Búcsú egy üstököstől | Siklósi Örs emlékére

Egy jóképű, okos, szenvedélyes, szerény, elképesztő energiáktól duzzadó költő, énekes, előadó, kis túlzással: egyszóval minden, ami jó lehet, egy személyben, benne volt egy figurában. Láttuk koncerteken, az Eurovíziós Dalfesztiválon, zenekarral, szólóban, nyilatkozva és magánéletben, s szinte nem hittünk a szemünknek és fülünknek. Egy elképesztő üstökös száguldozott közöttünk, körülöttünk, egy más időmérték és erőegység.

Azután amikor egyre másra halasztani kellett a koncertjeit a Hajón elkezdtünk aggódni, de a legrosszabbat nem tudhattuk, s nem is tudtuk volna elképzelni, hisz azért ember az ember, hogy mindig a jó kifejletben higgyen, hogy a rossz, a kaszás, a vég nem jöhet hívatlanul csak úgy el. Mindig jött az újabb koncertidőpont, s a remény, hogy ismét élőben hallhatjuk, láthatjuk őt, s felvehetjük az örökkévalóságnak itt az A38-on. Időközben néztük a videóit, s nem tudtunk betelni a szőke üstökös bájával, energiájával, lendületével.

És akkor jött a döbbenetes hír, hogy az üstökös elhagyott bennünket, igen, ilyen felfoghatatlanul fiatalon, ilyen eredményekkel, ilyen előrelátással, ilyen karizmával és tehetséggel.

Hol van itt az igazság, fortyanunk fel keserűen, értetlenül, tehetetlenségünk mérgében, s nincs válasz, csak a szomorú felismerés, hogy egy üstökös volt, egy olyan, amilyet még sohasem láttunk, s nem is fogunk, s akit hatalmas ajándék volt hallani, látni, ismerni, szeretni.

Ami marad utána, azok zseniális felvételei, s még annál is zseniálisabb szövegei, melyek vérfagyasztó előrelátása bizonyítja mindennél jobban, hogy egy igazi óriást veszítettünk el mi zenészek, hallgatók, szervezők, kultúrlények: mi mindannyian zeneszerető emberek.

Jó utat Örs! Te igazi üstökös! Találkozunk majd a fényben!

Addig is énekeljük kedvenc dalunkat, amely nekünk örökre te leszel:  

Viszlát nyár

Játsszunk nyílt lapokkal végre
A hajómnak mennie kell
És itt fog hagyni téged

Majd benned él tovább a vérem
És ha nem adod el, a szíveden a jel
Mi a földről az égig emel

Viszlát, nyár, most már elkéstél
Mert azt hazudtad, hogy enyém leszel
De nem jöttél

Viszlát, álom, köszönöm, hogy eltűntél
Most már ideje visszakapnom
Amiket elvettél

Megfáradt ereimben az élet
Tudom, hogy fognál még
De engedj el már, kérlek!

Itt van, tépd le belőlem a részed
És ha nem adod el, a szíveden a jel
Mi a földről az égig emel

Viszlát, nyár, most már elkéstél
Mert azt hazudtad, hogy enyém leszel
De nem jöttél

Viszlát, álom, köszönöm, hogy…

Az A38 legénysége

Leave a Comment