Költőként élek, de a dalszöveg viszi nálam a prímet | Müller Péter Sziámi

Müller Péter Sziámi mesélt nekünk arról, hogyan kapott szárnyra és robbant be a karantén időszakában elkezdett Napidal projekt, és hogyan formálódott át a Dalműhely az A38 Hajón című zenei-irodalmi programmá. Kiket invitál az estekre és mit javasol a kezdő dalszerzőknek. Valamint arra is fény derül, hogy mire számíthatunk a decemberi várva-várt Müllet Péter Sziámi AndFriends koncert során.

Mi a története a Napidal össznépi társszerző játéknak? Hogyan összegeznéd az eredményeit?
Egotripnek indult. A Bölcsészkar és a filmrendező szak óta nem volt kötött munkahelyem, se kötelező életrendem. Szakcsival volt  Pianissimo! duós koncertünk a Ludwigban, előtte az öltözőben elmondta, hogy lehet ő bármilyen híres meg öreg, meg akár beteg is, ő bizony minden reggel felkelés után leül a zongorához, és pár órát játszik – mert ő egy zongorista.

Elgondolkoztam, hogy én „mi vagyok”, mi az, amit, ha választanom kéne, ugyanilyen következetességgel és kedvvel tudnék csinálni. Költőként élek, (három éves korom óta verset írok), de azon belül hosszú ideje a dal, a dalszöveg viszi nálam a prímet, évtizedek óta minden nap foglalkozom valamilyen dallal, írom vagy tanítom ezt a „tárgyat”. Ez a koncert tavaly januárban zajlott. Ekkor elhatároztam, hogy egy éven át minden nap leülök az íróasztalhoz, és rászánok két—három órát egy dalötlet kidolgozására (nem a zeneszerzésre, mert az csak nagyon ritkán a kenyerem, de nem is „csak úgy” egy verset írok az ihletre várva, hanem kitalálom a szerkezeti felépítést, a tempót, a stílust, tanulmányozom a dal sokféleségét). 

Aztán kitört a járvány – kicsit úgy vagyok vele, mint Voldemorttal, nem esik jól kimondani a nevét –, és amikor áprilisban megkerestek a tanítványaim azzal, hogy mi lenne, ha online folytatnánk a kurzust, már 110 szöveg és ötlet volt a NAPIDAL nevű mappában a gépemben. Mondtam, hogy, amit élőben elkezdtünk, azt úgy nem tudjuk folytatni személyes jelenlét híján, de játsszuk azt, hogy onnantól minden nap kiteszek egy erre létrehozott YouTube-csatornára egy dalötletet-szöveget, és, aki akar választhat egyet, írhat rá zenét, megvalósíthatja a produceri elképzelését.

A tíz-húsz ember helyett döbbenetemre és örömömre egy hét alatt sok száz érdeklődő iratkozott fel, és amikor egyikük megkérdezte, hogy muszáj-e profinak lennie ahhoz, hogy “játszhasson”, akkor alapállásomhoz híven azt feleltem, hogy egyáltalán nem. Bárki küldhet megfejtéseket, aki szeretné kipróbálni és megbeszélni, hogy benne hogyan születik legalább egy énekdallam a szövegre – akkor is, ha még sose csinált hasonlót. Elképesztő lavina indult meg. Az egy év alatt a 365+1 (szökőév volt tavaly) felkínált dalötletre nagyjából háromszáz szerzőtől több, mint ezer zenésítés érkezett. Nekem a korona-karantén-korszak úgy telt, hogy mindegyikükkel tartottam a kapcsolatot, fejlesztettük együtt a dalokat. Nagyon élveztem, nem tűnt fáradságnak, úgy éreztem, végre azt csinálom, ami olyan nekem, mint Bélának a zongorázás.

A játszó- és szerzőtársak között mindenféle szintek, tehetség- és képzettségfokok megjelentek az abszolút kezdőtől és a zeneovistól az alkalmi családi társuláson és a rég feloszlott, de erre virtuálisan (később, amikor már lehetett, valóságosan is) újraalakult zenekaron át a számos ismert, sokszor Artisjus-, Erkel- meg Kossuth-díjas zeneszerzőig, formációig.

A feliratkozók száma közben spontán kétezer fölé nőtt, ami önmagában is öröm és csodás „hozam” volt a számomra. Körülbelül kétszáz dalt juttattunk el együtt olyan stádiumba, hogy kidolgozott verzió szülessen belőle, sokan egész lemezt állítottak össze a Napidalokból, mások koncertprogramot. A legjobb az volt, hogy elkezdtek egymással összeismerkedni, együttműködni. Sok kimunkált dalt jelentettünk be közös szerzeményként, némelyiket játszani kezdték a rádiók.

Egy év letelte után is megmaradt a szokás, hogy naponta írsz egy dalt? Milyen kihívásokkal járt az elején beépíteni a napirendedbe?
Igazából korábban is minden nap foglalkoztam dalszövegírással, ez a „szakmám”, leginkább ebből élünk a családdal a fellépések mellett. Annyi volt a változás, hogy onnantól fogva reggel, amikor megetettük és elküldtük a még otthon lakó három gyereket az iskolába, felmentem a padlásra a kuckómba, és ráhangolódtam a Napidalra. Csak ez a rendszeresség volt új elem. Attól tartottam, hogy legfeljebb két hét után megunom majd, vagy keserves lesz folytatni, ehelyett rátaláltam a nekem való, élvezetes, rendszeres elfoglaltságra.

Szóval — most se kötelességként — folytatom a dallal való mindennapi foglalkozást. Írok magunknak — az AndFriends-nek vagy Szakcsinak —, és írok másoknak, fiatalnak, idősebbnek, híresnek és hírtelennek, akik megkérnek, vagy éppen egy darab dalszövegeit írom, fordítom. Alaptevékenység maradt hosszú távon.

Meg tudsz nevezni három olyan közös szerzeményt, amik különösen közel állnak hozzád? Mi a történetük?
Ez tényleg nehéz. Nem kerülöm ki a válaszolást, de túlzás nélkül azt kell mondjam, hogy mindegyik egyformán kedves és hasznos a maga fokán és folyamatában, akkor is, ha kezdővel, akkor is, ha mesterrel dolgozom együtt. Berkeley püspöktől való az az idézet, ami az egyik Sziámi album mottója is lett: „Az alma íze nem az almában van, és nem is a szájban — hanem a találkozásban”. Sokszínű- és szintű szuper kapcsolatrendszer, (egyelőre) virtuális dalszerző klub alakult ki ezekből a találkozásokból.

Találomra: Bérczesi Róbert (hiperkarma) barátom, akinek a munkáit mindig is nagyon szerettem és nagyra tartottam, 58 szövegemhez írt zenét az elmúlt hónapokban. Egyik tökéletesebb dal lett, mint a másik, szájtátva figyeltem a szaktudását és fantáziadús, tehetséges, gyengéd, de határozott ügykezelését, miközben az első lemez készült belőlük, és már alakul a második LP is. Van köztük olyan, pl. a Jóember vagy a Lesz még itt fesztivál, ami sokakhoz eljutott, és sokan jelezték vissza, hogy tetszik, és érzik rajta a nagysikerű első hiperkarma lemez erejét és hangulatát. Előbbinek a klipjével is meglepett Robi két hete, az is bomba lett. Schwenk Andrást sem hagyhatom említés nélkül — ő talán nem annyira ismert, de rendkívül tehetséges, kiváló zenész, és annyira ráhangolódott a játékra, hogy elhatározta, minden nap, legalább vázlat szinten megzenésíti a Napidal ötletet. Neki is már lassan befejezéshez közeledik az első lemeze ezekből. Lecsó, Takáts Eszter, Víg Mihály, Másik János, a Kaláka, Lóci, Czutor Zoli, Volkováék, a hároméves Zahira — elsőre, hirtelen, …tudom, hogy nem sorolhatok fel mindenkit. Ráadásul mindegyiknek van története, de az már tényleg nem férne ide. Aki feliratkozik a Napidal Sziámival csatornára, visszanézheti a dalokat és hallhatja a történeteket, akár még be is kapcsolódhat a játékba. Ott van mind a 366 opció, és a videó-összefoglalókban az a körülbelül 2-300 munka, amikhez kép vagy éppen klip is érkezett.

Hogyan kapcsolódik a Napidal a Dalműhelyhez?
Nagyon örültem, amikor a Hajóról megkerestetek, hogy ötheti rendszerességgel csináljak élő estet a Napidalra alapozva. A Dalműhely név adta magát. Pár éven keresztül Bárdos Ágival és a Sziámival működtettük a Songwriters’ Club-ot a Trafóban, a Merlineben, a Tivoliban, a PIM-ben és a Szépművészeti Múzeumben ahol szintén dalok születtek, utóbb pedig kedvenc melóm volt a Baltazár Dalműhely, amelynek másfél éves működése során értelmi sérült zseniket hoztam össze nagynevű és jólelkű hazai dalszerzőkkel-előadókkal közös munkára. Megjelent belőle az Árad a szeretet című CD, és lezajlott a MŰPA nagytermében egy tényleg felejthetetlen csodálatos koncertünk is Cipővel, Zoránnal, Koncz Zsuzsával, Bródyval, Odettel és sok más nagyszerű kollégával, hozzá az AndFriends-szel.

Hogy néz ki egy Dalműhely-est struktúrája? Melyek a legkedvesebb pillanataid az eddigi műsorokból?
Mindig három alkotó jön, az ő dalaikat hangszereli és játssza el hónapról hónapra élőben a nagyon magas színvonalon közreműködő ATMO zenekar, a szerzők pedig eléneklik, aztán megbeszéljük, a helyszínen fejlesztjük a dalokat. Most is nehéz a kiemelkedő pillanatokat sebtében rávágni, csak néhány: Polgár Péter dalai, az ATMO által írt két dal (végül ők is rátaláltak nekik fekvő szövegekre, aminek nagyon örültem), a régi kollégák közül Víg Mihály, Kovács Antal (Romano Drom), Menyhárt Jenő, Kiss Llaci, Szili Péter Susu, meg az átütően jó vadonatújak: Fehér Anna, Simó Annamária, Németh Sándor… igazából az összes. Nyolc adáson és egy közös koncerten és közel ötven ATMO-val eljátszott dalon túl… — komolyan mondom, ez a tökéletes öröm és boldogság, na!

Kiket invitálsz a társszerzők közül a Dalműhelybe, mi alapján választod ki a csapatot?
A három fellépő közül általában egy a hiperprofi, egy a kezdő, és egy valamilyen érdekes státuszból érkező szerzőtárs (ebben nem vagyok makacs, de valahogy így alakult a szerkesztés). Jávori Fegya, Bérczesi Robi mellé egy határon túlról jött szerző, vagy egy csodás énekes-színésznő, amilyen Gubik Petra, hozzájuk egy fejlesztőpedagógus anyuka, aki a családjával énekelt először egy saját zenésítést, de most már az első lemezre készül, vagy az elképesztően tehetséges Szilinyi Roland, aki kávészakértőként keresi a kenyerét. Egy-egy élő (és egyben streamelt) műsor kb. másfél óra laza időtöltés. Ebből utána a kollégák elkészítenek egy feszes egyórás verziót, ami később is megnézhető a Hajó csatornáján és a Napidal csatornán is. Utóbb úgy alakult, hogy egy még jobban tömörített, félóra körüli változat TV-műsor-sorozattá lép elő decembertől a Petőfin (M2).

Változatos szerepeket töltöttél be életed során, csak hogy néhányat említsünk: fesztiválapítóként (Sziget, Bartók Plusz Operafesztivál), dalszerző-előadóként, szerkesztő-riporterként, költőként, cirkusz- és varietérendezőként is ismerhet téged a közönség, emellett többféle zenei formációban és stílusban léptél már színpadra.
Hogyan illeszkedik a Dalműhely ebbe a szisztémába, melyik “énedhez” áll közelebb?
Ismét Bérczesi Robival élve: az összes Énekhez illeszkedik :-)). Benne van a sokéves rádiós és TV-s műsorszerkesztési-vezetési tapasztalat, az öröm, hogy embereket hoz össze az, és az, amivel ezeken túl talán a legjobban szeretek foglalkozni. A DAL. Jólesik ebben a formában közösen megszülni a saját számaimat, de hamarosan szeretném kiterjeszteni a játékot mások alapötleteinek megvalósítására is. Nem tehetségkutató-, hanem játék és tanulás alapon. A Miskolci Egyetem rektori tanácsadójaként a fantasztikus Póka Egonnal és Dr. Horváth Zitával együtt egyik kezdeményezője voltam a könnyűzenetanár képzés elindításának. Magyartanárként és dalszerző-előadóként meggyőződésem, hogy be kell építeni egy ilyen tantárgyat az iskolai oktatásba. A diákok sokkal könnyebben jutnak el a dalokon a művészet és a kultúra lényegéhez, mint a jelenlegi tantárgyi utakon.

Milyen tanácsot adnál a kezdő zenészeknek, dalszerzőknek?
Hajrá! Oké, kicsit komolyabban: ha magas szinten akarnak ilyesmivel foglalkozni, vegyék komolyan, de maradjanak játszó emberek. Mindig keressék meg és érezzék meg a születő dal központi magját, gondolatát, és azt tartsák is szem előtt végig az alkotás során. Hallgassanak sokféle zenét, és próbálkozzanak sokféle formával. Figyeljenek az egységre. Zene (dallam, ritmus, harmónia), szöveg (azon belül a prozódia, a hibátlan hangsúlyok), a valódi vagy odaképzelt előadó karaktere, személyisége, a hangzás — ezek mind egyformán fontos tényezők. A legfontosabb azért az, amit Leonard Cohen nyilatkozott egyszer: „A dalokért oda kell elmenni, ahol a dalok vannak.”

December 4-én újra a Sziámi AndFriends csapattal lépsz színpadra a Hajón. Milyen estére számíthatunk?
Úgy érzem, nagyon különleges és egyszeri születésnapi ajándékot kapok a szintén akkorra megjelenő Bérczesi Robi-féle Napidalos lemezzel nagyjából egyidőben. A kollégák Maróti Dani barátunk biztatására összebeszéltek, és az AndFriends-szel együtt sok év után színpadra lép a Sziámi zalai formációja, a Testből Testbe lemez baráti alkotótársasága. Csodás társak ők is a mai napig, akikkel mindig öröm együtt lenni. Kirschner Péter és az URH meg a Gasner János-féle Sziámi dalai mellett a velük készült BestOf-ot is lehet majd élvezni. Utánunk a vízözön meg önfeledt, szolid iszogatás, előttünk pedig a Trampúr warmup.

Leave a Comment