Andrej Kagagyejev (N.O.M.) és drMáriás (Tudósok) keresztinterjú | Drámai helyzetek idolizálása

Az orosz zenés-színházi avantgárd egyik legrégebbi, legfontosabb és legnevesebb underground zenekara, a N.O.M. február tizennyolcadikán ismét az A38 Hajón! A társulat ezúttal legfrissebb produkcióját, A hét főbűn című zenés-multimédiás színházi előadást mutatja be Budapesten, előttük pedig az idén 30 éves Tudósok lép fel hazai színekben. A két zenekar frontemberei és ideológusai, Andrej Kagegyejev és drMáriás egymással készítettek interjút, melyben szó esik a hét főbűnről, a migrációról, Európa jövőjéről és még Malevics is szóba kerül.

drMáriás kérdezi Andrej Kagegyejevet

Mindkét zenekar, a tiétek és a miénk is túlélője a rendszerváltás utáni évtizedeknek, amely általában nem hozott túl sok jót az underground zenekaroknak és művészeknek. Nektek hogy sikerült frissnek, izgalmasnak és sikeresnek maradnotok?

A rendszerváltás során történt változásoknak köszönhetően az életünk is megváltozott. Már nem kellett egzisztenciális kérdésekkel, a napi rutinnal foglalkoznunk és a megélhetésért küzdenünk, hanem kifejezetten a zenére, a filmre, az irodalomra és a festészetre koncentrálhattunk. Ez egy merész és szokatlan váltás volt néhány szovjet ipari mérnök számára. Voltak természetesen vágyaink is, de különösebb illúziókat se tápláltunk a zenekar globális sikerei kapcsán. A NOM 29 éves fennállása során semmit se bántunk meg, volt mit nyújtanunk a közönségünknek. Ma is haladunk azon a valaha kijelölt útvonalon, hűek maradtunk az alkotói módszereinkhez és még mindig tudunk újat mondani a hallgatóinknak.

Sok tagcsere volt az utóbbi években a NOM-ban. Ez mennyire volt szükségszerű? Mi volt és mi maradt?

Valamikor még a nyolcvanas években, Szergej Butuzov szerzőtársammal viccből kitaláltuk a NOM zenekar művészeti metódusát, ami kb. így szólt: „a jelen idióta valóságának dramatizálása vagy a drámai helyzetek idiotizálása”. Ez volt, van és lesz a krédónk. A tagcserék – az maga az élet. Valaki elfárad, vagy hirtelen úgy érzi, hogy nem azzal foglalkozott, amivel kellett volna, de van, aki meg fordítva, új életérzést keresve talál meg minket. A zenekarunkban nincsenek véletlen tagok. Alekszandr Liver még 1992-ben Franciaországba költözött (ahol operaénekesként dolgozik), de megmaradt a zenekar tagjának. Az énekesnőnk, Varvara Zverkova egy egyetemi évfolyamtársam lánya, kicsi korától ismerem, 5 éve lett a NOM tagja és azóta a szerepe csak nőtt a zenekarban. Nemrég lett lépett be a zenekarba Alekszej Zubkov, gitáros és balalajkavirtuóz, aki a dalainkon nőtt fel és részese akart lenni ennek a folyamatnak. Úgyhogy minden jó, ha a vége jó.

Mintha az utóbbi években jobban fókuszálnátok munkátokat az orosz közönségre. Szerinted ez egy globális jelenség? Kevesebb az érdeklődés mostanában a külföldiek iránt, mint régebben?

Mindig nyitottak vagyunk az együttműködésekre. A kilencvenes évek derekán egészen rövid ideig tartott ki a divat a „rouge vague”-ra. Ennek ellenére mi elég sokat turnéztunk Európában és szép számban játszottunk klubokban és fesztiválokon. Az utóbbi évek visszaesése talán a válsághoz köthető, anyagi szempontból ma már sokkal nehezebb lett koncerteket szervezni. Oroszországban sem egyszerű a helyzet. A NOM is leginkább csak Moszkvában és Szentpéterváron koncertezik, a vidék pedig sajnos gyenge színvonalú pop kultúrából táplálkozik.

Mennyire elkerülhetetlen ma a művészetben nálatok a politikáról is beszélni, arra reagálni?

Minden a szerzőtől függ, ő határozza meg magának, mi az, ami fontos és mi nem. A lényeg, hogy a végtermék legyen őszinte, tehetséges és nem kommersz.

Hogy érezted magad akkor, amikor a budapesti Nagy Fül fesztiválon adott koncertetek kellős közepén felmentek a színpadra a magyar rendőrök és lekapcsolták az áramot?

Tökéletesen emlékszem erre a koncertre a MU Színházban. Valaki kihívta a rendőrséget a hangpara miatt és a koncertünket félbeszakították. Amikor a közönség hangosan tiltakozott az áramtalanítás ellen, elfogott minket a déjá vu élménye. A 90-es évek elején egy ukrán rock fesztiválon Novaja Kahovkán gépfegyveres rohamrendőrök állították le a koncertünket, mivel valamilyen helyi hivatalnokok a szövegeinket „kultúrátlannak” minősítették és cenzúrázták.

A 7 főbűn mennyire politikai, etikai, vallási vagy éppen vicces kérdés?

Semmiképpen sem politikai. Ez csak egy ismételt próbálkozás az emberi bűnök és szörnyűségek rendszerezésére, természetesen kellő iróniával és elsősorban öniróniával megbolondítva.

Mikor adunk közös koncertet a Vörös Téren a Nemzetközi Vöröskereszt megsegítésére Vörös Télapóruhákban?

Az ötlet nagyon jó, de félek, hogy a Vörös Tér már régen a rendszerbarát pop előadók és sanzon énekesek helyszíne, minket pedig nem fognak ehhez a madáretetőhöz engedni.

Andrej Kagegyejev kérdezi drMáriást

A Tudósok és a N.O.M. utoljára 5 évvel ezelőtt, Miskolcon játszott közös koncertet. Mi történt azóta a zenekarral? Mik a legfrissebb híreitek számunkra?

A Tudósok fennállása legjobb formájában van, ha jól hallom, pont úgy, ahogyan a NOM is! Mi idén ünnepeljük fennállásunk 30 szülinapját, ami, valljuk be, már csak biológiai szempontból is egy csoda. Ha e mellé még hozzáadjuk, hogy talán eléggé őrültek és vadak maradtunk a mai napig is, akkor szerintem megérdemlünk egy mosolyt. Egy sor koncerttel készülünk megünnepelni az évfordulót, s e sorozat egyik ékköve lesz a veletek, mint régi barátokkal adott koncertünk a Hajón.

Jugoszláviában születtél, majd Magyarországra költöztél, most pedig egy teljesen új egység, az EU az otthonod. Hogyan érzed magad ebben a közegben, otthonosan vagy idegennek? Egyetértesz a Laibach szkepszisével, miszerint Európa szétesőben van („Europe is falling apart”)?

A Laibachot mindig szerettem, de sosem vettem túl komolyan, mert szerintem állításaikban ugyanannyi a komolyság, mint az irónia. Európa szétesőfélben van, persze, de pont ugyanannyira, amennyire a világ többi része is, azonban éppen elég rafinált és gazdag ahhoz, hogy még sokáig fennmaradjon. Volt már nagyobb bajban is, mint a mostani migráció. Hogy mi itt Magyarországon mennyire élünk Európában az is egy jó kérdés, de bennünket már nem tud igazán meglepni a politika, hisz mi már jól tudjuk, hogy sok jót nem érdemes tőle várni, legfeljebb rengeteg témát a művészetünkhöz.

Mit gondolsz a polkorrektségről a művészetben?

Azt gondolom, hogy az egészen más kéne legyen, mint amit egyes sznob körökben értenek alatta azzal kapcsolatban, hogy igazából semmi kellemetlen dologról nem szabad beszélni a szegénységtől a kanonizált hazugságokig. A művészetnek csak egyvalamivel szemben kell korrektnek lennie: a saját szívével szemben. Ha azzal korrekt, akkor már félig nyert ügye van. Persze simán lehet, hogy még ettől utálni fogják, de hát az nem baj, mert az is csak azt bizonyítja, hogy valamire rátapintott, hisz heves reakciót váltott ki.

Valamikor Budapest török fennhatóság alatt volt. Mit gondolsz az iszlamizáció perspektíváiról, ahogy azt Michel Houellebecq írja le a Behódolásban?

Nekem nem hiányzik itt semmilyen invázió, így egy arab-török-mittomén milyen sem, mert ez egy nem túl gazdag ország nem túl sok lehetőséggel. De azt se tartom egészségesnek, se jónak, se civilizáltnak, ha az arabok demonizációját arra használja fel a politika, hogy saját magát népszerűsítse az emberek félelmeire való rájátszással. Most kicsit annak a színháznak vagyunk a nézői, hogy Merkel azt mondja az arabok királyok, Orbán meg, hogy ördögök. Az igazság a kettő között van, de az senkit sem érdekel, mert pillanatnyilag az arabok csak egy politikai eszköz, semmi más.

Van-e bármi esélye a Nagy Fül fesztivál felélesztésére?

Nincs. Ennek az országnak nincs ilyesmire szüksége. Itt mindenki a diszkót szereti és rá részegen táncolni, de attól tartok, hogy ez ma a világban mindenhol ugyanígy van.

Véget ért a lemezek fizikai korszaka, szinte minden zene vagy film elérhető ingyen a világhálón. Hogyan éled ezt meg te és a zenekarod?

Minket a piac nem befolyásol, szeretünk lemezeket készíteni attól függetlenül, hogy eladhatók-e, mert az új számok, lemezek, anyagok örömet szereznek nekünk és éltetik a zenekart ahogyan kiváló és imádott közönségünket is, főleg, ha valamiért netán még fizetnek is.

Nemrég ünnepeltük Malevics Fekete négyzetének 100 éves évfordulóját. Milyen hatással volt rád mint festőművészre az orosz avantgárd?

Imádom Malevicset, tavaly láttam Amszterdamban a szinte minden művét felvonultató életműkiállítását, amely fantasztikus volt. Sok bátorítást kaptunk eddig is az orosz avantgárdtól, amit köszönünk szépen, s reméljük, a jövőben is sokat kapunk még, ahogyan azt is reméljük, hogy az oroszok érdeklődni fognak a magyar és más kelet-európai művészek, művészetek iránt, hisz sok téren összetartozunk. Ne hagyjátok, hogy a nyugat fojtó szorítása végezzen velünk! Hívjatok meg kiállítani, zenélni, üvölteni, harcolni! Mert ha nem, akkor kénytelenek leszünk a gonosz nyugatnak eladni a lelkünket és drága alkotásainkat!