Kelemen Kabátban | Hosszú távon gondolkozunk

A Kelemen Kabátban 2011-ben debütált az időközben kultikus pophimnusszá vált Nyári dallammal. Azóta megjelent egy EP és egy nagylemez, a következő albumot őszre tervezik, és az első dalt már a napokban – így az A38-as koncerten is – játszani fogják. A zenekar három alaptagja az Irie Maffiából és DJ-producerként is ismert Horváth Gáspár, azaz JumoDaddy (bal oldalon), sokáig a Riddim Colonyban éneklő testvére, Horváth Boldizsár, a Szerecsenkirály (jobb oldalon), illetve a rapper M-Papa, azaz Pápay Mihály (középen). Az április 10-i A38-as „szezonnyitó koncert” előtt kérdeztük őket az új lemezről, a balladákról, a humor fontosságáról, és az is kiderül, hogy ki az a Kelemen.

Ketten komolyzenét tanultatok először, hogyan és miért kezdtétek el?

Boldi: Szüleim mondták, hogy válasszak egy hangszert, mert az az élet rendje. Dob és cselló merült fel első körben, és a cselló mellett döntöttem, mert onnan több irányba lehetett továbbmenni.

Gazsi: Én is ugyanazon szülők által kerültem a zeneiskolába, hétéves koromtól fogva kisebb-nagyobb kihagyásokkal, de összesen tizenegy évet töltöttem zeneiskolákban és erre jött rá tíz év színpadi rutinszerzés az Irie Maffiával. A komolyzenei és jazz-összhangzattan alapok nélkül meg lennék lőve, e nélkül nem tudok semmilyen pop- vagy elektronikuszenei munkát, alkotási folyamatot elképzelni.

Legutóbb tavaly jelent meg első koncepciózus nagylemezetek, a Maradjatok gyerekek, amit egy fantasztikus hangulatú bemutató koncert követett az A38 Hajón. Terveztek újabb nagyobb anyagot a közeljövőben, vagy most átadjátok magatokat a fesztiválszezonnak?

Boldi: Legelő címmel április elején, azaz a napokban jelenik meg az őszre várható új lemezünk első dala, a hajós bulin ezt már játszani is fogjuk. Nyár folyamán a koncerteké a főszerep, utána viszont az őszi klubszezonnal párhuzamosan lemezformába rázzuk az elmúlt évben összegyűlt ötleteinket, és október-novemberben ez remélhetőleg meg is jelenik. A Legelőt azért hozzuk ki most, mert a leghűségesebb rajongóinknak is kell muníció, lassan egy éves a legutóbbi nagylemez!

A Riddim Colonyból való kiválásod mennyire sikerült konfliktusmentesen? Elképzelhetőnek tartod, hogy legyen egy Kelemen Kabátban feat. Riddim Colony track?

Boldi: Teljes mértékben konfliktusmentesen zajlott, zenei felfogásbeli különbségek miatt szálltam ki, nem találtam a helyem abban a zenei gondolkodásmódban. Elvileg teljes mértékben el tudom képzelni, technikai és stratégiai akadályai lehetnek maximum. Azért őket is meg kéne erről kérdezni (nevet).

Gazsi, te vagy a zenei producer és az egyik szerző, míg az öcséd és M-Papa énekel/rappel és szöveget ír. Nincsenek testvérviszályok a közös munka során, mik a prók és kontrák?

Gazsi: Testvérviszályról szerencsére szó sincs. Sőt éppen ellenkezőleg, a Kelemenben való részvételem egy üdítő, kikapcsoló munka. Boldival zeneileg és művészi elképzeléseket tekintve nagyon egy húron pendülünk, a stratégiai dolgokban is szinte kivétel nélkül egyet szoktunk érteni. Nem látom semmi hátrányát annak, hogy tesók vagyunk. Nagyon sokat dolgozom, és minden projektemet imádom, másként nem is látnám értelmét, de lelkileg talán a Kelemen megy a legkönnyebben.

Az eddigi Kelemen-számok, mind bulizósak, pörgősek, szándékosan nem készítetek érzelmes szerelmi balladákat?

Boldi: Hallgasd meg majd az új lemezt (nevet).

Gazsi: Nagyon régóta szeretnék balladát megjelentetni, és valóban hiánycikk a Kelemenben, általában a mostani magyar popzenében is, és a saját zenekaraimban is. A Kelemennel azonban lesz egy új dalunk, amit balladának lehet nevezni, már majdnem kész és nagyon várom, hogy végső formába öntsük, hogy meg tudjon jelenni. Ez a dal az őszi lemez egyik nagyon fontos eleme lesz.

Milyen a kapcsolatotok a „konkurens” zenekarokkal, mit tapasztaltok, mennyire vesz titeket komolyan a szakma?

Boldi: Amióta bizonyítottuk, hogy hosszú távon gondolkozunk, és van koncepció abban, amit csinálunk, azóta komolyan vesznek.

Gazsi: Azt gondolom, hogy a Kelemen gondolatisága és zenéje van annyira eltérő és önálló, hogy nem kell konkurenciának tekintenünk másokat. A Kelemennel soha nem voltunk hajlandóak sem zenei, sem szövegi skatulyákban gondolkozni, ezért nehezebben elhelyezhető a zenekar, egy fokkal többet kell rajta gondolkozni, mint a sztenderd, „termék” zenekarokon. Úgy próbálunk meg kritikusak lenni, hogy nem vagyunk destruktívak, humoros módon szólni komoly dolgokról és humoros dolgokról komolyan. Ezeknek az ellenpontoknak az együttlátása és megélése a differenciáltan gondolkozó, érzelmileg intelligens ember képessége, és azt érezzük, hogy az országnak nagy szüksége lenne erre a nyitott, nem kizárólagos, nem szélsőséges gondolkodásmódra. A kérdés, hogy sikerül-e ezt a művészet nyelvén eljuttatunk a közönségünknek. A kihívás tehát nem mások felől érkezik, hanem inkább magunk felől, ami nehezebb feladat, de egyben a hitelességünk kulcsa is. Ez nagy munka, de úgy érzem, hogy jó úton haladunk.

A Jártam itt klipben nyújtott táncprodukciód előtt meghajlok. Mi volt az alapötlet, aminek ez lett a végeredménye?

Gazsi: A Jártam itt a kilencvenes évek végének diszkó/pop zenéjével operál, a szöveget tekintve pedig egy hagyományos szerelmes dal. Az utóbbi időben mind zeneileg, mind fashion szempontból sokat foglalkoztatott minket a normcore gondolata. Ez a gondolkozási irányzat, a dolgok átértelmezésével próbál a nem divatosból divatost, a nem menőből menőt és a nem különlegesből különlegeset csinálni. A dal zeneisége és a klip látványvilága is ezt próbálja meg megragadni. A Jártam ittben minden teljesen hagyományos és normális, de közben semmi sem az. Érdemes az egészet ezzel a háttérinformációval még egyszer megnézni, meghallgatni.

A Kelemen egyik legfontosabb alkotóeleme a humor. Mit gondoltok, mért él ezzel az eszközzel olyan kevés más zenekar, mikor egyértelmű, hogy nagyon is működik, igény van rá?

Boldi: Szerintem egyáltalán nem az egyik legfontosabb alkotóeleme, de az biztos, hogy jelen van, hiszen boldog és vidám emberek vagyunk. A legtöbb sikeres előadó felismeri, hogy az emberek erősen kategorizálnak és új kategóriát nagyon nehéz létrehozni. A „vicc” kategóriától pedig rettegnek, hiszen az ostoba ember azt veszi komolyan, ami nagyon komolynak tűnik, és a „viccre” például nem ad ki pénzt. A tréfa az egészben az, hogy ha muszáj lenne kategorizálni, akkor számomra pl. a Bëlga egy komoly és értékes produkció, míg egy Kasza Tibi vagy Vastag Csaba egyértelműen a vicc kategória, noha pont fordítva veszik komolyan magukat.

Misi: Hazánkban sajnos a vicc és a humor hívószavakról az embereknek a Szeszélyes évszakok-féle kabarék jutnak eszükbe, vagy a nagyon közönséges fingós-kakilós viccek. Talán az a humor idejétmúlt, de mégis ez működik a legjobban itthon. Mi, úgy látszik, fogyasztható formában hoztunk ezen a téren valami újat.

Boldi, olvastam, hogy négy legjellemzőbb tulajdonságodból egyik a maximalizmus, másik a lustaság. Ez így nehezen összeegyeztethetőnek tűnik…

Boldi: Ha tehetném, egész nap feküdnék az ágyban, néha felkelnék enni vagy játszani egyet az Xbox-omon. Ettől függetlenül, ha valamin dolgozom, akkor megpróbálom az elérhető maximumot kihozni belőle. Inkább az ilyen napok jellemzőek egyébként, de ha havonta van egy fetrengős nap annak már nagyon örülök.

Gazsi: Ez az ellentét rám is igaz, annak ellenére, hogy alapvetően lusta ember vagyok, nagyon sokat dolgozom, és amikor már dolgozom, akkor azt a legjobb szakértelmemmel és tudásommal teszem, már-már perfekcionista módon. Nem adok ki a kezemből félkész munkát, mindent az éppen aktuális képességeimnek megfelelő maximumon teljesítek. Boldival ez talán családi vonás nálunk. Amikor pedig pihenő jön, akkor napokig tudok például egy nyugágyban feküdni Bartók Rádiót hallgatva.

M-papa, sikerült eljutattni Obamához a Fainul a bulit?

Misi: Elküldtük, aztán majd ki tudja, lehet, hogy a Fehér Házban fogunk parolázni egy szép napon az Elnök Úrral!

Ki az a Kelemen és mért van kabátban?

Misi: Egy régi ismerősünk, még a gimnáziumból. Mindig az első padban ült teljesen megfeszülve, a teste csak a háttámla és az ülőfelület élén érintkezett az ülőalkalmatossággal. Mindig ugyanaz a furcsa műanyag kínai kabát volt rajta időjárástól függetlenül. Mikor kipattant a fejünkből a név, éppen május volt és 30 fok. Vigyoridióta módon jeleztük egymásnak a Boldival (akkor még padtársként) hogy: „Nézd ott a Kelemen Kabátban a hetedik órában magyaron!”

Annyira jó névnek tűnt, hogy el akartuk adni a nevet valami alternatív zenekarnak, de rá kellett jönnünk, hogy jobb lesz nekünk alapítani egy zenekart ezzel a névvel. Végül is teljesen szerencsés csillagzat alatt született, hiszen én egyáltalán nem értettem a zenéléshez, Boldinak pedig minden álma az volt, hogy popsztár legyen! (nevet) Eleinte teljesen vállalhatatlan dalok születtek, és stílusparódiák, majd kevésbé obszcének…  most pedig itt vagyunk.