Such Gold | A sebesség és a dallamosság kombinációja

Az utóbbi idők egyik legfelkapottabb zenekara, a Such Gold végre átruccan Európába, hogy a Gnarwolvesszal közös angliai turnéja előtt többek között Budapesten is izzítsa a hangulatot. Az A38 Sessions keretében most a Gozsdu Manó Klubban, november huszonhetedikén. Lendületes pop-punk és hardcore, éppen annyi zúzdával, ami még belefér, annyi kiabálással, ami még elfogadható, de tele nagyszabású, nagyszerűen üvölthető, igazi „slágeres” refrénnel. A két megmaradt alapító tag egyikével, Nate Derby gitárossal beszélgettünk a fájlcserélő programok előnyeiről és hátrányairól, a Bill Stevensonnal közös munkáról és szóba került az is, hogy a szívük mélyén még mindig egy hardcore zenekarnak tartják-e magukat.

Hogyan alakult ki a zenekar jelenlegi felállása? Mik voltak a fő hatásaitok?

Mivel az évek során több tagcsere is volt, inkább nem mesélném el a teljes történetet és hogy hogy kezdtünk el közösen zenélni. Ami a jelenlegi felállást illeti, egyedül én és Ben (Kotin énekes-gitáros) maradtunk az eredeti tagságból. A basszusgitárosunk, Jon Markson jópár éve velünk játszik már – őt a volt gitárosunk, Skylar ajánlotta az eredeti basszusgitárosunk, Devon Hubhard helyére. Skylar és Jon együtt laktak Bostonban, innen ismerték egymást; pár közös turné után, ami alatt jobban megismertük egymást, tudtuk, hogy rá van szükségünk ahhoz, hogy zeneileg szintet lépjünk.

Matt (Covey dobos) úgy másfél éve csatlakozott – két nagyon jó zenész közül kellett választanunk, miután az alapító dobosunk, Devan Bentley kilépett, és ő volt az egyik. Vele akkor találkoztunk, mikor épp úton voltunk Ausztráliába, a Soundwave fesztiválra. Akkor már pár éve a Shai Huludban játszott és az ausztrál turnéjuk után hagyta ott őket. Hamar kiderült, hogy Jon és ő felületesen ismerik egymást még New Londonból – Matt régóta ott él, Jon pedig oda járt egyetemre. Megkérdeztük Mattet, hogy lenne-e kedve pár közös dzsemmeléshez, a többi pedig történelem. Az ő csatlakozásával tényleg új fejezet nyílt a zenekar történetében.

A hatások az idő múlásával, valamint a tagok cserélődésével változtak, jelenleg mindenki másfajta hatásokat hoz magával a számok írásakor, de persze van pár közös pont: Propagandhi, AM Overcast, A Wilhelm Scream.

Mi fogott meg anno a punk-rockban?

Személy szerint, zeneileg a sebesség és a dallamosság kombinációja. Szövegek tekintetében az olyan témák, mint az önreflexió, a változás iránti igény magadban és a világban, az angst, a düh. A barátaim is ezt hallgatták, és szembehelyezkedett a mainstreammel. Volt valami a tinédzser énem számára, amibe kapaszkodhatott, miközben próbálta definiálni, ki is ő valójában. Klasszikus történet.

[bandcamp width=100% height=120 album=3634860323 size=large bgcol=ffffff linkcol=0687f5 tracklist=false artwork=small]

 

Nehezebb volt megírni a New Sidewalk dalait a sok tagcsere után? Változott a dalszerzés, bármilyen értelemben?

Nehezebb? Nem. Csak más. A zenekar történetében most először volt négy ember, akik mind ugyanakkora részt vállaltak a dalszerzésben, másképp gondolkodtak róla, ráadásul bevehettük Jon stúdióját, hogy az „éles” stúdiózás előtt is dolgozhassunk a dalokon. Felvettük az ötleteinket, visszahallgattuk, analizáltuk őket, ráadásul ott helyben már változtathattunk is rajtuk, így kihozhattuk az akkori ötleteinkből a lehető legtöbbet.

Mit mondanál, miben különbözik az új lemez az eddigiektől? Mi van meg benne, ami az eddigiekben nincs?

Sokkal zeneibb az egész, kidolgozottabbak a dallamok, jobb a dinamika, érződik rajta, hogy több tapasztalatunk volt már a dalszerzés terén, illetve technikásabb zenészek is lettünk. Úgy érzem, minden számból sikerült kihozni a maximumot, ami szándékunk is volt, már csak azért is, hogy megkülönböztessük magunkat a kortársainktól. Eddig minden kiadványunkon próbáltuk feszegetni a határainkat zenészként és a The New Sidewalkkal kihoztuk magunkból a jelenlegi maximumot. Reméljük a következő kiadványunkkal sikerül még jobban kitolni a határainkat.

Milyen volt Bill Stevensonnal dolgozni az új albumon?

Elképesztő élmény volt egy ekkora legendával dolgozni. Az, hogy minden este vietnamit ettünk és a Black Flagről beszélgettünk, eközben pedig közösen hozhattunk létre valamit valaki olyannal, aki hatalmas hatással volt a színterünkre – nos, ez egy életre szóló élmény volt. Reméljük egyszer még megismételjük!

Több interjúban is azt nyilatkoztátok, hogy a Such Gold „a szíve mélyén egy hardcore zenekar„. Hogyan tükröződik ez az új album számaiban?

Nem vagyok benne biztos, hogy a szívünk mélyén még mindig egy hardcore zenekar vagyunk, de pár éve még abszolút így volt. Persze, sok hardcore zenekart hallgatunk, de ami a fókuszt illeti, jelenleg inkább egy punk zenekarnak mondanám magunkat. Ahogy a tempókhoz, a dinamikához, a harmóniákhoz és a dallamokhoz állunk, az mind ezt tükrözi; a szövegek kevésbé angstosak és dühösek, inkább már önreflexívek.

A Pedestals EP-tek a hivatalos megjelenés előtt már felkerült az internetre. Mennyit ártott ez nektek? Mit gondoltok az illegális letöltésekről?

Szívás volt, de hát ez miden zenekarral megtörténik előbb-utóbb. Az egyetlen negatívum az egész dologgal kapcsolatban az volt, hogy az internetre nem a végleges verzió került fel, a dalcímek kitalálása és a keverés is még folyt. Sok embernek felkeltette az érdeklődését, de szomorúak voltunk, hogy nem a végleges verzió került ki.

A fájlcserélő programok és a streaming egy olyan negatívum, amelyekkel és amelyek nélkül a zenészeknek nehéz boldogulni. Mindannyian bűnösök vagyunk a tekintetben, hogy nem fizetünk a zenéért, nem számít, mennyi albumot veszünk meg. Úgy érzem, a fájlcserélők és a streaming nélkül sok ember nem ismerte volna meg a kedvenc zenekarát; de ezek nélkül talán több zenész élne meg abból, amit csinál. 22-es csapdája.

Olyan zenekarokkal turnéztatok eddig, mint a The Story So Far, az Anti-Flag, a Stick To Your Guns, a Senses Fail és sokan mások. Meséljetek pár emlékezetes történetet!

Őszintén szólva túl sok van, amit elmesélnénk! Nagyon szerencsésnek érezzük magunk, hogy ilyen kiváló zenekarokkal és emberekkel turnézhattunk. A magyar rajongóinknak nincs más választása, oda kell majd jönniük hozzánk, hogy hallhassák a legszaftosabb történeteket.

Ez lesz az első magyarországi koncertetek, mit üzentek a hazai rajongóitoknak?

Főzessétek meg anyátokkal élete legjobb gulyását, és hozzátok el a koncertre! Alig várjuk már, hogy először lépjünk fel a gyönyörű országotokban! Adjátok tovább a koncert hírét!