„A drum ‘n’ bass hasonlít legjobban a metálhoz” – Cooh-interjú
Ivan Szasev Sopov régóta a bolgár drum ‘n’ bass színtér megkerülhetetlen alakja, tavalyi, Cooh név alatt kiadott albumán (Rebirth) olyan nevek működtek közre, mint Limewax, Panacea vagy a Counterstrike. Bár régóta a stílus elkötelezettje, adott már ki ambientalbumot, játszott metálbandában, ötvözte a népzenét és a dubstepet, emellett képzőművész is – november végén pedig kiállítás nyílik az eddigi rajzaiból Szófiában. Október 31-én a Therapy Sessions Halloweenon Current Value és Limewax társaságában az A38 Hajón játszik majd, ennek kapcsán pedig kifaggattuk a jövőbeli terveiről, a különböző alteregóinak jelentőségéről és elárulta azt is, melyik drum ‘n’ bass számot hallotta először.
Hogyan és mikor fedezted fel a drum ‘n’ basst?
Úgy tizenhat éve épp a szülővárosom gimnáziumában DJ-ztem – volt egy ilyen szokásunk a barátaimmal, hogy hétvégente összejöttünk az alagsorban, és órákig játszottunk egymásnak meg persze az érdeklődőknek. Az egyik partin odajött hozzám egy felsőbbéves egy bakelittel és arra kért, hogy játsszam le; a rajta lévő szám Adam F klasszikusa volt, a Circles. Teljesen beszippantott az atmoszférája, a gyorsasága, a ritmusképlete. Onnantól kezdve egyre több drum ‘n’ basst hallgattam, és egy ponton túl elkezdtem számokat írni.
Mi vonzott a műfaj keményebb, agresszívabb vonalában?
A bátyám révén rengeteg hardcore-t és metált hallgattam a drum ‘n’ bass mellett, és szép lassan rájöttem, hogy az elektronikus zenei stílusok közül utóbbi hasonlít legjobban a metálhoz. Pár évig játszottam egyébként egy hardcore-metál zenekarban is, ott mutattott az egyik tag pár egyszerű zeneírós programot.
Előbb kezdtél tehát DJ-zni, mint saját zenéket írni?
Inkább fordítva. Igaz, hogy sokat játszottam a már említett bulikon, de igazából csak azután értettem meg a DJ-zés lényegét, hogy elkezdtem saját zenéket írni.
Mit gondolsz a bolgár dobbasszus színtérről, vannak új és izgalmas producerek?
Igen, nem is kevés és szerencsére ez a legfontosabb – egyetlen színtér sem tud megmaradni és fejlődni előremutató, tehetséges producerek nélkül. Még 2001-ben találkoztam Ogonekkel [a Metafizq kiadó alapítója], akitől rengeteget tanultam és akivel hamar elkezdtünk együtt dolgozni és játszani. Ehhez az együttműködéshez csatlakozott a H.M.S.U. kollektíva [a bolgár drum ‘n’ bass színtér meghatározó partyszervező csapata], elkezdtünk egyre nagyobb partikat szervezni, amikre egyre ismertebb neveket tudtunk elhívni. A producerekre visszatérve, akikre mindenképp érdemes figyelni, azok Ogonek, L33, Smartech, Presize és Digital Soul!
Miért döntöttél úgy, hogy több különböző név alatt (Cooh, Balkansky, Drum Kid, Harm) adod ki a zenéidet és mi alapján szelektálsz köztük?
Úgy gondoltam, hogy a rengeteg különböző stílus nem fér meg egy név alatt. A Cooh alteregómmal főleg drum ‘n’ basst, drumstepet, hardcore-t illetve crossbreedet játszom, míg Balkanskyként inkább az IDM, a dubstep és a downtempo kerül előtérbe. A Drum Kid a deep house és a techno kísérletezgetéseimnek van fenntartva, a saját nevem alatt kiadott zenéim pedig a kortárs klasszikus és ambient ihletésűek. Na most gondolj bele, mi lenne, ha minden számomat mondjuk Cooh néven adnám ki? A drum ‘n’ bass rajongóknak hetente tíz új számot kellene meghallgatniuk, tíz különböző stílusban, amelyből talán egyik sem áll közel hozzájuk.
Mesélj a Current Value-val és Dean Rodellel közös projektedről, az Underhillről.
Az Underhillt még 2008-ban alapítottam Deannel, de igazán akkor indult be, amikor csatlakozott hozzánk Current Value, Martina Astner és MC Coppa. Rengeteg mindenből merítünk a gótikus folkon át az indusztriális technóig és az ambientig. Eddig két albumunk jelent meg az Ad Noiseamnél, mindkettő főleg dub-közeli zenéket tartalmaz.
Hogyan jött az ötlet, hogy ötvözd a bolgár népzenét és a dubstepet?
Egyszer megkeresett a főként dzsesszel és népzenével foglalkozó bolgár kiadó, a Kuker Music, hogy készítsek nekik pár remixet. Így lehetőségem nyílt az ország legjobb folk-jazz zenészeivel dolgozni, például [az A38 Hajón többször is fellépett] Teodoszij Szpaszovval. A projektnek a БALKANSKY nevet adtuk, ami egyszerre jelent a balkáni hegyekből jött embert – például engem – és balkáni eget. A bolgár nagy B miatt egyrészt nem keverik össze az emberek a Balkansky-alteregómmal, másrészt így a zene hű marad a gyökereihez is. Később felvettünk egy albumot (Kuker), ahol a folklór és az elektronikus zene elemeit ötvöztük, sőt, három szám konkrétan dubstep-folk volt! Akkoriban (2008) a dubstep még nem volt olyan népszerű, mint manapság, nehezen is barátkoztak meg az emberek a lemezzel, de az idő múltával egyre jobban megszerették, ezért döntöttünk úgy két éve, hogy megcsináljuk a folytatását, ez lett az Orenda. A tervek szerint jövőre jön a harmadik lemez.
Igaz, hogy átlag két számot összeraksz egy nap?
Igen, néha még többet is – máskor viszont egész álló nap csak rajzolok, és nem írok egyet sem. Szeretek amúgy utazás közben, repülőn vagy épp vonaton zenét írni, a laptopom és a hangkártyám mindig nálam van. Teljesen más inspirációt jelentenek ezek az alkalmak, más az egész hangulata és az, hogy nem egy high-end stúdióban ülök, motivál és segít kreatívnak maradni.
Tervek, álmok, rémálmok?
Év végéig összerakok még legalább húsz drum ‘n’ bass számot, ez biztos. Ezt leszámítva a Limewax-szel közös projektem, a Looh is hamarosan új albummal jelentkezik. Az új БALKANSKY-albumot említettem már, mi van még? November végén rendezek egy kiállítást a rajzaimból Szófiában. Sok munka, sok fellépés, de én ezt szeretem, ez tesz boldoggá.
Mondj egy számot, amit biztos lejátszol majd az A38-on!
Imádom játszani a Hardcore Vibes és a Duuure hardcore mashupját! Hihetetlen energiákat szabadít fel a közönségben minden egyes alkalommal. De kaptok majd egy kis ízelítőt az új Looh albumból is!
