, zene, bármi – értek az elmúlt egy évben?
Kicsit beleuntam a városi létformába, egyre többet járok a természetbe, erdőbe vagy a tengerhez. Az utóbbi időben Wohlleben A fák titkos élete című könyve illetve Terence McKenna írásai inspiráltak. A filmek közül a Testről és lélekről és a Fehér Éjszakák című alkotások tetszettek, meg aztán egy tonnányi zene, ami nap mint nap megjelenik – mostanában például őket bírom: Luigi Tozzi, Biosphere, Andrea Belfi, Carbon Based Lifeforms, Inner River, Markus Henriksoon – vele nemrég játszottam is Ozorán, nagy élmény volt.

Leave a Comment