Nyugaton jobban érezhető a civilizációs burok pora | Shortparis

Szeptember 29-én lép fel a Dürer Kert színpadán a többszörösen formabontó orosz dancefloor / post punk produkció: a koncertek és színházi előadások közötti falakat lebontó szentpétervári Shortparis! A közelgő koncert előtt blitz-interjút készítettünk a zenekar tagjaival, ahol elsősorban arról beszélgettünk milyen szerepet tölt be a Shortparis a jelenlegi orosz kulturális környezetben. De mielőtt belekezdenénk, itt van öt dolog, amit a Shortparis zenekarról tudni kell:

  •  A Shortparis jelenleg Oroszország egyik legaktuálisabb és legizgalmasabb zenei exportterméke.
  • A Shortparist öt zenész alapította Szentpéterváron, közülük hárman a szibériai Novokuznyeckből származnak, mely Oroszország egyik legnagyobb kohászati és szénbányászati központja.
  • Annak ellenére, hogy Nyikolaj Komjagin személyében a Shortparis zenekarnak van egy konkrét frontembere, ők mégis egységes kollektívaként tekintenek magukra. Az alábbi interjút is közösen adták.
  • A zenekar koncertjeit mindig nagyon erős vizuális és színpadi kép kíséri. Ugyanakkor nem szeretik, ha a fellépéseikre performanszként tekintenek. A Shortparis fellépett már ketrecben, külvárosi éjjel-nappaliban és sztriptíz klubban is.
  • Az énekes Nyikolaj Komjagin művészettörténész és pedagógus, a XX-XXI századi Szentpétervári Művészeti Múzeum oktatási központjának vezetője.

Jelenleg turnén vagytok és épp Budapest felé haladtok. Hogyan fogad titeket az európai közönség? Találkoztatok-e ellentmondásos reakciókkal?
Az élő fellépéseink elég provokatívak szoktak lenni. Ezért sokszor a közönség reakciója sem egyértelmű, amire mi is számítunk. Minél tovább megyünk Nyugatra, annál jobban érezhető az embereken a civilizációs burok pora. Ott sokkal nehezebb elérni a közönség nyitott és közvetlen reakcióját, mely meghaladja a szabadidős kultúrafogyasztó közkeletű példaképeit.

Ambivalens helyzetekben a néző és a művész sem uralja teljesen a színpadi történéséket, nem ismeri fel érzéseit és tapasztalatait, nem látja előre a következményeket. Ilyen helyzetekben jobban kibontakozik az emberi természet és a koncert befogadása is sokkal „produktívabbá” válik.

A XX. század első felében nemzetközi viszonylatban is jelentős fellendülés történt az orosz kultúrában. Az orosz balett, az avantgárd festészet, a korszakalkotó filmművészet és irodalom, valamint a klasszikus zene robbanásszerűen hódítottak Európában. Most ismét nagy az érdeklődés az orosz művészetek iránt. Mit gondoltok, mivel kapcsolatos ez a tendencia?
Rendszeresen előfordul az, hogy némely országok kultúrája iránt fellendül az érdeklődés. Mi úgy gondoljuk, hogy ezeket nem szabad túlbecsülni. Oroszország történetében több ilyen epizód volt. Az utóbbi a Szovjetunió összeomlásakor történt, de rövid életűnek és nagyon felületesnek bizonyult.

Amúgy ez az állapot inkább Európa XIX. századi orientalista lelkesedésére emlékeztet, vagy a posztkolonializmus gyakorlatára, ahol egy adott ország kultúráját fetisizálják egy bizonyos politikai, társadalmi vagy gazdasági helyzet eredményeként. Maga a kultúra itt csak másodlagos funkciót tölt be, az érdeklődést marketing húzásokkal fűtik fel, a szóban forgó országokat pedig barbárként vagy másként gondolkodóként ábrázolják. Bármely ország művészetének legfontosabb eredményei mindig is önálló és egyedi termékek voltak.

A Shortparis zenekar vizuális esztétikája a fekete-vörös-fehér trikolor körül mozog, mely egyben az orosz konstruktivizmus színvilága. Jelenleg Oroszországban is reneszánszát éli az orosz modernizmus, mely a képzőművészetben, a divatban, az építészeten és az irodalomban is egyaránt érezhető. Valamilyen mértékben az orosz avantgárd egyenes vagy közvetett hatását több ismert zenekar esetében is észlelhetjük, legyen az a szlovén Laibach, a német Kraftwerk és az Einstürzende Neubauten képi- és hangvilága, vagy az skót Franz Ferdinand lemezborítói. Szerintetek minek köszönhető, hogy az orosz avantgárd a mai napig trendben tud lenni?
Szerintünk a fent említett zenekarok elsősorban az európai avantgárd hagyományaira támaszkodnak. Valószínű, hogy őket nem az orosz avantgárd dekoratív oldala vonzza: forma, szín, stb., hanem a totalitarizmus szelleme és a monumentális elméletek, melyek mögöttük állnak.

Mivel lehet ez érdekes a mai zenekarok számára? Először is, nem szabad alábecsülni magának a kollektivizmusnak az alapgondolatát. Még évszázadokig fogja vonzani az emberiséget. Másodszor, bármely utópia végtelenül spirituális, ezért az avantgárd alkotások idealisztikusak és át vannak itatva ezzel a szellemiséggel. Ebből a szempontból hasonlítanak az ikonokra és kolosszális energiával vannak feltöltve. Harmadszor, a modernizmus és az avantgárd szélsőséges megnyilvánulása teljesen ellentétes a jelenkori diszkurzussal és a fogyasztói tömegkultúrával. Ezért az avantgárd különválik (vagy legalábbis úgy tűnik) a kortárs folyamatoktól és lesz a másképp vélekedés jelképévé. És ezt mindig jól el lehet adni. Az avantgárd elszántsága, agresszivitása és radikalizmusa egy olyan erőt jelképez, mely egyben szimbolizálja az emberiség vágyakozásait.

Megnevezhetünk néhány olyan orosz zenekart, melyek elég ismertek Magyarországon, mint például az Sziget fesztiválra folyamatosan visszatérő Leningrád, vagy a Budapest Parkban idén nyáron teltházas bulit csináló Little Big zenekar. Mind a két zenekar esetében a színpadi performansz a koncertek esszenciális kelléke. A zenében jártas budapesti közönség számára jól ismert NOM, Deti Picasso, Zvuki Mu, vagy Aukcion zenekarok művészetében pedig központi szerepet kapnak a színházi elemek és az irodalmi utalású szövegek. Úgy tűnik, hogy a külföldön is sikeres orosz zenekaroknál elengedhetetlen az abszurditás határait súroló vizuális nyelv használata. Éreztek-e ebben folytonosságot és szellemi rokonságot az említett előadókkal?
Valószínű ez így természetes. Az orosz művészek számára zárt az érzékelés fő csatornája –a dalok nyelvezete. Ennek kárpótlásaként, ahol a zenei anyag nem számít elsődlegesnek, vagy az eredeti elhatározás szerint ki kell egészülnie egyéb érzékszerveket mozgató elemekkel, a zenekarok alternatív kommunikációs eszközökhöz nyúlnak. Fények, füst, díszletek, mimika, táncelemek, vagy a provokáció mind ugyanannak az egyetemes nyelvnek az részecskéi, melyek helyettesíthetik, vagy kiegészíthetik az angol, orosz vagy magyar dalszövegeket. Ugyanakkor a látszólagos párhuzamok ellenére mi nem érzünk hasonlóságot az említett orosz zenekarokkal.

 

Leave a Comment