Oldal kiválasztása

Az A38 Hajó a TV-ben eheti ajánlatai között Heaven Street Seven, Madball, Corrodal, Kerekes Band, Blank Disc feat. Svetlana Maras.

06.24-Madball-@-Bottom-Lounge.gif

Március 10., hétfő, 23.40 (M2), Heaven Street Seven

Sajnálom, Hol van az a krézi srác, Dél-Amerika, Ez a szerelem, Szia – ugye tudjuk, kiről van szó? Az 1995-ben alakult Heaven Street Seven klasszikus hazai gitárpop-zenekar. Az új lemezeit nagyjából kétéves periódusokban prezentáló, kezdetben angol nyelven éneklő öttagú együttes 2000-ben jelentetett meg első ízben teljes egészében magyar nyelvű számokból álló dalcsokrot (Cukor), azóta pedig sorozatban szállítja az albumonként két-három közismert slágert produkáló magyar nyelvű albumokat. Szűcs Krisztiánék időközben több világsztárral – REM, Radiohead – is léptek fel egy színpadon, s nyertek hazai (Fonogram) és nemzetközi díjat (European Breakthrough Award). A zenekar – mely Jazz című 2008-as sorlemezét ingyen letölthető formátumban is kiadta – tizenötödik születésnapját két új dalt tartalmazó válogatáslemezzel (Dunabeat) és jubileumi koncerttel ünnepelte. Az aktuális HS7-album 2012 őszén jelent meg Felkeltem a reggelt címmel, a legutóbbi HS7-sláger pedig a 2013-as – Lovasi Andrással közös – A konyhámban.

Március 11., kedd, 23.40 (M2) Madball (US)

A Madball a nemzetközi szintér egyik legfontosabb, New York-i bázisú hardcore zenekara, amely az 1980-as évek végén alakult az Agnostic Front egy mellékprojektjeként. Hosszú és rendkívül termékeny tevékenysége alatt a banda világszerte rajongók százezreit szerezte magának, azonban pár éve úgy tűnt, már nem bírják tovább és feloszlanak. Ez szerencsére nem következett be, így a NYHC egyik alapzenekara immáron két éve stabilizálódott felállással tért vissza nyolc év után az A38 Hajó fedélzetére, ahol a banda harmadik alkalommal mozgatta meg a műfaj szerelmeseit. Ünnepelni pedig bőven volt mit egy ilyen terebélyes életműben, főképp, hogy a Look My Way is 15 éve került kiadásra, márpedig a Roadrunner kilencvenes évek közepéig jellemző arculatát alapjaiban határozta meg a hardcore/punk és a crossover friss és erőteljes hangjainak segítése – a Madball pedig ebben is úttörő volt, ezáltal is hirdetve a színtér összetartását, erejét.

Március 12., szerda, 23.40 (M2) Corrodal

A Corrodal metálzenekar Salgótarjánban alakult. Az első koncertjük után az énekesük kilépett a zenekarból, s elhatározták, hogy nem vesznek be mást a helyére. Ez azt eredményezte, hogy a zene szinte teljesen instrumentálissá vált. Ambient dalok, didgeridoo is, sodró hangulatok, meditáció, erő. Legújabb szerzeményeik ihletője Ursula K. LeGuin: Égi eszterga c. regénye, s annak megzenésítéseként fogható fel, ahol tovább bővítették az autentikus hangszerek használatát, így számos ritka népi hangszer, mint a didgeridoo, a darbuka, az ocean drum, az esőbot, a doromb, illetve ezúttal ének is hallható. Különös utazás a váratlan hanguélatok varázslatos világában.

Március 13., csütörtök, 23.35 (M2), Kerekes Band

A Kerekes Band az utóbbi évek egyik legütősebb világzenei bandája: hasító ethno-funk, felszabadító csángó boogie, nagy terpeszes rock ‘n’ roll. Koncertjeikre jellemző a pulzáló „stadion-folk” hangulat, melyet csodás gyógyulások és pszichedelikus látomások kísérnek. Fehér Zsombor koffernyi effekttel megtámogatott furulyakészlete mellett egyszemélyes show-műsorával teszi fel a betyárkalapot az élményre, miközben úgy fújja, akár egy bronxi funkpartira beszabadult megvadult őscsángó, aki Jimi Hendrix legzúzósabb ütemeit szívta magába a gyimesi hegytetőn. Námor Csaba úgy nyomja a kobzát, ahogy az az Ethno Funk Testvériség igazságtevőjéhez illik: minden akkordja felér egy pörgőrúgással. Csarnó Ákos brácsajátéka hozza az öröm-tudathasadás energiáját és zaftját, mialatt higanypumpaként kezdi mozgatni a hallgató lelkét. Kónya Csaba basszusa és Fehér Viktor dobjátéka pedig egyértelműen a folk-biznisz legkeményebben dolgozó ritmusszekcióját adja.

Március 16., vasárnap, 00.15 (M2), Blak Disc feat. Svetlana Maras

Ezt a különös formációt két mindenre elszánt zenész alapította a még háborútól zajos 1997-es évben a vajdasági Nagybecskereken (Zrenjanin): a gitárokon játszó Srdjan Muc és a legkülönfélébb elektronikus hangszereket és talált tárgyakat megszólaltató Rózsa Róbert. A duó zenei stílusa a szabad improvizáció és az élő elektronikus-elektroakusztikus kísérleti zene, valójában azonban muzsikájuk messze túlmutat azon, amit ezek a műfajok önmagukban jelentenek. A két zenész talált és teremtett hangjaiból építi fel azt a zenei világot, amely tükröt tart egy kor és egy régió elé, amelyet nevezhetünk akár Kelet-Európának, akár a Balkánnal határos Vajdaságnak, ahol az idő és a tér dimenziója máshogyan működik, mint egyebütt, mert lassúbb, mélyebb, nehezebben megszólalásra bírható és tragikusabb, kicsit olyan, mintha Becket Godot-ra várva darabjának a kellős közepébe pottyantunk volna.