Akkor már inkább ne rímeljen | Sára Gergely Gege

Dalszövegíró workshop-sorozat az A38 Hajón

Sára Gergely “Gege” slammer-szövegíró egy júniusi spoken word esten lépett fel először a Hajón, novemberben dalszövegíró workshop egyik mentoraként tér vissza. A november 11-én induló, háromhavonta jelentkező workshop-sorozaton dalszerzők és dalszövegírók fejleszthetik saját készségeiket a Nemzeti Kulturális Alap és a Hangfoglaló Program jóvoltából az A38 Hajó Kiállítóterében. Első alkalommal Csider István Zoltán és Sára Gergely “Gege” karolja fel a zenészeket és szövegírókat. Gegét saját tapasztalatairól és a szövegírás rejtelmeiről kérdeztük.

Mikor kezdtél el szövegeket írni, és milyen ágazatokban-műfajokban alkottál azóta?
Körülbelül 12-13 évesen írtam először „verseket”. 14 évesen kezdtem el rappet írni, és azóta leginkább ezzel foglalkozom, de mellette írtam és publikáltam verseket pár évvel ezelőttig, és elértem kisebb-nagyobb sikereket a slam poetry műfajában is. Most már szinte csak dalszöveget írok, leginkább magamnak, de előfordul, hogy másnak is.

Az, hogy egy dal tetszik-e vagy sem, az ízlésünkön, személyes preferenciáinkon múlik. Lehet ezt objektíven szemlélni? Milyen a jó dalszöveg, milyen kritériumoknak kell megfelelnie?
Szerintem nem lehet objektíven szemlélni. Számomra az a jó dalszöveg, amivel tudok azonosulni. Az azonosulhatóság pedig általában azon múlik, hogy nem csak a megfelelő szavakat használja a szerző, és végig egy regiszterben szólal meg, hanem gondolatilag is olyan „ritmusa” van, ami szépen ráfekszik a zenére. A rapszöveg és a dalszöveg egyébként részben teljesen más műfaj. A rap sokkal terjengősebb, a dalszövegben szerintem sokkal fontosabb a sűrűség, hogy minden szó egészen pontosan a helyén legyen, ne legyen semmilyen fölösleges elem.

Hogyan állsz neki egy szöveg megírásának?
Nehéz erről általánosságban beszélni. Mindig máshogy. Maga a szöveg megírása sok lépcsős folyamat, a legtöbbször előzetesen felírt sorok, rímek, vagy akár csak gondolatfoszlányok rendszerezése, átírása és kiegészítése adja ki a végeredményt. Ritkán van olyan, hogy leülök, hogy most írok valamit, és befejezek egy teljes szöveget.

Egy dalszövegnek mik a formai, szerkezeti sajátosságai? Mit kell előzetesen figyelembe venni, amikor az ember leül szöveget írni?
Az mindenképp sajátosság, hogy rímel. Persze vannak ilyen prog-avantgárd ügyek is, de azért általánosságban ott csüng a rím a sorok végén. Engem például nagyon le tud dobni egy-egy dalszövegről, ha nem szépek az összecsengések, vagy csak ragrímek vannak. Akkor már inkább ne rímeljen.

Melyik a könnyebb út: előbb a szöveg és utána a zene, vagy fordítva?
Szerintem nincs könnyebb, vagy lehet inkább azt mondanám, hogy kinek mi. A kettővel ezelőtti kérdésre visszakapcsolva ez szerintem nálam érthető is, mert a szöveg nem feltétlenül úgy jön létre, hogy tudnám, hogy egyáltalán milyen zene lesz alatta. Persze alapvetően inkább az a jó megoldás, ha zenére ír az ember, mert a zene gyorsasága, lüktetése befolyásolja, hogy hány szótagot érdemes írni egy sorba, mennyire lehet sűrű vagy szellős.

Ha éppen elszáll az ihlet, milyen inspirációs forrásokból meríthet egy szerző?
Őszintén? Na jó… Én, ha elszáll az ihlet általában felállok, és egy ideig nem foglalkozom azzal az adott szöveggel. Hiszek abban, hogy bár nagyrészt mi hozzuk létre a végeredményt, de rengeteg dolog szerencsés együttállása kell egy jó szöveghez, és sok ötletet keresünk és találunk belül és kívül, de 1-1 sor vagy ötlet rátalál az emberre, ha nyitott szemmel jár.

Szöveget, dalszöveget írni – főleg saját zenekar számára – rendkívül személyes. Hogyan lehet egy ilyen folyamatot kívülről segíteni?
Nem egyszerű dolog, az biztos! Vannak bizonyos játékok, ritmusgyakorlatok, amik segítenek elindítani a dalszövegben való gondolkodást, de mivel valóban egy nagyon személyes dologról beszélünk, ezért azt is fontos leszögezni, hogy ez mindenkinél máshogy működik. Talán az a legjobb, ha ezt a mást próbáljuk megkeres(tet)ni azzal, aki szöveget szeretne írni. Ehhez vihetjük a saját tapasztalatainkat, vagy ismertebb módszereket, de ez csak azután segíthet, hogy a szerző megtanulja a saját számára leghasznosabban alkalmazni őket.

Vannak trendek a kortárs magyar dalszövegekben? Mivel lehet kitűnni?
Trendek mindig vannak. Mostanában nagyon futnak a meme-szerű, meg a szándékosan trash dolgok. Az a legnépszerűbb, aki „egyenesen” beszél, nincs körítés vagy költői kép. A kitűnni érdekes kérdés, az tűnik ki, aki a legnépszerűbb, vagy pont az, aki azzal szembe megy és valami merőben mást csinál.

Szerinted kik ma a szakma nagyjai, kinek a dalszövegeit érdemes figyelni?
Én mostanában Csepella Olivér (Csaknekedkislány) és Kollár-Klemencz László (Kistehén) szövegeit szeretem a legjobban. Sokat inspirálódtam egyébként a még ma is alkotó előadók közül Kiss Tibi, Bérczesi Robi, Beck Zoli és – az ennek a listának a végén kicsit furán ható – Lukács Laci szövegeiből. Rapben Závada Pétert (Újonc) tartom etalonnak, remélem fog is alkotni még, én várnám.

És hogy beszéljek kicsit haza is, – vagy legalább a szomszédba – pHLaT (Osváth Sándor – Mulató Aztékok) és Goulasch (Gergály Norbert – Slow Village) új szintre emelték a magyar rapszöveget egy olyan korszak után, mikor már sokan azt hitték szerintem, hogy nincs hova.

Mely részei tanulhatók a szövegírásnak, és mely részei függenek az egyéni készségektől?
A ritmusképletek, a rímtechnikák, a megfelelő kifejező-eszköztár használata szerintem tanulhatók. Ezek nagyon fontos részei a bigpikcsörnek is, mert keretrendszert adnak, amiben gondolkodni lehet. Persze van, aki ösztönösen sokkal jobban ráérez ezekre.

Leave a Comment