Oldal kiválasztása

Egyáltalán nem meglepő, hogy Andl-Beck Boróka énekes-dalszerző lett, hiszen édesapja, Beck Zoli a 30Y frontembere. Boróka boebeck néven ír és ad elő dalokat, ráadásul nem is akármilyeneket: ihletetteket és izgalmasakat. Szeptember 9-én a Lázár tesók lemezbemutatója előtt debütál az Hajó gyomrában, az első hajós koncertje kapcsán beszélgettünk. Az interjút az A38 Magazin szeptemberi száma után a blogunkon az Ahoy-sorozatban olvashatjátok.

Mennyire evidens, hogy egy fiatal lány zenész apukával zenész lesz? A te esetedben ez determinált volt?
Teljesen evidens volt ez nekem – éppúgy, ahogy egy orvos apukának feltehetően orvos lesz majd a gyereke is. Szóval szerintem a legtöbben igyekszünk azt csinálni, ami egyszerre ismerős és ijesztő is, és nekem zenélni pont ilyen.

Mik voltak nálad a zenésszé válás stációi? Mikor írtad az első dalodat? Mikor mondtad ki magadnak először, hogy „oké, akkor én dalszerző-énekes leszek”? Mennyire erősít vagy éppen tesz fel a számodra magas lécet, hogy onnan jössz, ahonnan?
Nem hiszem, hogy ilyesmit kimondtam volna valaha; talán azért, mert az identitásom nem annyira ezen nyugszik. Az első dalomat 13 évesen írtam. A mai napig eszembe jut, mert jól tükrözi egy hetedikes angol- és egy lusta zeneiskolás zongoratudását, de akkor is világos volt számomra, hogy ezt szeretném csinálni egész életemben. Persze, apukám mindenhol ott van, nem lehet előle elmenekülni a magyar zeneiparban, de én soha nem is akartam. Emiatt találkoztam pár nehézséggel itthon, de a Bécsben töltött éveim alatt világossá vált, hogy

ezt a fajta köteléket se megtagadni, se túlhangsúlyozni nem érdemes; egyszerűen csak van.

Kik voltak azok a művészek, akik a legnagyobb hatást gyakorolták rád?
Ha zenéről van szó, akkor Damon Albarn, Jamie T és a Led Zeppelin vannak rám a legnagyobb hatással, bár ez a dalaimon valószínűleg kevéssé hallatszik. Az a dalszerzői sokszínűség, ami Damon Albarn munkásságát jellemzi, mindig lenyűgöz; egy-egy kaotikus Jamie T szöveg pedig napokig szokott kísérteni. Rajtuk kívül pedig Shakespeare királydrámái foglalkoztatnak a leginkább – rengeteg olyan korai modern szöveg van, amiben jó elmélyülni.

Angolul énekelsz – hogy ez így lesz, az első pillanattól evidens volt?
Igen! Ebben a zenei narratívában és szövegvilágban érzem magam otthon. Soha, egyszer sem történt olyan, hogy magyarul kezdtem volna dalszöveget írni – hamisnak is érezném, és felesleges is lenne, hiszen nem az az én narratív otthonom.

Hogyan születnek a dalaid? A klasszikus kérdés: előbb a zene vagy előbb a szöveg? Vázlatolsz, jegyzetelsz, hosszan csiszolod a dalvázlatokat, vagy olyan is van, hogy egyben „lehullik eléd” egy dal?
Elsősorban a saját határaimat szeretném megugrani, amikor leülök a zongorához, mert nem vagyok igazán jó zongorista; és talán épp ezért nem kezdek soha a zenével. Énekdallam van a fejemben és szöveg, ezeket pedig könnyen módosíthatom, ha a zongorán valami mégsem hangzik úgy, ahogy elképzeltem. Az i am not például nagyon gyorsan kigurult zeneileg is, a red stars című dalom viszont, annak ellenére, hogy viszonylag egyszerű szerkezetű dal, borzasztóan nehezen állt össze.

Idén jelenik meg a bemutatkozó kislemezed. Mesélnél nekünk ennek az elkészítéséről, készítésének folyamatáról? Volt valamilyen előzetes víziód arról, hogy milyen hangzású, milyen jellegű dalokat szeretnél hallani a végén?
Igen, nyáron jelent meg az i am not, és idén jön az első EP-m, ami a comfortable nevet kapta. Ez annak a dalnak a címe, amit elsőként rögzítettünk Ligeti Gyurival. A hangszereléssel kapcsolatban nem igazán voltak előzetes vízióim, sem az i am not, sem az EP esetében – ezek az első lépések, és sok mindent kell megértenem és megismernem, mielőtt határozott elvárásokkal tudnék bemenni a stúdióba. Egyedül dalszerzési szempontból voltak egyértelmű elképzeléseim, és így rendeződtek tematikai szempontból a számok a naivitás, a bizonytalanság, az önreflexió köré.

Hogy látod a fiatal zenekarok, előadók helyzetét a mai hazai zenei színtéren?
Szerintem meglepően sok lehetőségünk van ahhoz képest, hogy mekkora országban élünk. Sok lelkes előadó, zenekar és szervező van, akik mindent beletesznek abba, hogy ilyen jól működjön a zeneipar a hátráltató tényezők ellenére is. Pécsiként pedig ki kell emelnem a mi térségünket, benne az Ördögkatlan Fesztivállal, a Fishing on Orfűvel és a Made in Pécs Fesztivállal, amik nagyon nagy teret biztosítanak a kezdő előadók számára.

Álmok, rémálmok, titkos tervek?
Álom és rémálom egyben: minden színpad, minden zongora, minden egyetemi óra – fura, de eléggé lámpalázas vagyok. Egyébként pedig túl sokat beszélek, úgyhogy a terveimnek idejük sincs titkossá válni.

A fényképeket Béndek Tamás készítette.