Maradunk a gitároknál | Lovasi András, Kiscsillag

Az A38 Hajón zárja az évet a Kiscsillag, és még az is lehet, hogy új dalt hoznak a fedélzetre. Lovasi Andrással beszélgettünk. Szóba került, hogy szerinte melyik a legsikerültebb Kiscsillag lemez, és persze a készülő új Kispál-lemez kérdését sem kerültük meg.

Mozgalmas volt a nyarad, nyaratok – Fishing, Kispál, stb -, milyen volt visszazökkenni a szokásos zenekari mókuskerékbe? Van egyáltalán mókuskerék? Hogyan létezik, működik most a Kiscsillag?

Nem nagyon volt leállás a Kiscsillaggal a kívánatosnál még mindig kevesebbet próbálunk, ennek ellenére ősszel összeraktunk három új dalt, már fel is vettük őket, a következő negyedévben egyesével tervezzük megjelentetni őket. A hajón már lehet, hogy ezek közül egyet vagy kettőt el is játszunk.

De ha már a Kispál szóba került, nyilván nem kerülhető meg a kérdés: Orfű után hogyan dolgoztok tovább? Lesz ugye dupla koncert jövőre, és készül az új Kispál-lemez is.

Januárban kezdjük el felvenni az albumot, addig szeretnénk befejezni a dalokat. Bőven van még mit csinálni: április végén lemez, májusban koncert.

Hogyan funkcionál a Kiscsillagnak jelenlegi felállása?

Jó ideje ebben a felállásban játszunk, de Szesztay Dávid egyre inkább szerepet kap a „frontban” énekesként is: az Ott, ahol akarod és a Föl-le jár már kirobbanthatatlan a koncertműsorból, és a háromgitáros megoldások is egyre inkább jellemzőek. Egy éve pont az A38-on debütált az új basszusgitárosunk, Hajba Imre, és bár azt hittük, Erős Marcit nehéz lesz pótolni, de Imrével nagyon jól jártunk: klasszikus játékmódja és hangzása jól passzol a Kiscsillag világába. Talán mi vagyunk most a legjobb alternatív gitárzenekar az országban, ami persze nem nagy dicsőség, mert még az alternak mondott zenekaroknál is egyre inkább a billentyű- és elektronikacentrikus hangzás uralkodik. Mi már valószínűleg nem fogunk változtatni a gitárközpontúságunkon.

Koncertezel közben a szólóprodukcióddal is? Azzal most mi a helyzet?

Így van, ez a harmadik „kerék”, és bár a szólóműsorom vegyesen tartalmaz Kispál-, Kiscsillag- és szólódalokat, de azok megszólalása itt egészen más: sokkal bensőségesebbek, egészen máshogy működnek a poénok és a szövegek. Még idén, december 29-én a MomKultban lesz szólókoncertem zenekari kísérettel.

Most már annyi ideje létezik a Kiscsillag, hogy felskiccelhető a pályaképe. Hogyan látod a zenekar különféle korszakait?

Ahogy Cseh Tamás énekelte a József Attila című dalában: „Ahhoz elég sokat próbáltam, Hogy szakaszolható legyek”. Válaszoljanak erre a történelemkönyvek!

Melyik az a Kiscsillag-lemez (vagy: melyek azok a lemezek), amikkel többé-kevésbé, vagy akár egészében elégedett vagy – és mi az, amit nagyon másképp csinálnál?

A legelégedettebb a Semmi konferenciával vagyok: kompakt egészet alkot, rengeteg jó számmal. A Néniket a bácsiknak! tartalmazza szerintem a legkevesebb jó dalt, pedig elég jól szól az az album.

Van ugye ez a klasszikus, sokszor kivesézett Lovasi-Kispál dinamika. De most nem erről szeretnélek kérdezni. Lecsó az egyetlen, aki még megvan a Kiscsillag eredeti felállásából, sőt, ő már a Kispálban is ott volt. Mi tart titeket egymás mellett? Mi az, amit Lecsó hoz, mi az, amiben esetleg kiegészít? Mi köztetek a dinamika?

Közös a szocializációnk, hasonló az ízlésünk és a zenei gyökereink. És persze mindehhez nélkülözhetetlen a barátság megléte is.

A Kispál csinált egy Orfűhöz kapcsolódó tehetségkereső programot tavaly/idén. Ez azt jelenti, hogy továbbra is van rálátásod a mai magyar fiatal zenére. Meg hát mindig is figyeltél az új zenékre. Most hogyan látod a kezdő-haladó zenekarok világát? Mi tetszik? Mi nem? Kik a kedvenceid?

Új jelenség, hogy a covid alatt nagyon hamar az élvonalba tudott törni néhány előadó. Ehhez régebben akár egy évtized is szükség volt még egy teheteséges produkció esetében. Vannak ilyen periódusok, amikor kinyílik ez az ún. „kapu”, úgy látszik az elmúlt két-három év ilyen volt. A korábbi ilyen időszakok mindig valamilyen médiapiaci változást követően történtek meg, de ezúttal nem volt ilyen, organikusabbank tűnik. Az újak közül leginkább a Carson Comát és Krúbit szeretem leginkább, de a többieket is kifejezetten tehetségesnek tartom. A raktárkoncert-gázsimra stúdiópályázatot hirdettem, és több mint 400 pályázó közül kellett szűrnünk, akkor is megdöbbentően jó volt az arány: a számomra izgalmas és érdekes produkciók a pályaművek jó egyharmadát tették ki. De mondjuk 80 nyugodtan nyerhetett volna.

Ha már itt tartunk, vannak mostani zenék (nemzetköziek), amik úgy, vagy legalább közelítőleg úgy megmozgatnak, mint pl. annak idején a Radiohead?

Szerencsére nincsenek, mert a Radiohead inkább bénítóan hatott rám: megismerésük kicsit hasonlít ahhoz, mint amikor minél többet tanulsz, annál inkább rádöbbensz, hogy mennyi mindent nem tudsz.

Mik a Kiscsillag tervei a következő hónapokra, fél évre. És mik a te egyéb alkotói terveid?

Az említett új dalok megjelentetésén kívül próbálunk folyamatosan alkalmazkodni a változó koncertpiachoz: azt tapasztaljuk, hogy már eljárt az idő a klubturné-fesztiválok-városnapok klasszikus éves menetrendje felett, mindegyik szegmens válságban, de legalábbis változásban van. Úgy tűnik, hosszú távon kell berendezkednünk a bizonytalanságra a gazdasági és a kulturális életben.