Nőtt bennünk a természetes, tét nélküli hozzáállás | Trillion

Interjú Áron András Apey-vel

November 13-15 között megint jön a BUSH, vagyis a Budapest Showcase Hub, a tél legforróbb klubfesztiválja, ahol a kelet-európai régió legjobb zenészei Budapest legnépszerűbb szórakozóhelyein lépnek fel. A fesztivál az A38 Hajón startol, az osztrák Mother’s Cake és a Trillion nyitja – ennek kapcsán faggattuk Áron András Apey frontembert.

Ti nyitjátok a BUSHt november 13-án, és egyben ez az idei utolsó Trillion koncert. Mivel készültök erre a több szempontból is különleges alkalomra?
Általában majdnem mindig közvetlen koncert előtt szoktunk összeülni, kitalálni, hogy ki mit is akar játszani, így leginkább a hangulatunk tükre az, ami meghatározza, hogy milyen buli is lesz. Az improvizáció és az élő megoldások igazából mindig is hatalmas részei voltak a Trillionnak, így nehéz válaszolni a kérdésre, az utóbbi időben inkább “hangosabb” szetteket játszottunk, ez most esélyesen egy higgadtabb hangvételű este lesz.

Részt vesztek a fesztivál további napjain? Megvan már, hogy kiket néztek meg?
Jelen pillanatban rögzítem a negyedik nagylemezem utolsó számait, így sajnos nincs időm rá, és valószínűleg másnapos is leszek. Viszont a Mother’s Cake-et még nem láttam, és évek óta hallom a nevüket, kíváncsian várom a koncertjüket.

A BUSH nemcsak fesztivál, hanem szakmai konferencia is a közép-kelet európai régió zenei életéről, olyan témákkal a középpontban, mint a hazai klubok fenntarthatósági kihívásai, fesztiválok best practice gyakorlatai, nők szerepe a zeneiparban vagy a zenészek mentális egészsége. Van olyan téma, ami hozzátok közel áll, fontosnak tartjátok?
A zenészek mentális egészségével való foglalkozást egy eléggé fontos kezdeményezésnek tartom. Amikor először hallottam róla, őszintén szólva túl szépnek tűnt, de belegondolva abszolút lehetne ezzel komolyabban is foglalkozni, rengeteg olyan fontos és tehetséges előadót, művészt ismerek aki küzd olyan súlyos belső problémákkal, amikre nem ártana figyelni.

Korábban többször is nyilatkoztátok, hogy a Trillion egy igazi szerelemzenekar, örömzene, ahol nincs tét, csak jó fless együtt játszani. Ez a hozzáállásotok változott azóta?
Abszolút nem. Inkább csak nőtt bennünk ez a fajta természetes tét nélküli hozzáállás, egymás szeretete és az, hogy tényleg igazán jól érezzük magunkat, nevessünk, marhuljunk az utolsó pacsiig hajnali 4-kor a próbateremnél amikor is búcsút intünk egymásnak akár hónapokra.

Trillion – The Chain, a 4. Magyar Klipszemlén díjnyertes videója “Legjobb vágás” kategóriában:

Áprilisig nem látunk már titeket színpadon – mint Trillion –, hogyan töltitek ezt az időszakot?
Pihenünk egy picit, aztán ha mindenki feltöltődött elkezdünk dolgozni egy új Trillion anyagon.

Ha dalírásra kerül a sor, a korábban bevált recept szerint elvonultok? Hogyan kerülnek a Trillion repertoárjába az újabb és újabb stílusok, kísérleteztek most valamivel? Hogyan működik nálatok az alkotói folyamat, ki milyen szerepet tölt be?
A vidékre elvonulós metódus nálunk nagyon jól működik, senki sem foglalkozik mással amíg ott vagyunk. Mind a négyen dalszerzők vagyunk, így mindig van valakinek egy teljes számnyi ötlete, vagy legalább egy fél. Van hogy valakinek érvényesül az egész ötlete, vagy kettőnk vagy hármunk szüleményéből lesz egy. A szám diktál, mi pedig követjük, szabályok nincsenek, elvárások nincsenek.

Apey & the Pea, azaz LAZARVS, szólókarrier – több párhuzamos projekt kapcsolódik hozzád. Hogyan osztod meg az idődet, miken dolgozol mostanában?
’Book of Changes’ címmel adom ki a negyedik nagylemezemet 2020-ban, már egy éve dolgozom rajta, ő a prioritásom január végéig. Azután LAZARVS lemezfelvétel Zalaszentgróton, februárban rögzítenem kell még az éneket, majd befejezni a keverést, eközben ugye végig klubturnén vagyunk, terveik szerint április elején érkezik az első single, 2020 szeptemberében pedig a lemez. Nyár elején pedig remélhetőleg elkezdünk dolgozni a következő Trillion anyagon. Csak a szokásos tempó (nevet). Nem könnyű összehangolni három produkciót, amiből az egyik középen csücsül és vár folyamatosan a másik kettőre, de az utóbbi két-három évben pár térdhorzsolás után már kezdjük kapiskálni, hogy hogyan is lehet ezt másfél-két évre előre úgy összefésülni, hogy minimális legyen a sérülés.

Miből építkeztek, a zenén kívül honnan szereztek inspirációt?
Mindennapjainkból, hétköznapjainkból, az élet monotonitásából és rengeteg olyan külső és belső hatásból próbálunk átadni egymásnak, amiből közösen létre tudunk hozni egy lenyomatot abból az érzésből. Matyi például sokszor ad nekem egy adott számhoz egy sornyi instrukciót, hogy miről szeretné nagyjából, hogy szóljon a szöveg és ezzel mindig inspirál vagy elindít egy irányba kontextusilag.

A Trillion mellett több kapcsolódási pontotok is van Lee Olivérrel, legutóbb október 12-én jártatok nálunk az akusztikus esteteken. Mit tanultatok egymástól a több évre visszanyúló közös munka során?
Olivérrel kevés olyan pillanat van, amikor nem tanulok valamit, mivel kb. ő az ország legzseniálisabb gitárosa számomra. Sajnos életemben nem tanultam zenélni, amikor ő játszik, akkor próbálok kevés pislogással figyelni, majd jönnek a kérdéseim. (nevet)

Leave a Comment