Sikerült jó irányba mozdulni | Premecz Mátyás, Kéknyúl

Sokéves szünet után készített új lemezt a soulos, funkos, rhythm and blues-gyökerű Kéknyúl, mely az albumot az A38 Hajón mutatja be. A lemezről és ahhoz vezető útról is beszélgettünk Premecz Mátyás billentyűs-zenekarvezetővel.

Matyi, hogyan lettél orgonista? Mi inspirált erre a hangszerre? Kik voltak az ihletők, a példaképek?

Zongorázni még 6 évesen kezdtem. Családi hagyomány volt, hogy valamilyen hangszeren kell játszani. Aztán 4-5 év után átalakult bennem valami, és megszerettem a zenélést, a gyakorlást. Gimis koromban sok prog-rockot meg jazzt hallgattam. ELP, Deep Purple, később Jimmy Smith, Joey DeFrancesco és John Medeski lettek a legfontosabb példaképek.

Több zenekarban is játszottál korábban is? Mi vezetett a Kéknyúl megalakításához? Mi az, amit pont csak itt tudsz megvalósítani? Mi volt az irány az induláskor?

Amikor megvettem az első orgonámat, akkor azonnal szerettem volna egy bandát csinálni, amiben csak orgonálok. Az első időkben jazzorgona-trióként kezdtük. Aztán idővel annyira sokat változtak a dalok, amiket írtunk, hogy a jazz számokat most már egy másik néven játsszuk, ez lett a Premecz Mátyás Organ Trio. A Kéknyúl pedig megmaradt kísérletező terepnek, ahol próbáljuk a saját zenénket megalkotni.

Melyik fellépés(ek)re emlékszel vissza legszívesebben?

Pécs főterén szilveszterkor együtt várni az éjfelet a várossal az igazán nagy élmény volt. Vagy a Casablanca-i Jazz fesztivál, az első Müpa nagytermes bulink, a fesztiválok, az együtt buszozás Erdélybe, például Csíkszeredába, ahol azt skandálták a koncertünkön, hogy “Költözzetek ide!”.

Nemrég koncerteztetek egy kamarazenekarral. Mi volt az együttműködés koncepciója?

Az Erkel Ferenc Kamarazenekartól Lesták-Bedő Eszter keresett meg minket, mert mint mondta, személyesen nagyon szereti a zenénket. Az ő ötlete volt, hogy csináljunk egyszer valamit közösen. Ebből lett egy ilyen rendhagyó koncert, aminek a teljes anyaga egyébként megtalálható a Youtube-on, a biatorbágyi TV készített róla felvételt. A koncepció nagyon egyszerű volt, játsszuk el a dalainkat kicsit másként, vonós zenekarral kiegészítve. A hangszereléseket Bolyki András és Bolyki László készítették. Nagy öröm volt kicsit általuk átgondolva hallani a műveinket.

Egy mostanában adott interjúban a zenekar új irányvonaláról beszéltél. Mesélnél nekünk is erről?

Az elmúlt pár hónapban kijöttünk már néhány új dallal, amik ezt a változást szerintem jól demonstrálják. Az Any Other Way vagy a Heart Spell című dal egyike sem tipikus Kéknyúl szerzemény. Az új lemez dalainak megírása sem egészen úgy zajlott, ahogy régebben. Korábbi anyagaink sokkal spontánabb módon születtek, és ennek van sok pozitív velejárója, meg pár negatív is. Például régóta zavart, hogy a zenénk mindig túl sűrű. Sok hangszer szól egyszerre, és koncerten jó hallgatni, de egy CD-t szinte alig lehet végighallgatni, annyira tömény. Ezért most szerettem volna megkérni valakit arra, hogy fogja össze a kreatív munkát, és producerelje a dalainkat. Weil Andrást kértük fel a lemezhez, és szerencsére sikerült meggyőzni őt arról, hogy tényleg szeretnénk egy modern Kéknyúl hangzást létrehozni.

A mostani koncert lemezbemutató. Mesélj kérlek az új lemezről! Hogyan nézett ki a munkafolyamat?

Igyekszem minden ötletet rögzíteni. Ezért a legtöbb próbánkról vannak rövid telefonos felvételeink. Egy új lemez készítésének az elején leülünk, és áthallgatjuk a felvételeket. Kiválasztunk 15-20 felvételt, amikről azt gondoljuk, hogy érdemes őket fejleszteni, és számmá formáljuk őket. Ebbe a folyamatba kapcsolódott be Weil Andris, akinek segítségével egy egészen intenzív próba és felvételfolyamaton vagyunk túl. Az ő munkamorálja és az a tény, hogy a próbákon velünk volt egy külső fül, nagyon jól hatott a munkakedvünkre.

Jó hosszú szünet volt a legutóbbi lemez óta, hét év. Mi ennek az oka?

Meguntuk egy kicsit a bandát szerintem. A kreatív munka rendkívül idegölő tud lenni, főleg ha nincs éppen valamiért meg a kellő lelkesedés. A csapatban sokaknak született gyermeke, más elfoglaltságok, kötelezettségek is közbeszóltak. Én tavaly jutottam el arra pontra, hogy egy lemeznek adok még esélyt, ha tudunk valami olyat csinálni, amivel magunkat is meglepjük, akkor folytatjuk, ha nem, nem. Úgy érzem, végül sikerült jó irányba mozdulni.

Mik az elkövetkező időszak további tervei?

Ez nagyban függ a lemez fogadtatásától, de szeretnénk most nem újabb hét évet várni a következő lemezig.