Zárt ajtók mögött, hogy lásson-halljon az egész világ

1Kárpát-medence Fesztivál az A38 Hajón

Mi sem természetesebb és emberibb, mint a bezártság ellen küzdeni, hogy kitörve a négy fal, a város, a régió, az ország, vagy a kontinens kereteiből láthassunk, megélhessünk, tapasztalhassunk, tanulhassunk, majd visszatérve jobb és okosabb módon folytathassuk mindazt, amit addig. Ezért szerveződött az 1Kárpát-medence Fesztivál, rövidítve az 1K, amely azt az egyszerű és nemes célt tűzte ki magának, hogy törjön ki a határok általi bezártságból költő, zenész, slammer, énekes, társaik és közönségük, s ismerjék meg jobban egymást, határon itteniek és túliak, akik szinte ugyanolyanok, ám sokszor fogalmuk sincs egymásról

Jelképes apropónak adta magát a trianoni centenárium, hogy lám, mégis hoz izgalmat, tanulságot, hasznot ez a tragikus évforduló, hogy az elválasztottság következtében még jobban rá tudunk csodálkozni a hasonlóságokra, a túlélés örömére, a közös tőről fakadás szépségére, s felfedezhetünk új színeket. Azután jött a világjárvány, melynek következtében az időpontot későbbre kellett csúsztatni annak a reményében, hogy akkorra eltűnik életünkből ez a rémálom. Azonban az eltűnés helyett az erősödést és a globális támadást választva végül a járványhelyzet arra kényszerítette a szervezőket, hogy a fesztivált közönség nélkül, zárt ajtók mögött tartsák meg.

Szerencsére a vírus nem tudja megtámadni a hangszereket, így a fesztivál minden nehézség ellenére megvalósult, s az üres Koncertterem se tudta elvenni a fellépők lelkesedését, így remek koncertek és előadások születtek meg, amelyekről olyan sokrétű és jó minőségű felvételek készültek, amelyek majd híven juttatják el a közönséghez az alkotók üzenetét, hangulatát, művészetét. Lajkó Félix és zenekara, amely a soknemzetiségű Szabadkáról érkezett, talán a legjobban mutatta fel kicsiben a Kárpát-medence kulturális diverzitását, hisz zenéjében egyaránt érhető nyomon megannyi gyökér, tradíció, amelyből táplálkozik, s amelyeket vehemens, katartikus, sodró játéka akár egy elsöprő forgószélben tudott egymásba simítva ötvözni szédületes koncertjén.

Na de nézzük szép sorjában. A fesztivál nyitóeseménye Tóth Andrej Urbi et Orbi című kiállításának megnyitója volt, amely Dobos Tamás fotóira készített festményeit mutatta be. A kiváló, szellemes, a korszellemet pengén tükröző alkotások a profán és a szakrális világfelfogás és életérzés szembeállításával érintik meg a szívünket és mozgatják meg a rekeszizmunkat: az egyik képen az erdő tisztaságában meztelen fürdőzők és kirándulók láthatók, a másikon II. János Pál, amint a földi káosz viharával dacol, de láthatunk a többi képén vidám medvéket és tájképfestő papokat is.

A Kávészünet együttes a fesztivál egyik fénypontjaként finom, szellemes derűt hozott a Hajóra: koncertjükön a legismertebb klasszikus és kortárs költők művei, valamint saját szövegű versátiratok szólaltak meg modern, dinamikus hangzással, így zenéjükkel remek hidat képeztek a popkultúra és az irodalom között. Előttük lépett fel az erdélyi-budapesti Loyal Apple’s Club zenekar, amely egyre tisztábban és ütősebben adja át a blues zsigeri üzenetét a vérbeli rock and roll nyers erejével, valamint a Dorchipelago együttes, mely tagjainak zenei háttere épp olyan színes, mint a stílusok-közötti zenéjük, amelyben ott a jazz, a blues, a soul és a funk inspirálta pop is. Ahogy a Koncertteremben, úgy a Kiállítótérben is összefonódott a zene az irodalommal: a nyitóesten lett felidézve a korszellemet mélyen magában hordozó, egyszerre nagyon friss, érthető és mégis kortárs szellemiségű Szilágyi Domokos költészete a Petőfi Irodalmi Múzeummal közös crossover programon.

Másnap moldvai csángó népzenét hallhattunk a Tindiától, a farnadi székhelyű Estendøntől pedig a rock, a funky, a jazz és a világzene elemeivel gazdagított lírai szövegeket. Az irodalmi vonalat a József Attila-díjas Győrffy Ákos képviselte. November 7-én a 2020-ban Móricz-ösztöndíjjal támogatott tehetségekkel lépett fedélzetre Baricz Gergő és zenekara. Az énekes a 2011-es X-Faktor tehetségkutató műsorában tett szert országos ismertségre, az azóta eltelt évek alatt pedig rengeteg kitartó munkával sokoldalú és egyedi hangú művésszé vált.

A záróestén különös utazásra indulhattunk: a Slow Village-ből ismert Nash (Nagy Dénes) és a Sör És Fű Laza Lacája (Mészáros Zoltán) töltötték meg élettel a teret, az ő szövegeik szárnyaltak az ATMO zenekar beindító ritmusai és szárnyaló dallamai felett. Őrületes slammelés keveredett hiphoppal, virgonc spoken word dzsesszel, igazi szenvedély szarkasztikus humorral. Eközben Dj Palotai és Noémo adtak újabb színfoltokat a fesztiválhoz. Az 1K záróakkordja Szarka Tamás és formációjának ütős koncertje volt, ahol egy vadonatúj felállásban hozta el a tőle már megszokott elképesztő közvetlenséget és éltető, felemelő hangulatot a felvidéki ikon, dalszerző, zenekarvezető, énekes-zeneszerző és elképesztően profi csapata.

A fesztiválról készült felvételeknek köszönhetően legyőzzük a ránk szakadt bezártságot, s élvezhetitek majd az emlékezetes fellépéseket, amelyeket az év végéig publikálunk az A38 és az A38-hoz kapcsolódó közösségi felületeken. Sajnáljuk, hogy nem lehettetek ott, de bízunk benne, hogy egyszer majd csak elmúlik a járvány, s vége lesz a bezártságnak, s jöhetnek majd ismét az élő koncertek, a személyes találkozások és a közös ünneplések. Addig is hajózzunk együtt otthonról az A38 digitális bárkájában!

Leave a Comment