derTANZ | Van egy közösen groteszk világlátásunk

Interjú Kovács Gábor énekessel és Tornyos Ákos dobossal
derTANZ
Rafinált posztpunk: derTANZ

A budapesti derTANZ trió egyszerre minimalista és virtuóz, nyers és rafinált posztpunkja az utóbbi idők egyik legjobb magyar könnyűzenei produkciója. A derTANZ idézőjelbe téve és ellentmondásba keverve olvasztja egybe a punk, a metal, a stoner stílusjegyeit, már-már egyfajta (ön)ironikus posztpunk-színházat alkotva. A december 17-i Lydia Lunch & Big Sexy Noise koncerthez így keresve se lehetett volna hozzáillőbb előzenekart találni. A közelgő koncert kapcsán – amit a Cseh Tamás Program támogat – beszélgettünk a zenekar két tagjával, az énekes Kovács Gáborral és a dobos Tornyos Ákossal.

A derTANZ nem egy újkeletű zenekar, ám igazán csak az utóbbi egy-két évben lehetett rólatok sokat hallani. Honnan indult a zenekarotok, és milyen irányban halad?

Kovács Gábor: A zenekar még 2009-ben indult, elektronikus alapokon nyugvó posztpunkkal, a Neue Deutsche Welle bűvöletében. Aztán – mint szinte minden zenekar történetében – nálunk is történtek tagcserék, az új tagokkal új hangszerek és megközelítések jöttek. A jelenlegi felállás, és hangzás 2011 óta létezik, de szinte semmi köze a banda korai megszólalásához, azokból az időkből a név maradt csupán emlékbe. Az, hogy jelenleg merre tartunk, számomra is rejtély. Mondhatni a jövő zenéje.

Saját elmondásotok szerint a derTANZ műfaji meghatározására leginkább a freepunk jelző a megfelelő. A hatások között emlegetitek egyszerre Nick Cave-et, a (nemrég az A38-on is fellépett) Swanst és a Mats Gustafsson által vezetett (a hajón szintén koncertezett) The Thing triót. Hogyan ér össze zenétekben a rock, a punk és a free jazz?

Tornyos Ákos: Az ad hoc hozzáállás megvan a derTANZ-ban, akár az akció jellegű (nem feltétlenül dzsemmelős, zeneiségre törekvő) improvizációknál koncerteken és lemezen, akár a daloknál, amik néha csak szabadon vett keretekként működnek. Ez indokolja a “free” jelzőt. Műfajokban nem igazán gondolkozunk.

KG: Ez a free punk jelző igazából Ákos egy másik zenekaránál, a Drugi Programnál bukkant fel először Soundcloud-címkeként. Megtetszett és elloptuk, ilyen rossz emberek vagyunk. Egyébként nem kell túlmisztifikálni a dolgot. Mind a hárman sokféle zenét hallgatunk, emellett van egy közösen groteszk világlátásunk amire felfűzhetőek a különféle stílusjegyek, aztán hogy giccses nyakék lesz belőlük vagy töviskoszorú, azt a helyzet dönti el.

December 17-én éppen egy olyan zenekar előtt léptek fel, melynek tagjai egyrészt meghatározó egyéniségei voltak a New York-i no wave szcénának (Lydia Lunch), vagy tagjai voltak a Bad Seedsnek (James Johnston). Amúgy az általatok hatásként emlegetett zenekarok között elég szoros az összefonódás. Létezik-e ilyen együttműködés a magyar zenészek között?

TÁ: A mi helyzetünk abból a szempontból kissé speciális, hogy a zenekar kétharmada vidéken él, leginkább Balassagyarmaton próbálunk, az eddigi felvételeinket is itt készítettük, viszonylagos elszigeteltségben. Így gyakorlati okokból is kevesebb a lehetőség komolyabb összefonódásokra, de persze nyitottak vagyunk, és vannak is tervek kollaborációkra. Rokon szemléletű zenekarok és zenészek vannak, közülük valamennyivel kapcsolatban is vagyunk, de hogy például a derTANZ kifejezetten tagja lenne egy behatárolható színtérnek, azt nem hiszem.

A frissebb zenei hatásaitok közül kiket emelnétek ki, mi volt számotokra az idei év legmeghatározóbb lemezmegjelenése?

TÁ: Az új Swans lemezt például sokat hallgattam, de mostanában valamiért inkább a YouTube-os koncertfelvételek közötti turkálás megy nálam lemezhallgatás helyett.

KG: Carla Bozulich (ő még két éve lépett fel a A38-onBoy című lemezét nagyon szeretem, pár napja az új Richard Dawsont hallgatom. Régebbi dolgok közül Jandek, Smog, Mount Eerie, Michael Yonkers, mindenféle folk- és bluesalapú muzsikák. Emellett sok jó koncertet hallottam idén, ért pár kellemes meglepetés. Például ahogyan a Slowdive vagy a Neutral Milk Hotel megszólalt élőben, az egészen lenyűgözött, pedig nem vagyok nagy rajongójuk.

Mik a terveitek 2015-re?

KG: Az ősszel szokatlanul sokat játszottunk, így az év első felét lazábbra tervezzük, aztán ha elkezdünk hiányozni egymásnak akkor minden bizonnyal elkezdjük írni a harmadik lemezünket, ha meg nem akkor nem. Erőltetni nem érdemes. Ábrándozhatnék továbbá sok mindenről, de ha valamit el akarok kerülni a jövőre nézve, az pont az, hogy túlságosan beleélem magam olyan dolgokba amik nincsenek. Szóval részemről a terv az, hogy nincs terv.

Leave a Comment