Nyitott szemmel és lélekkel – Somay Márk, az A38 Hajó koncertfotósa

Somay Márk öt éve az A38 Hajó rezidens fotósa, a hajó koncertjeinek zömét ő fényképezi, eközben vezeti a Kellegy fotós-videós vállakozást, klipeket forgat, a Red Bullnak dolgozik, néha nem is értjük, hogyan képes egyszerre csinálni ezt a sokféle dolgot. És hogy mindezt nem csinálja rosszul, arra bizonyíték, hogy a Kreatív magazin a minap beválogatta a 100 legjobb magyar fotós közé. Ebből az alkalomból készült interjúnk olvasható alább, a kezdetekről, a Sisters Of Mercy-fotózásról, kedvenc koncertjeiről, sok képpel, ahogy az egy fotóshoz illik.

Mi volt az első fényképezőgéped és mi volt az első olyan fotód vagy fotósorozatod, amire ma is büszke vagy?

Ha jól emlékszem, a legelső saját fényképezőmet tizenhét évesen kaptam, egy Fuji Finepix S5000 gépecske volt. Akkor még nem sok közöm volt a fotózáshoz, csak jó hobbinak tűnt. Amikor megkaptam, legelső hétvégén elmentünk Hajdúszoboszlóra a családdal wellnessezni, és akkor lőttem ezt a fotót. Ezt elküldtem a Digitális Fotómagazin 18 éven aluliak pályázatára, amit sikerült is megnyernem.

Saját fotósiroda vezetéséhez nem elegendő az, hogy egyszerűen jó fotós legyél. Szükséges az üzleti érzék, a jó kommunikációs készség, a brandépítés és még sorolhatnám. Mi volt a legfőbb kihívás?

A kihívás folyamatos, ahogy múlik az idő, mindig más nehézségekkel kell megküzdenem. A legelején azzal, hogy több volt a munka, mint amennyit én személyesen el tudtam vállalni, így más fotósokat kellett bevonnom, hogy minden megrendelő elégedett legyen, és olyan képek legyenek amit elvárnak. Ez persze nagyon nem egyszerű, mert mindenki más szemmel látja a világot, más technikával rendelkezik, és más tapasztalati szinten van, de ez nem kell érdekelje a megrendelőt, neki az a fontos, hogy azt kapja, amit megszokott fennakadás nélkül. Nehéz volt olyan fotósokat találni, akik hasonló szemlélettel rendelkeznek mint én, de hál’ istennek sikerült, és nagyon köszönöm nekik, hogy együtt tudjuk ezt csinálni.

A mostani nehézség a Kellegynél, hogy rengeteg a futó projekt, és nehéz fotózni, forgatni, levezényelni a projekteket és még a magánéletre is időt szakítani. De most nincs más dolgom, nincs barátnőm, a kutyám meg mindig örül nekem, bármennyit vagyok otthon.

Hurra Torpedo, 2012

Az A38 Hajó rezidens fotósaként rengeteg koncerten megfordultál. Mi volt a kedvenc Hajós koncertélményed?

Nagyon sok olyan koncert volt, ami örök emlék lett. Az egyik ilyen a Hurra Torpedo koncert volt 2012-ben, amikor konyhai eszközök voltak bemikrofonozva, és eszméletlen jó bulit csináltak.

Walk Off The Earth, 2013

De említhetném még a Walk Off The Earth, vagy a most októberi Enter Shikari koncertet, amikor az énekes beadott egy mélyládát a közönségbe, és azon stagedivingolt.

Enter Shikari, 2014

Melyik a kedvenc hajós koncertfotód és milyen emlékek fűződnek hozzá?

Nehéz egyet választanom, túl sok kép van, amit nagyon szeretek, amit a hat év alatt fotóztam, amióta a hajónak fótozok. De talán az egyik legnagyobb élmény, amikor a Roots a Szigeten az A38 Színpadon lépett fel, mivel későb értek ki a Szigetre, átrakták a koncertjüket a Nagyszínpadról az A38 Színpadra. Persze felpartizánkodtam fotózni a színpadra, úgy voltam vele, ha valaki odajön, hogy ne csináljam, akkor abbahagyom, de legalább addig is tudok lőni pár jó képet.

The Roots, 2012

Annyira közvetlen jó fejek voltak, hogy koncert után lejöttek ökörködni velünk a backstage-be. Felejthetetlen élmény volt.

The Roots, 2012

A legendás angol gothic rock zenekar, a Sisters Of Mercy énekese személyesen kért fel sajtófotózásra. Hogyan történt meg a felkeresés, és voltak-e még hasonló különleges megkeresések?

A fotózásra nem a zenekar kért fel a pontosság kedvéért, hanem az angol Classic Rock Magazine. Kicsit utánaolvastam a zenekar történetének, és kiderült hogy körülbelül tíz éve nem adtak interjút senkinek és nem készült róluk sajtófotó, mivel mindenkit elhajtottak, aki próbálkozott náluk, és persze az is kiderült, hogy a frontember Andrew Eldritch nem a legegyszerűbb ember a világon, semmilyen szempontból.

Kellőképpen rástresszeltem a fotózásra, néztem a fotózás előtt helyszíneket, nagy büszkén mutatom Andrew-nak, persze semmi nem tetszett neki – „It’s shit, I want more flat.” Hát köszi, végül a hoteljükben csináltuk meg a fotózást, és a legnehezebb feladattal kezdtem, Andrew portréjával. Nem igazán lehetett irányítani, nem tetszett neki semmi, viszont amikor megmutattam neki az első képeket, elmosolyodott (ami nem gyakori nála, kicsit sem), utána már könnyen ment minden.

The Sisters Of Mercy, 2009

Ez 2009-ben volt, azóta nem készült róluk sajtófotó, így ha bármilyen magazininterjút készít velük, mindig megadja a zenekar a kontaktomat a médiumnak, és tőlem vásárolják meg a képeket. Idén volt nagy felkérésem, a Balaton Soundon a Nagyszínpad-headliner Alessót kellett fotóznom a hivatalos oldalára, illetve a Szigeten Axwellt kellett fotóznom a külföldi menedzsmentnek.

Alesso, 2014

Fotózás mellett elkezdtetek videóklipeket is csinálni. Hol tartotok most ezen a területen?

Idén kezdtünk el videóklipekkel foglalkozni. Jelenleg három klip van, ami nemsokára meg fog jelenni, amit mi forgattunk (Belmondo, Kiddo, Zilia), és van még egy saját projekt amit a Mary Popkidsnek készítünk (ez év vége felé fog elkészülni). Együtt dolgozunk Lengyel Andorral, aki a kreatív producerünk, aki az elmúlt tíz év meghatározó kliprendezője (Odett, AKPH, Edda, Janicsák Veca, Junkies, Fish, The [Hated] Tomorrow, Grenma).

Fotózol koncerteken, esküvőkön és rendezvényeken, magazinokban. Van-e olyan téma, személy vagy helyszín, amit nagyon szívesen lefotóznál?

Szerencsés helyzetben vagyok, mert sok olyan dolog van amit nagyon szeretek fotózni, és nagyon változatosak a munkáim. A legjobban a Red Bullos projekteket élvezem, október végén megyünk Spielbergbe az ausztriai Red Bull Air Race-t fotózni, de általában olyan izgalmas projektjeik vannak, hogy nem is tudom előre elképzelni, mi lesz, csak élvezni a fotózást, és kihozni belőle a legtöbbet.

A Kreatív Online szavazása alapján bekerültél a 100 legjobb magyar fotós listájára. Milyen érzést ad ez az elismerés és neked ki a kedvenc (magyar vagy külföldi) fotósod?

Nagyon meglepődtem, és óriási megtiszteltetés ebben az illusztris listában szerepelni. Több magyar fotós van akire felnézek, köztük Gárdi Balázs, Glódi Balázs, Süveg Áron, Temesi Ádám…

Milyennek látod magadat öt év múlva?

Ezen még nem igazán gondolkoztam el, mostanában mindig arra hajtok, hogy túléljem a következő hónapot. De jobban belegondolva, szeretnék 5 év múlva is a top 100 magyar fotós között lenni, több videóklipet forgatni, felfuttatni a kellegy.hu-t, hogy már önjáró legyen, és csak a lényegi kérdésekbe kelljen beleszólnom. Az is elképzelhető, hogy akkor már nem csak Pankával ketten tengetjük a napjainkat, majd elválik. Próbálok mindig fejlődni, és beleadni minden projektbe a legtöbbet amit tudok, és csinálom a dolgomat nyitott szemmel és lélekkel, és akkor nem lesz baj.