Jó energiából könnyen születnek dalok | Kaukázus

Interjú Kardos-Horváth Janóval

Egyetlen szó, van, amikor az is elég – énekli Kardos-Horváth János a Kaukázus szeptember 11-én megjelent dalában. Azonban úgy éreztük, hogy most nem érjük be ennyivel, a klipforgatásról, a készülő albumról és a karantén adta lehetőségekről faggattuk a frontembert. Szeptember 17-én örök és kihagyhatatlan kedvencek mellett a legújabb dalokkal zárja a nyári szezont a Kaukázus az A38 Hajó Koncerttermében.

Pár napja jelent meg legújabb dalotok, az Egyetlen szó, rögtön klippel együtt. A stílus ismerős már a Tartós békéből, de persze mégsem ugyanaz. Mesélj az alkotásról és a koncepcióról!
A dal gyorsan megszületett áprilisban, majd félve küldtem a kis demómat néhány ismerősömnek, hogy: „ugye milyen giccses”? De sajnos mindenkinek nagyon-nagyon tetszett, úgyhogy gondoltam egy nagyot, és felkerestem Kontor Tamást, aki a Tom-Tom Recordsnál hangmérnök, producer. Nálam, egyedül, elúsznak a dolgok és/vagy túl nagy művészkedés lesz a legígéretesebb dalaimból is. Ezért megkértem Tomit, hogy hangszerelje kedve szerint, készítsen a dalból egy olyan verziót, ami szerinte működni fog. Azért, amikor a közös munka elején kijelentette, hogy Shakirát hall bele, kicsit megijedtem. Valami újat akartunk, olyat létrehozni, ami még nem volt, így rengeteg – hozzám mondjuk közel álló – „alter” vagy túlságosan artisztikus hangszerelést és éneklést elkerültünk. A dal mondanivalójával, alapüzenetével menedzserünk ajánlására a JETLAG-es Czoller Bencét kerestük meg. Beletrafáltunk, Bence már az első szinopszissal elkapta a dal világát, ő rendezte a klipünket, és a forgatás alatt is profi munkát végzett, támogatott bennünket. A klip szereplőjét, Kiss Anitát, a Facebook követőink közül választottuk ki, akinek a részvételét újra és ezúton is nagyon köszönjük!

A klip érdekessége, hogy visszafelé történnek az események, visszafelé forgatva. Annak érdekében, hogy a szájszinkron minél pontosabb legyen, meg kellett tanulnom az egész dalt visszafelé énekelni. De ez még nem volt elég, gitáron is megtanultam, úgyhogy, ha kéritek, el tudom játszani így is!

Már utaltatok rá a Kaukázus Facebook-oldalán, hogy nemsokára érkezik az új album. Hol tartanak a Lux munkálatai, mit lehet tudni az új lemezről?
Klipről klipre jelenik meg a lemez, szépen megágyazunk neki. A Kaukázusnál mindig a megjelenéssel, a marketinggel rezgett a léc: a dalokkal többnyire minden rendben, csak éppen egy szűk rétegen kívül nem tudja senki, hogy léteznek. Új managerünk lett, aki a szerteágazó ötleteket, projekteket összefogja. Így remélhetőleg a Kaukázus, a Hahó együttes, és a személyes KHJ dalos projektem is rendszerezve lesz, emellett pedig tudatosan felépítve mutatjuk be a nagyközönségnek.

Tavasszal – és azóta – sokféleképp találkozhattunk veled digitálisan: bejelentkeztél zenészként, kerted művelőjeként, sőt még saját reggeli „rádióműsorod” vezetőjeként is. Kezdjük a kerti munkálatokkal, a karantén hozta meg ennek a lehetőségét számodra?
Közel tíz év „albérletezés”, meg lehetetlen „itt-ott” élet után, nagyon sok szerencsével megtaláltam a helyemet. Ez egy lepukkant ház a város szélén, de én látok benne fantáziát, na meg a takaró is eddig ért. A karantén nekem pont jókor jött, mert tudtam a felújítással, kertészkedéssel foglalkozni. Nagyon letisztult minden. Nekem sokkal jobban tetszik ez az élet, mint a „felesleges” rohangálás, utazás, kényszerfogyasztás… A karantén-időszak anyagilag katasztrófa, ráadásul én pont építkezem, amit a bevételek kiesése miatt nagyon át kell ütemezni, de mégis egy sorsfordítónak tartom. Önellátásra nem tudok berendezkedni, de a kis veteményesem, a nyári konyhám saját kezű építése visszaadta a hitemet, és kibékültem magammal. Ebből a jó energiából aztán persze könnyen jönnek dalok, műsorok, bejelentkezések, egyáltalán minden, ami nekem a szolgálatkész életet jelenti.

Mesélj a János Jelenések (KettőJé) indításáról és működéséről!
Néhány éve, amikor pár évadot reggeli rádiósként dolgoztam a Petőfi Rádióban, nagyon megszerettem a műfajt – szerencsére én eleve korán kelő emberke vagyok. Úgyis mindig a közösségi médián lógtam, de baromi magányos, egyoldalú dolog állandóan csak mások életét nézegetni. Az évek alatt kialakított házi sufnistúdióm arra pont jó, hogy egyszerre tudjak beszélni és betenni a YouTube-ról egy számot, és ezt az egészet élőben, online közvetíteni. Úgyhogy nem nagyon volt kérdés – ciki, nem ciki –, bejelentkeztem. Minden nap 7.40-kor indult a műsor, egy-egy témát jártam körbe, és jellemzően ázsiai popzenéket játszottam, mert ezeket a későbbi visszanézéseknél sem tiltotta le a “kék óriás”. János Jelenések, azaz 2J, ha úgy tetszik „KettőJé” lett a címe. Alkalmanként 40-100 ember nézte élőben reggel, egyik-másik műsor estére elérte a háromezres megtekintést. Kicsit persze magamutogatás is volt a részemről, ahogy minden megnyilvánulás azzá tud válni, de inkább az volt a jó, hogy kialakult egy közösség. Várták, kérték, javasoltak témákat. Nekem kellenek a visszajelzések, impulzív közösségi ember vagyok, úgyhogy mondhatjuk azt, hogy mindenki jól járt. Az online térben zajló műsorból nyár elején lett egy valóságos találkozó, egy piknik. Meghívtam mindenkit egy bográcsozásra, és eljátszottam az új dalaimat egy Budapest széli erdei tisztáson. Szerencsére az is jól sikerült, kaptunk területfoglalási engedélyt az erdészettől, egy cimborám hozott áramfejlesztő aggregátort és hangosítást, lettek sütik, szörpök, elfogyott 40 kilóból készült húsmentes paprikás krumpli, igazi retro piknik volt. A következőn töröm, törjük a fejünket, ha minden jól alakul, október 10-én lesz! 

Koncerteztél is egy szál gitárral Facebookon, élő videóban. Milyen elvárásaid voltak, mennyire lepett meg az online közönség hozzáállása, rajongása és támogatása? Hogyan készültél ezekre az alkalmakra?
Egy március végi estén, hirtelen felindulásból magammal szembe állítottam a telefonomat, és életemben először élő online adásba kezdtem a közösségi oldalon. Nagyjából egy órát játszottam, se világítás, se hang, csak, amit a telefon mikrofonja felvett. A nomád hangulat ellenére megdöbbentő volt a reakció: pár százan élőben követték, utána több ezren visszanézték. Jöttek a kommentek is, majd a kedves, drága közönség összedobott nekem egy kis technikai fejlesztésre. Beszereztem lámpát, speckó átalakítót, amivel a telefon fogadja a kevert hangot. Pár héten keresztül minden csütörtök és vasárnap koncerteztem. Mivel nem kellett rohangálni, utazni, végre tudtam csak a dalokkal foglalkozni, rengeteg régi dalomat is kérték (azokat újra megtanultam), más előadók egy-két dalát is elsajátítottam. Soha ekkora nézettségem nem volt ezelőtt! Nagyon jó volt újra a „show-biznisz” keretein kívül hasznosnak érezni magam.

Mire számíthatunk szeptember 17-én az A38 Hajón?
Néhány számot mindenképpen „el kell” játszani, hiszen emblematikus dalaink, emellett persze új dalokat is játszunk a készülő Lux lemezről. Ilyen például az Egyetlen szó és az Álmodjunk élettel. Nyáron kipróbáltuk, hogy a koncerteken 20 nagyméretű dedikált strandlabdát bedobtunk a közönségbe, vicces volt látni, ahogy repkednek a fejek fölött. Ez most is lesz!

Ha egyetlen szóval kellene jellemezned a Kaukázus jövőjét, mit mondanál?
Egy nagybetűs IGEN! 😉

És ha többel?
Mivel a Kaukázus hol volt, hol nem volt, ösztönösen szerveződtünk, ezért rendkívül rendszerezetlenek a felvételeink is, sok esetben a közönségkedvenc dalaink is majdhogynem kalózfelvétel-minőségben vannak már csak meg. Orvosoljuk ezt a problémát, készülünk egy nagyon ütős koncertfelvétellel, a tavalyi maratoni hosszúságú Kobuci fellépésünkből. A közönség végig énekelt, nagyon szép kis szeretetfelhő ült az egész estére. A videó mellett válogattunk egy Best of 15 lemezt is. Az Egyetlen szó után novemberben jön egy új klip is, az Álmodjunk élettel dalhoz…

Leave a Comment