Milyen egy kínai? | Sári László új könyvének bemutatójáról

Hogy mennyire keveset tudunk a keleti emberről, a gondolkodásáról, a történelméről, a nyelvéről, hogy egyáltalán hogyan működik, arra ritkán kaphatunk választ, elsősorban azért, mert mi nyugatiak valójában igen kevéssé ismerjük őket, s ha igen, akkor vagy csak nagyon felületesen, vagy végig csak a saját szemüvegünkön keresztül, ami azt feltételezi, hogy belőlük valójában csak a számunkra könnyen érthető, megfogható szeletet látjuk, érzékeljük. Beszámoló Sári László: Dilletánsok története c. könyvének bemutatójáról.

Sári László tibetológus, aki indológusi és sinológusi tudással is felvértezett, mintegy megunva az állandó hivatkozást a Kelet milyenségére megannyi szakavatatlan által – legyen az a titokzatos keleti nyitás politikája, a lila spiritualizmus, a sebgyógyító jóga vagy az utcai boldogságot nyújtó harcművészet – úgy adott a kérdésre választ, hogy írt egy egészen egyedülálló, frappáns, magával sodró, elképesztően színes és provokáló kötetet arról, hogy a témában igazából mivel és kivel is állunk szemben.

Az est első kérdésére, hogy miután a kínaiak az európaiaknál jóval korábban felfedezték Afrikát, vajon miért tértek zsákmány nélkül haza, szerelték szét a hajójukat s maradtak a saját környékükön elmondta, hogy a nyugati emberrel ellentétben, akinek lételeme a változás, a hódítás, a fejlődés képzete, a forradalom és az állandó újraszerveszés kényszere általában önös érdekek mentén, nos, hogy ezzel szemben a keleti ember eszménye az elegendőség, az optimum, a harmónia, az emberi kapcsolatok működése, a közösség építése, vagyis az expanzió, az elharácsolás, a leigázás helyett a belső építkezés, hisz ahogy mondják, nekik „mindenből van épp elég”, azaz a harmóniát és optimumot képesek a saját adottságai között megvalósítani.

A szerző egyik legbátrabb, legszomorúbb és kétségkívül legtalálóbb megállapítása azonban a tény, hogy

Kína sok ezer éves történelme az utolsó császárral befejeződött.

Hisz 1911-ig beszélhetünk arról a homogén, egyensúlyban levő, befelé forduló, harmonikus szellemiségről és annak a társadalmi és történelmi folyamatokban való tükröződéséről, amely a klasszikus kínai kultúrát, filozófiát, egyáltalán az egyensúlyában lévő kínai vagy keleti embert megtestesítette.

Mert, hogy mi következett azután? Kínában és a keleten megjelent a nyugati típusú gondolkodás, államforma, ideológiák, s mindenekelőtt az a patthelyzet, hogy amennyiben nem tartanak lépést a Nyugat technológiai fejlődésével, akkor bármikor leigázhatóvá vagy térdere kényszeríthetővé válnak. S ez a kényszerhelyzet kibillentette a teljes Kelet optimumra, egyensúlyra, befelé fordulásra, közösségiségre alapozó mentalitását, s az állandó versenyre kényszerítette, ami azóta rohamos léptekkel írja felül a keleti szellemi tradíciót.

Sári László új könyvét dedikálja az A38 Hajó Kiállítóterében

Sári László lenyűgözően gazdag, elbűvölően színes, felemelően szellemes, meghatóan mélyreható és hatalmas tudásról számot tevő beszédmódja arra ébresztette rá a hallgatókat, hogy miközben a keleti és nyugati világ válságáról és elkeseredett versenyéről beszélt, amelynek következtében a szellemiség, a kultúra, a spiritualitás, az értékek, egyáltalán az életünk valódi minősége rohamosan romlik, addig itt áll előttünk egy olyan rendkívüli kisugárzású reneszánsz ember, aki beszédével, kötetével, gondolataival, bájával, egyszóval hiteles emberi élményeivel és tudásával begyógyíthatja sebeinket, s akarva-akaratlanul is erőt adhat és perspektívát nyithat egy jobb és értékesebb világra.

S hogy már csak ezért is érdemes őt olvasni, hallgatni, figyelni, mert azt a rendkívül gazdag tudás- és élményanyagot képes nekünk átadni, amely ma oly méltatlanul van zárójelbe téve vagy elhallgatva.

A többiről, a kötetről, írásáról, mint elképesztő kalandról, utazásról, a fejezetről fejezetre, témáról témára tett felfedezéseinkről nem is beszélve. Úgy szeretjük meg és fedezzük fel általa a Keletet, hogy egyben magunkat, a múltunkat, s talán a jövőnket is felfedezzük.

drMáriás

Leave a Comment