The Qualitons | Egy lemezt befejezni képtelenség, csak abbahagyni lehet
Az A38 Hajón mutatja be harmadik nagylemezét a nemrég SXSW-t is megjárt The Qualitons
Nemrég értek haza Amerika legnagyobb showcase-fesztiváljáról, az SXSW-ről, lóhalálában befejezték az új lemezüket, és mentek is a próbaterembe, mivel csütörtökön mutatják be annak dalait az A38 Hajón. (A) The Qualitons frontembere, G. Szabó Hunor mesélt nekünk amerikai kalandjaikról és az új anyagról.
Milyen volt első bálazóként részt venni az SXSW-n?
Nagyon izgalmasnak éltük meg a fesztivált. Első alkalommal voltunk mindannyian az Usában, ezáltal nemcsak a showcase-en való részvétel volt különleges élmény, hanem úgy egyáltalán az ottlét, megtapasztalni, látni, milyen ott az élet. Egyébként zenészként jelentős különbséget nem véltünk felfedezni, a színpadi technika, a technikusok ugyanolyanok mint Európában, akár itthon. Úgy általában azt tapasztaltuk minden téren, hogy flottul, hatékonyabban működnek a dolgok. Ja, és persze minden legalább kétszer akkora mint nálunk. Majdnem minden.
A kintlétnek valóban az amerikai piacra lépés a kizárólagos célja, vagy az austini szereplés kapukat nyithat más régiók felé is?
Nekünk nem volt tudatos elvárásunk az SXSW-től. A jelentkezést úgy adtuk be, hogy próbáljuk meg, miért ne, hátha sikerül, aztán majd meglátjuk. Hát, ez lett belőle, beválasztottak, összehoztuk a kiutazást, megszerveztük az ottlétünket, sikerült. Nem volt egyszerű móka. De a kérdésre a válasz, azt hiszem, mindkettő igaz lehet. Ha szerencséd van, jól sikerülnek a koncertek és rákattan a bandára egy amerikai menedzser, ügynökség, akárki, hatalmas kapuk nyilhatnak akár Amerikában is. De a kapuk kinyílhatnak más régiók felé is szimplán azáltal, hogy ott voltunk, hiszen függetlenül a szereplésünktől a portfoliónkba bekerül. Természetesen tőlünk távol áll, hogy azzal hencegjünk, hogy résztvettünk a világ legnagyobb showcase fesztiválján és nagyon jól is szerepeltünk. De attól még beleírjuk!
Mit hoztatok haza akár szakmai előrelépés, akár tapasztalatok terén?
Az egyik koncertünk után megkeresett egy amerikai-angol koprodukcióban működő ügynökség, hogy nagyon tetszett nekik a produkciónk, szeretnének egy európai turnét szervezni nekünk egy angol zenekarral karöltve. Még nincs konkrétum az ügyben de ez már mindenképp előrelépés. Egyébként az ember minden fellépésen, minden szituációból tanul. Én ilyen szempontból nem éreztem semmi különleges megtapasztalást. Jó volt megélni, hogyan működik a Qualitons az Usában.
Az általatok játszott artisztikusabb, kevésbé popos zene mennyire tud meggyőző lenni egy olyan szakmai rendezvényen, ahol mindenki a legnagyobbat akarja villantani?
Az SXSW pont az a fesztivál, ami nyilván méreteiből adódóan sokkal szélesebb körű szakmai közönséggel bír. Nagyobb számban talál az ember magának olyan hallgatót, aki értékeli a zenéjét ha az kellőképpen izgalmas, különleges és kevésbé populáris . Sőt, szerintem, ezen a fesztiválon a szakma sokkal nyitottabb, ahogy fogalmazol, az artisztikusabb zenére. Talán kicsit szerénytelenül hangzik de azt hiszem, kitűntünk a magunk fajta átlag fellépőkhöz képest. A fesztivál által ajánlott ‘artist of the day’ is voltunk az egyik napon. Itthon természetesen más a helyzet, hatalmas munka árán lehet összeszedni a rajongótábort. Bár nem voltunk mindig ilyen aktívak, nekünk 10 év sem volt elég ehhez. 🙂
Mennyire tudtátok kiélvezni utazási oldalról a kintlétet, mit csináltatok szabadidőtökben, ha volt ilyen?
Hát, egyébként ez a legviccesebb része az ottlétünknek. Austintól 45 km-re béreltünk egy házat egy csodás, vidéki környezetben. A fesztivál ideje alatt a városban esélyünk sem lett volna lakni. Szerintem egyikőnk sem gondolta, talán kicsit öregek vagyunk az aktív fesztiválozáshoz, de a koncertjeinken kívül az ott töltött idő bizonyult a legemlékezetesebbnek. Egyfelől nagyon jól összekovácsolta a bandát a kertben töltött közös lét, főzőcskézés, sok beszélgetés. Most mondhatnám, hogy mennyire rakendroll volt a fesztiválra való bejárkálás és mennyi jó zenekart láttunk, és bár igyekeztünk abban is résztvenni de alapvetően nagyon nyugiban nyomtuk, sokat kirándultunk és csak úgy elvoltunk inkább.
Mennyire unjátok, hogy két éve mindenhol az a kapcsolási pont, hogy a Red Hot Chili Peppers lement a hotelből meghallgatni titeket?
Ez nyilván attól is függ, hogy milyen kontextusban jelenik meg a téma. Ha egy interjúban például ez az első és szemmel láthatólag a legfontosabb kérdés, annak nem örülünk nagyon. De egyébként meg így utólag is, egy baromi jó emlék, nincs mit szégyellni rajta, szívesen beszélünk róla.
Járja az a klisé, hogy a harmadik nagylemez választóvonal egy zenekar életében. Ti mennyire érzitek ezt?
Hm. Ezt nem tudom. Számtalan ellenpélda van a könnyűzene történetében, szerintem ez nagyon zenekar függő dolog. Én inkább azt szoktam mondani, hogy ha egy banda az első fasza lemez után képes csinálni egy hasonlóan jó másodikat, harmadikat, az a becsülendő. Persze a megújulás lemezről lemezre mindig jó, de az nem feltétlen a minőséget jelzi. Én azt érzem, nekünk ezzel a lemezzel sikerült megtartanunk a saját ízünket, meg is újultunk kicsit és jó az anyag. Hogy mennyire lesz vízválasztó, az majd kiderül.
A Qualitons új nagylemeze, az Echoes Calling:
Mesélj kicsit a lemezről! Hogyan írtátok, miért vannak rajta ötpercesnél hosszabb dalok, mennyire vagytok vele elégedettek?
Meglehetősen gyorsan állt össze a lemez anyaga. Részben kevés időnk volt rá, ami hajtott minket, másrészt amúgy is elég hatékonyan tudunk dolgozni ha akarunk. Bár a próbákat nagyon nehéz összeegyeztetni, mindenki ezer felé van. A legtöbb dalnak az alapjait én hozom de együtt rakjuk össze egy egésszé. Mindenki beleteszi magát, vokálszólamokat ír, ötletelünk, ha kell, vitázunk és így születik meg a végeredmény. Egyik-másik dal adott esetben teljesen megváltozik hangulatában ahhoz képest, ahogy elképzelem, amikor írom, de ez így van jól. Ernőnek is van két dala a lemezen és olyan részek is vannak, amit a semmiből, együtt raktuk össze. Hogy miért vannak 5 percnél hosszabb dalok? Nincs ebben tudatosság. Egyik rész inspirálta a másikat és nem akartunk semmit sem elfojtani. Ha sokkal több időnk lenne, akár 20 perces számot is írnánk. Elégedettek? Én soha nem vagyok az.
Úgy, ahogy a korábbiakat, ezt is szalagra rögzítettétek. Ez még egy ennyire fejlett digitális stúdióvilágban is hozzá tud tenni a hangzáshoz?
Hogyne. A szalagos magnó elavult, régi technikának hangzik de a mai napig a legjobb minőségű felvételre képes. A legdrágább stúdiókban is szalagra vesznek. Olyan természetes kompresszálást ad a zenének, amire a digitális technika nem képes. Természetesen az igazsághoz hozzátartozik, hogy utólag átjátszottuk számítógépre, hiszen editálni csak ott lehet. Illetve az énekek, perkák utólag kerültek rá a felvételekre. Ily módon keveredik a digitális és analóg technika, de ez már egy kompromisszumos megoldás, hiszen anyagilag és időben is ez egy sokkal kifizetődőbb munkafolyamat.
Egy TV-interjúból úgy vettük ki, hogy nagy hajrában, gyakorlatilag a megjelenés előtt rögzítettétek a lemez anyagát – vagy ez csak az utómunkát jelentette?
Igen, elég feszített tempóban történtek a lemez körüli dolgok. Az alap felvételen ugyan túlvoltunk februárban de néhány ének, egyéb rájátszás még az amerikai turné után is készült a keverés folyamatában. És hát nagyon nehéz egy lemezt befejezni. Sőt, ha annyira maximalista az ember mint én, gyakorlatilag képtelenség, csak abbahagyni lehet, ha ott a határidő.
