Kerekes Band | Induljon a csángó boogie!
Idén huszonegy éves az egyetlen hazai ethno funk zenekar, a nemrégiben új albummal is jelentkező Kerekes Band. Az ősi Følklānd-szigeteken maradt mågyarï kolónia zenéjén alapuló Back To Følk (Music from Følklānd)-et pedig december 28.-án az A38 Hajón is bemutatják. Ennek kapcsán beszélgettünk Fehér Viktor dobossal és Fehér Zsombor énekes-furulyással csángó boogieról, öntörvényűségről és arról is, hogy Jimi Hendrix vagy a The Beatles ragaszkodott-e a magyarságához.
Tavaly ünnepelte a húszéves jubileumát a Kerekes Band (aminek alkalmából vissza is tekintettünk a zenekarral a kezdetekig). Ennek apropóján mennyire tekintettetek vissza az eddigi karrieretekre, hogyan summáznátok az eddigi húsz évet?
FV: Szerencsére vannak kézzel fogható tárgyak, amikre jó visszanézni: díjak, elismerések, újságcikkek stb. És van a másik oldala, miszerint az élményeink egy meghatározó része a zenekarhoz köthető. Tulajdonképpen a zenekarral együtt nőttünk fel.
Ennyi idő alatt szerintetek hogyan, milyen irányba változott a népzenéhez való hozzáállás és ezeken a folyamatokon belül hogyan értékelnétek a saját szerepeteket?
FZS: Érdekes, hogy az elméletileg már nem fejlődő, konzerválódott népzenének ezalatt a rövid idő alatt is milyen sok fejlődési variációja lett a gyakorlatban. Ha megnézzük a Felszállott a Pávát, akkor ott is sokat nyom a latban, hogy nem sötétbarna függöny, hanem 3D-s számítógépgrafika van a népzenészek mögött, aki körül 360 fokban forog a kamera, feszes snittekkel. A Kerekes Band is csak hasonlót művelt mindig, az érték ott volt szem előtt a középpontban, viszont nem féltünk használni a technológiát. Ezért úgy gondolom, hogy a Kerekes Bandnek jelentős szerepe volt/van abban, hogy tovább bővül a népiek bázisa. Az a legnagyobb vicc, hogy itthon a saját őseink hagyományának kell népszerűsítő kampányt csapni. Mi úgy gondoljuk, hogy ezt a népnevelést nem szájbarágós, könyvtárszagú sopánkodással, össznépi kesergéssel kell promótálni, hanem odacsapni az ostorral, hogy „Haver! Ezt nézd: Csárdás bazdmeg!”… „Induljon a csángó boogie! Mert ez nektek jó lesz!”. Nem hiszem, hogy a pásztor őseim azért fújták a furulyát, mert olyan rohadtul rosszul esett nekik.
Ennek kapcsán többször elmondtátok, hogy a világzene megnevezést viszont nem szeretitek. Mi vele a problémátok?
FZS: Egerben készítenek egy süteményt, a békát. Ebbe mindent beledarálnak, ami a többi süteményből megmarad, és felhúzzák egy kis marcipánnal. Kb. ilyen a világzene is. A Kerekes Bandnek mindig is határozott gondolatai és céljai voltak a zenénkkel kapcsolatban. Létrehoztuk az Ethno Funk stílust, mert ezen a stíluson belül szabadon alkothatunk és azért, mert ezekben a népi hangszerekben, dallamokban olyan energiák feszülnek, rezegnek, amik képesek hipnotikus állapotba hozni az embert. A Beatles és Hendrix sem csinált mást amikor földöntúli pszichedelikus zenét alkottak, csak ők nem ragaszkodtak a magyarságukhoz.
Több interjúban meséltétek, hogy eleinte volt aki szerette volna elvinni a hangzást a jazz vagy épp az elektronikus zene irányába. Most hogy viszonyultok a hangzásbeli kísérletezéshez, van még olyan, amit nem próbáltatok még ki, de egyszer szeretnétek?
FZS: Az tudni kell, hogy a zenekar tagjai (szerencsére) nem végzett zenészek. Nekünk inkább érzéseink, pulzáló energiaszint-változásaink vannak egy szerzemény alkotásakor, mintsem jól bevált zenei eszközök. Lehet, hogy sokkal sikeresebbek is lehetnénk, ha elsajátítanánk a zenészmesterség tudományát, de onnantól tuti nem élveznénk a csodát. Ebből következik, hogy nálunk a kísérletezés szó szerint értendő: azaz valószínűleg sok mindent kipróbáltunk, amiről nem is tudtuk, hogy az éppen mi. Ezért is elég öntörvényű a zenénk.
Ugyan két éve megjelent tőletek a Live At A38 koncertlemez, tavaly pedig az Argo 2 filmzenealbum, utoljára 2013-ben jelentkeztetek sorlemezzel, a Fonogram-díjas Folklore Mannel. A három évből mennyit vett igénybe a Back To Følk (Music from Følkland) írása?
FZS: Mivel egriek vagyuk, kézenfekvő, hogy a borkészítéshez hasonlítsam a dalírást. A Kerekes Band zenéje ebből a szempontból olyan, mint a kézműves bor: erjesztjük, saját magunk csömöszöljük, ülepítjük, lassan érleljük, majd óvatos gonddal házasítjuk, nemzetközi versenyeken rangos elismerésben részesítjük… majd a végén mindenki szépen és boldogan letölti. Ehhez a folyamathoz kell nekünk a három év, de sajnos gazdasági szempontból teljesen értelmetlen lemezt kiadni.
Hogy jött az ötlet, hogy az ősi Følklānd-szigeteken maradt mågyarï kolónia zenéjét kezdjétek el kutatni? Mit érdemes tudni erről a népségről?
FZS: Steve Jobs mondja (akinek felmenői között jópár følklāndi található), hogy „A jó művész másol, a zseniális pedig lop!” Be kell valljam, hogy az első lemezünktől az utolsóig, mi mindent Følklānd-ról loptunk össze. Følklānd-on minden házból ethno funk szól az Ethno Funk rádión, a gyerekek ethno funk-ot esznek, ha megéheznek, ha megbetegszel csak bekapsz egy ethno funk-ot és nyomban meggyógyulsz. Röviden, ha kimész Følklānd-re minden sarkon egy kis Kerekes Band zenél… és baromi jók, de persze nem jobbak, mint mi. A følklānd mågyarïknak van egy mondása: „Jobb ma egy veréb!”
A Back To Følk (Music from Følklānd) elsősorban a følklāndi hagyományokra épül – mekkora váltást hozott ez zeneileg, mennyiben más volt így felvenni az új lemezt.
FZS: Szerencsére I. (Kis) Følkush, Følklānd jelenlegi fejedelme minden kérésünket örömmel teljesítette: semmiben sem szűkölködtünk… még csocsóasztalt is küldetett a stúdióba, igaz, hogy emiatt a dobokat és a basszusládát a kamrába kellett besuvasztani.
Komolyra fordítva a szót, ugyanúgy történt minden, mint minden más albumfelvételnél: fázott a lábunk, és nyomta a fejünket a fülhallgató.
Az új lemezhez kapcsolódóan a fellépőruháitok is teljesen megújultak, meséljetek erről! Milyen szempontból fontos nektek a különleges színpadi viselet?
FV: Herczeg Zoli divattervező barátunkkal közösen ötlöttük ki a fellépőruhát. Elvégre nem lehet følklāndi zenét játszani farmerben (Følklānden ugyanis csak az idősek és a betegek hordanak farmert és pólót.) Igazából egy kicsit bele is őrültünk ebbe a følklānd-micsodába, de úgy éreztük sokkal viccesebb erről nyilatkozni, mint arról, hogy hogy születnek a számok. Meg egy konceptalbum is régóta ért már. Ezt is kipipálhatjuk.
Az új lemez mellett jelentkeztetek valami még váratlanabbal is: a norvég diszkócsászár Todd Terje Alfonso Muskedunder is feldolgoztátok. Ennek az ötlete hogy jött?
FV: Tetszett a dal, ráadásul ⅞-adban volt, mint a moldvai kecskés tánc ritmusa. Tökéletesen sikerült átültetni Kerekes hangzásra, amit mi sem bizonyít jobban, mint hogy Todd Terje is szerette a feldolgozást.